Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1945-05-01 / 5. szám
VOL. 13-IK ÉVFOLYAM CLEVELAND, OHIO 1945 MÁJUS NO. 5. SZÁM NÉVTELEN HŐSÖK AZ ANYASZIV. Az anyasziv szent drága hangszer... Finom müvii s arany a húrja. Nem nemül el egy pillanatra S ha durva ujjad megszaggatja, Még akkor is megszólal újra. drága Az anyasziv szent hangszer... Ha véle bűnös kézzel játszol S vádló lelked űz a futásnak, Dallama a megbocsátásnak Utolér és visszahív százszor. Mindig megihletődéssel állottunk meg Anyák napján. A fehér szekfü a kabátok kihajtóján árvaságról, temetőről beszélt s magunkra gondoltunk. A piros szekfü, az irigyelt boldogságot hirdette, amit az élő édesanya jelent az emberek számára. Igazában azonban akkor is a magunk sorsát juttatta eszünkbe. Ebben az esztendőben azonban nem lehetünk ilyen önzők, tartozunk azoknak, akiknek Anyák napja valóban szánva volt. A világ ma is adósa és mindig is adósa marad az édesanyáknak. Katonáink neve ott ragyog a templomok falán, a gyárak bejáratánál. Az édesanyáknak, feleségeknek és nőtestvéreknek a neveivel sehol sem találkozunk. Pedig ők is hősök, vértelen hősei az éjjeli-nappali munkának, aggodalmaknak, szenvedéseknek, amellyel családjuk sorsát hordozzák sziveikben. Eh gondoltuk-e vájjon, hogy milyen hősies erőfeszítés a sorsa egy édesanyának különösképpen most, amikor gyermekétől vagy gyermekei édesapjától magárahagyatottan áll a világban. — Hány édesanyának kell munka után néznie, hogy családját, otthonát megtartsa arra az időre, amikor a harcosok hazajöhetnek? Vagy nézzük meg azokat az édesanyákat, akik csatába küldött gyermekeik utána aggódnak éjjel-nappal, hogy várják a postát, hogy hirt halljanak gyermekeikről? És föl se mérhető azoknak a szenvedése, akiknek hatona hőse a hazáért adta életét. Az itthon maradott árvák, betegek, reményvesztett emberek, kiknek a szeretetére, munkájára, biztatására várnak, ha nem az asszonyok szive melegére, irgalmára. Az édesanyáknak kell hinni ebben a lerombolt, vérbefojtott élet közepette is abban, hogy van még szebb jövendő az emberiség számára. Nekik kell gyomlálni és plántálni az emberszivek mezején, hogy abból olyan élet fakadjon, melynek virulásából egy alkotó élet gyümölcse fakadhat. Micsoda erőre, áldozatra és munkára van szükség ennek a célnak elérésére. Mégis ez a munka asszonyi szivekre vár, mert sem politikusaink, sem tudósaink, sem hadvezetőségünk nem képes ezt megvalósítani, csak ők. Édesanyáknak és minden részvétben lehajtó asszonyi életen legyen ezért a munkáért Istennek áldása. Vezesse munkájukban annak kegyelme, aki a szeretetben mindannyiunknak Mestere és Megváltója. Vértelen hősök: anyák, hitvesek, nevelők, áldjon meg benneteket és munkátokat a jó Isten. B. G. Az anyasziv szent drága hangszer... Kulcsolt kézzel gondolj reája. Itt az irigy, gonosz világban Csak rajta zeng szent tisztaságban A szeretet melódiája. lág Akció küldte ki az európai hittestvéreket ért bajok tanulmányozására. Itt iveit magasba pályája, mert munkájával a keresztyén irgalom legszentebb munkáját bölcsen és nemesen tudta elvégezni. Hoover, az Egyesült Államok későbbi elnökével sokszor találkozott, aki a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott munkájáról s barátságával tüntette ki, mely barátságot mint elnök is fenntartotta vele. Az amerikai evangélikus egyházak több millió dollárt és még több millió font ruhaneműt gyűjtöttek össze a segély akcióra, amit 22 európai ország evangélikus szegényei között osz-Az anyasziv szent drága hangszer... Ha terhed már nem bírnád vállal, Siró zenéje, jajgó gondja Az eget is megostromolja És megvív érted a halállal. tottak ki. Magyarországon is járt s személyes bartáságot kötött D. Dr. Pröhle Károllyal, a nagytekintélyű íheológiai professzorral, akivel az Evangélikus Világgyűlésen ismerkedett meg. A pécsi Erzsébet Tudomány Egyetem diszdoktorátussal tisztelte meg Morehead A. Jánost 1929-ben. Hasonló kitüntetéseket kapott több országban s egyike volt legjobban tisztelt és szeretett evangélikus nagyjainknak. A nagy mentőmunka után az építés munkáját bízták rá, amikor az Evangélikus Világszövetség elnöki székére emelték Kopenhágában 1929-ben, — mely (Folytatás a 3. oldalon) KORUNK EGYHÁZI NAGYJAI: ÍREM ALFRÉD ÄS5= ^ m. '«k Egyike a legismertebb evangélikus nagyjainknak. Nevét tisztelettel emlegették 22 országban az evangélikusok s áldáski'vánsággal gondoltak rá mindazok, akikhez általa jutott el a szeretet segítő keze az első világháború szerencsétlen szegényeihez Európa országaiban. Kiváló érdemei és egyéni jelleme juttatta a legnagyobb elismerés magaslatára, amikor az Evangélikus Világ Konvenció elnökévé választották. Morehead A. János Virginiában született. Elemi iskolái után az evangélikus Roanoke Kollégium hallgatója volt, majd lelkészi képesítését a Philadelphias Mount Airy Theológián szerezte meg. Nyolc évi lelkészkedés után a Dél Karolina-i Lelkészképző Iskola hívta meg dékánjának, ahol keresztyén hittant és erkölcstant tanított s időközben hosszabb európai tanulmányokat végzett. 1919-ben az Evangélikus Vi-
