Erős Vár, 1946 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1946-04-01 / 4. szám
VOL. 14-IK ÉVFOLYAM CLEVELAND, OHIO, 1946. ÁPRILIS JÉZUS ÉL 4-IK SZÁM Jézus él! Én is vele,.. Hol., van, óh halál, hatalmad? Jézus él; Sir éjjele Csak uj reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van, Ez az én bizodalmám.... ..2. Jézus él! Sir nem temet,., ö ..országol menyen s földön: Megdicsőit engemet, Hogyha pályám ihün betöltőm. Lesz Istennél jutalmam, Ez az én bizodalmám. 3. Jézus él! Mar el nem vesz. A ki bűnét bánja mélyen, Az Isten kegyelme asz,—Hogy a bűnös mind megtérjen. Krisztus én nyugodalmam, Ez az én bizodalmám. 4. Jézus él! ő az enyém, |S én övé vagyok egészen: Mi sem rémit, érzem én, Hogyha szivem tiszta lészen, Csak Uramnak öt valljam, Ez az én bizodalmám. 5. Jézus él! Oh nincs kétség: Nem szakaszthat el őtőle Sem magasság sem mélység, Sem szerencse sem bűn tőre. Ő erőm és oltalmam: Ez az én bizodalmám. 6. Jézus él! Már a halál Nem egyéb mint édes álom. Lelkem boldog helyre s ^ i! U, M i-koí ftnen—el~4iérl váVnöm. tej -engjed az én ajkam: Jézus az én bizodalmám! 'És odatekintvén, látták, hogy a kő elvétetett volna’ í MÁRK. 16:4. A fenti ige egy drámai életnek reményt, örömet hozó utóhangja. A nagy mindenség fejlődő zűrzavarában az ember is szembenállóit az Istennel. S az Isten minden közeledéséből csak egy félelmes árnyékot lát mindig az ember s úgy elriad tőle, mint a mennydörgéstől az erdei vad. Az Isten végre fényt támaszt, húsvéti hajnalt bocsát a földre, hogy ellenállhatatlanul, lenyűgözően kénytelen legyen az ember utána nézni, mint a napsugár felé kúszó virág.... Az Isten igaz szerelme kihúzza az embert gyarlóságai porából, bűnei tengeréből s addig csodálkozik, mig a fényben magával a szerető Istennel nem találkozik. Az irás igy Írja ezt is: “És odatekintvén, látták, hogy a kő elvétetett volna”. Isten mindig reménykedő volt. A próféták hangjain akart áttörni. A babonás félelem sikolyán, a véres oltári lépcsők viaskodó sírásán nem tudott az ő hangja átütni. Végre azután eltökélvén, hogy áldozat árán is áttör a bűn falán, mert megakarja menteni a gyermekeit. Ezért odaáldozza mindenét, egyetlen gyermekét, akinek tragikus útja a nagypénteki keresztig mindannyiunk előtt ismeretes. Azután: a kő elvétetett. Nem a tragédiát látom többé, hanem azt a győzelmet, amely engem is a halál fölé emel. Lelkem örömmel, kimondhatatlan boldogsággal van tele. Tisztán talán sohase fogom felismerni. Olyan nehéz az ember feletti útnak a gondolatát követni: Isten adja a keresztet.... és a kereszt vissza ad az Istennek. Mintegy félreértett embernek régi levele, akitől elbujdostunk a nagyvilágba, úgy szól most hozzánk az irás: Szeretlek. Ez az igazság. Hol vagy? Miért hagytál el, Hiszen az enyém vagy. S csak most látjuk, hogy az élet lerongyolódott emberét is ugyanaz a vágy kergette: kibékülni. Husvét azt jelenti, hogy ismét az Isten oldalán állhatunk, ott, ahol tulajdonképpen mindig állnunk kellett volna. A feltámadott Krisztus sírjánál mondja az angyal a a régen keresett vigasztalást: A kő elvétetett. Jézus ajkáról pedig a teljes igét halljuk: Én vagyok a feltámadás és az élet.... aki hiszen énbennem, ha meghal is él. A húsvéti üres sir jele annak, hogy Isten és ember együtt állanak az élet közepén.... az uj élet hajnalán, ahol Isten egészen kezébe veszi életünket. Krisztussal az ember győzelmesen áll a legnagyobb ellenségével a halállal szemben is: a kő elvétetett. Ez a husvét ünnepének letagadhatatlan, drága üzenete. TURCÍSÁNYI GYULA
