Erős Vár, 1946 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1946-03-01 / 3. szám
6-1K OLDAL ERŐS VÁR 1946. MÁRCIUS TESTI és SZELLEMI EGÉSZSÉGÜNK. MISS BOGÄD ROVATA: Bogád Gizella “Hogy van?” — ’’Köszönöm jól” — mondják az emberek egymásnak úgyszólván minden találkozásról. A görögök, kínaiak köszöntésében is megvan az egymás “becses egészsége” felől való érdeklődés. Már ez a szokás is egyik jele annak, hogy az emberek mindig igen fontosnak tartották f^z egészséget. Mennyi figyelmesség 'és jóakarat van abban, amikor valakinek azt mondjuk, “de jól néz ki máma.” Lehetséges, hogy ez az udvariasság ízléses öltözködésünknek szól csupán. Igazi örömöt aízonban akkor jelent, ha a “jó kinézésünk” a testünk és szellemünk egészségéből árad, mert a legicrazihb szépség1 raz egészség. Még a kőkorszakban is legnagyobb aggodalommal néztek á betegségre, mint minden boldogság megrontójára. A betegség gyógyítása azonban igen furcsa módon történt abban az időben. Amikor egy anya sírva állott barlangja bejáratánál, mert gyermeke megbetegett, aJrror a törzs varázslói ijesztő maszkokba öltözve jelentek meg, Shogy ki ijesszék, el kergessék a “gonosz szellemet”, mely felfogásuk szerint az egészség megrontó ja volt. Ebből a sötét korszakból maradt vissza a mai sötét babona, amelyik vakbél gyulladást tődőbajt, szívbajt még mindig kutyaszőrrel, lópatkóval, nyúl lábbal akar gyógyítani és amelyik még mindig hisz a szemverésben, mely ellen a legjobb orvosság a szenes viz. Hogy mennyi gyermek és felnőtt pusztult el a régiek eme pogány tudatlansága miatt, azt el sem lehet képzelni. iSajnos e betegek nem jönnek vissza panaszt emelni “kuruzslóik” ellen, mert az igazi betegek mind meghaltak. E- gyik oka annajk, hogy ilyen tudatlanságok még ma is élhetnek az emberek eszébe az, hogy vannak betegségek amelyek egészen maguktól meg gyógyulnak s mindegy volna, hogy az öregapjuk csizmajszárából főzött teát vagy egy kis szenes vizet ittak e. Szerencsére azonban lassan kezdünk kibontakozni a babona kötelékeiből és ma már sok komoly beteget tudnak orvosaink meg menteni a£ életnek. Az orvosi tudománynak a legfőbb célja, nemcsak a betegség gyógyítása, hanem a betegség megelőzése. A mai orvosi tudomány, karöltve a gazdaságtannal arra törekszik hogy rámutasson egy olyan életrendre és olyan ételekre, amelyek mellett az egészségünket fenntarthatjuk. Helyes táplálkozás, megfelelő pihenés és szórakozás mellett megtarthatjuk egészségünket és egy boldog s örömteli életnek fektethetjük le alapjait. A jó egészség alapja boldogulásunknak és egész egyéniségünknek. “Az egészség drága kincs,” mondja a közmondás s valóban, aki egészséges, az tud reménykedni és akiben remények élnek, annak van jövője. A jó egészségnek sok külső jele van, amit mi fizikai, vagy testi egészségnek nevezünk. A jó szem, selymes hajzat, sima bőrfelület, jóállásu fogazat, zömök izomzat, széles és mély mellkas, szép és egyenes testtartás és jó hallás. A testi vagy fizikai egészséghez, azonban éppen úgy, mint a jó motorú automobilhoz, jó vezető is kell. A mi testünk vezetője ai mi szellemi erőink. Ezért beszélünk mi testi és o/.eiiénn Jí, áíitcJyvA' összetartozó, de egészen külömböző valami. A szellemi erő az a hatalom bennünk, amelyikkel mi a körülöttünk levő dolgokkal szemben viselkedtünk. Hogy ezt megértsük, egy példát hozok: Egy ember ül az asztalnál. Hogy az asztalra egy kancsó viz és étel kerüljön, ahoz testi erőre van szükség, de hogy az asztalnál ülő házastársával össze ne vesszen, mivel az valamilyen ügyben, mondjuk házvételben, más véleményen van, ahoz már szellemi erőkre van szükség. Szellemi erőre van szükség ahoz, hogy félelmet, irigységet önzést, haragot, féltékenységet legyőzzük s helyükbe bátorságnak, hűségnek, szeretetnek, örömnek az érzéseit ültessük. Ha valaki nem tud megbirkózni problémákkal, amelyek az életben elő állanak, hanem sirásnak, kétségbeesési nek. elkeseredésnek adja át magát, annak bár a testi egészsége jó lehet, szellemi egészsége, néha úgy is szoktuk mondani, idegrendszere meggyengült és éppen úgy orvoslásra szorul, mint a rákbaüos ember. Felnőttnél, gyermeknél egvaránt előfordulhat. Ha a gyerek minden ok nélkül gvülöli a tanítóját, iskolatársait, az már jele lehet annak, hogy alkalmazkodó ereje (Folytatás a 8-ik oldalon.) AZ EGYHÁZ A vallás nem érzés, álláspont, világnézet vagy alapszabály, hanem az embernek az a személyes tapasztalata, hogy az Isten társas közösségbe lépett vele. Az ember kétféleképpen viselkedhetik vagy menekül Istentől és saját utjain bolyongva összetöretik vagy pedig mindenestől, egész leikével, gondolkodásával s életével Istenhez menekül s reá támaszkodik. Az Istenhez menekülő ember gyógyulást talál és megnyugvást abban a bizonyosságban, hogy Isten a gondviselője és ura az életének. Ez az utóbbi gondolat az Egyház álláspontja és üzenete a viszontagságok közé jutott emberiség számára. Az Egyház életében kettős viszony érvényesül. Egyrészt érvényesül benne a teljes isteni hatalom, amelyik a Szent Lélek ereje által a teljes igazságot tárja elénk, másrészt pedig az Egyházra is vonatkozik az a tény, hogy földi természetű s mint ilyen alá van vetve mindannak, ami törvényszerüleg uraikodik mindenen itt a földön. így érthető az, hogy az Egyház sem tökéletes, hanem az Egyháznak is “növekednie”, fejlődnie kell még erkölcsi értelemben is. Az Egyház nem önként szervezett társulat, hanem Isten akaratából létrejött közösség, egy meghatározott kiküldetéssel és isteni erőkkel, ahol a tagok nem önmaguknak, (hanem egymás szolgálatának élnek. Az Egyházon keresztül szól mihozzánk az Isten hívása, a•nelyik bennünket a sötétségből a világosságra akar hozni. Ez a világosság Isten Igéjéből árad felénk, amint azt az Igével foglalkozók, mint tapasztalatot, élményt magukba szívtak. Az Egyházból kiáramló fáklyafény feladata az, hogy másokat is hivjon ebbe a közösségbe, hogy az általa kapott kegyelemnek mások is részesei lehessenek. Ez a fény az Egyház kefében sokszor homályos és gyengén lobog, de más világosságot mi nem ismerünk és ez is elegendő, hogy a sötétségben fenyegető veszedelemből bennünket kivezessen. Ennek a gyarlóságnak ellenére, az Egyház rendeltetése nem változik. Az Egyháznak ma is egyetlen és elsőrendű célja a Krisztus evangéliumának hirdetése, hogy mentsen és megváítás forrásához vezesse cmbofi—eleiünket. Nincs más közösség, amelyik az ember szemeit magasabbra emelhetné, amelyik képes lenne megmutatni olyan tisztaságban mindazt, amit az Isten az ember számára készített, aiándékozott és örökségül 'hagyott, mint éppen az a gyarlóságaiban is szent közösség, az Egyház. Az Egyháznak azonban arra kell vigyáznia, hogy a közösség hajóját Krisztus vezesse. Ha á történelem más kormányost próbálna odahelyezni, akkor már el is veszett. Krisztus nélkül az Egyház kormány nélküli hajó, amelyet zavaros vizek hullámai céltalanul dobálnak ide vagy oda. Az Egyház két fő tulajdonságával emelkedik minden más földi szervezet fölé: az egyik az EGYETEMESSÉG, a másik pedig a SZENTSÉG jellege. Az EGYSÉG jellege abban áll, hogy az emberek között teljes egyetemességet hirdet, abból a legfenségesebb megállapításból indulva ki, hogy mindnyájan egy Atyának a gyermekei vagyunk. Az Egyjházban a bűn éjszakából kiszabadult gyermekek ezen a közösségen keresztül keresik egymás kezét. Ezt az egységet fejezi ki az a tény is, hogy Egy Istenben, egy hitben, egy keresztségben, sa Lélek egységében áll fenn, mint földi intézmény. A SZENTSÉG jelleget pedig az a tény adja meg, hogy a Jézus vére által bűntől szabaddá vált ember immár Istenhez tartozik s ez a Hozzá tartozás teszi az embert “szentté”. Itt csak annyit jegyezhetünk meg, hogy ez a SZENTjBÉGES vonása nem az ember valóságos érdemén és állapotán alapul, Iha nem Isten ajándékából jött létre. Az Egyház egyik jellegéről sem mondhat le. Ha lemondana SZENTSÉGE jellegéről, akkor úgy járna, mint a kéklő égben úszó repülőgép, amelyik motorját dobta le. Ha pedig EGYETEMESSÉGÉRŐL mondana le, akkor pedig teljesen céltalanná válna létezése. Nem tudna nyújtani semmi segítséget az emberiségnek. Úgy járna, mint a segély hajó, amelyik a tengeren dobált ki minden élelmet és üresen futott be a kikötőbe, önmagában nincs értelme az Egyháznak, csak ha szolgál. Ez a szolgálat pedig abban áll, hogy az egymástól a pokoli szenvedélyekben és bűnökben elvált emberiséget ismét testvérközösségbe hozza, ahol nemcsupán szó, de valóság az Isten és a testvér fogalma. Turcsányi Gyula, loraini lelkész.
