Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1945-03-01 / 3-4. szám

6-IK OLDAL ERŐS VÁR 1945 ÁPRILIS voltak a rendelet szerint ‘leg­alább külsőleg’ megtartani az összes római katolikus ünnepe­ket és kötelezve voltak a kör­menetekben való részvételre. Ezen rendelet tette lehetővé, hogy ‘törvényes’ utón, Vas me-KRISZUS ELŐTTI VALLÁSOK A Krisztus előtti népek val­lása két csoportra osztható: az egy Istent imádó zsidókéra és a főként természetet, egyes ter­mészeti jelenségeket és bizo­nyos fogalmakat imádó pogány­ságra. A pogányok vallási kép­zelete a legkülönbözőbb mesé­ket szőtte össze a megmagya­rázhatatlan természeti érdekes­ségekkel, melyet hol komolyan vett, hol pedig tudatosan hasz­nált a vezetőség a nép igában való tartására. Az isteneket emberi formában képzelték el s legtöbbször az emberi gyarlóság minden hibá­jával együtt. Amilyenek voltak az isteniekről alkotott felfogá­suk, ugyanolyan volt az embe­rek erkölcsi élete is. A legrom­­lottab a római császárság korá­ban volt. A pogány vallás nemi nyug­tatta meg az emberi lelkeket, nem adott életük céljára ma­gyarázatot és értelmet. Gondol­kozóik is csak kétséget keltet­tek a szivekben és nem meg­nyugvást. A zsidók vallásának meg volt az erkölcsi ereje és tartalma ahoz, hogy az emberi lelket el­vezesse az egy igaz Isten is­meretére s tőle életére meg­nyugtató útmutatást és választ kapjon. De a zsidó vallás a mél­tatlan vezetők miatt mélyen alásüllyedt. Javhét csak bosz­­szuálló, nemzeti Istennek tar­tották. Az általános felebaráti szeretetig felemelkedni nem tudtak. A paráznaság, kapzsi­ság nagy mértékben volt meg náluk is. Messiási reményük­höz is önző anyagi érdek fűző­dött. A pogányokkal való érint­kezés is sok bűnt plántált át hozzájuk. így elmondhatni, hogy általánosságban Izrael né­pének erkölcsi állapota nem sokkal volt jobb, mint a pogá­­nyoké. ZSIDÓORSZÁG JÉZUS KORÁBAN Palesztina az Ázsiát és Afri­kát összekötő legnagyobb for­galmi útba esett. Birásáért egy­más után versenyeznek a régi világ hóditó népei. Azért a zsi­dó nép, melyet belsőleg a test­vérharc is gyengíteti, az egyik szolgaság után a másikba ke­gyében, több mint negyven templomot vettek el az evangé­likusoktól. 1732-ben, Sáros me­gyében, a 172 evangélikus tem­plomból csupán 13 maradt meg az evangélikusoknak. (Folytatjuk) rül. Az assziriai, babilóniai, •egyiptomi és végül a római ura­lom alá kerültek. Róma a 'zsi­dó nagytanácsot, a főpapokat és a zsinagógákat meghagyta, de a halálos büntetés jogát, a fontosabb ügyekben való tör­vénykezését és a pénzügyet a maga számára tartotta fenn. JÉZUS A keresztyénség megalapítója Jézus, az Isten egyszülött Fia, aki a Megváltónk. Jézus szemé­lyi nevet jelent. Krisztus a hi­vatalát jelöli meg, felkentet je­­’lent, héberül Messiás. A két név együtt a legrövidebb hit­vallás. Aki igy hívja őt: Jézus Krisztus, az elismeri róla, hogy ő az Isten Fia, a várva-várt Messiás. Krisztus az Atyával és Szent Lélekkel egy lényegü s egy­formán imádandó. Élt a földön az idők teljességében, mint igaz ember és igaz Isten egy sze­mélyben. S egykor újból eljön ítélni eleveneket és holtakat. A keresztyén vallásnak Jézus Krisztus a tárgya is egyúttal, aki él és uralkodik. A benne való hit nélkül nincs váltság és keresztyénség. A KERESZTYÉN EGYHÁZ MEGALAPÍTÁSA A tanítványok pünkösd ün­nepén vették a szentlelket. Et­től ihlette csodás erővel hir­dették a feltámadott Krisztust. Különösen Péter beszédének volt hatása oly nagy. hogy még az napon háromezren megke­­resztelkeidtek. Ez volt a jeru­­zsálemi gyülekezetnek s egy­szersmind az egyháznak is születés napja. Az uj gyüleke­zet azután napról-napra 'gyara­podott. Az apostolok eleinte csak Jeruzsálemben hirdették az evangéliumot, de már itt is nagy akadályokkal kellett meg­­küzdeniök. Egyes görögmüvelt­­ségü zsidók fellázították a né­pet a keresztyének ellen s az igy kitört üldöztetésnek István vértanú volt az első áldozata. Az apostolok eleinte csak zsidók között téritgettek, de későbben a pogányok közül is vettek be megtért híveket a gyülekezetekbe. Az elő Palesz­tinán kívüli gyülekezet Szíriá­iban, Antióchia nevű városban alakult m,eg. Ez a hely azért is nevezetes, mert ott nevetzék Jézus követőit először keresz­tyéneknek. A pogányok megté­rítésében különösen Pál apos­tol buzgólkodott. PÁL, A POGÁNYOK APOSTOLA Pál, zsidó néven Saul, Silicia fővárosában, Tarsusban szüle­tett. Eleinte kérlelhetetlen ül­dözője volt Krisztus követőinek, damaskusi utján azonban cso­dálatosan megtért. Isten dicső­ségét kereső nagy buzgalmát azután Krisztus egyházának szentelte. A keresztyénség egye­temes hivatásáról való meggyő­ződése arra ösztönző, hogy kivá ló értelemben a pogányok apos­tola legyen. Három nagy missziói utat csinált. Gyülekezeteket alapí­tott Kisázsiában és Európában. Sok szenvedésen ment keresz­tül. Munkáját azonban siker ko­ronázta. Legnagyobb valószínű­ség szerint Rómában, a Néró féle üldöztetések idején, 64-ben szenvedett vértanú halált. AZ APOSTOLOK Az apostolok életére és mun­kásságára meglehetősen hiányo­sak az adataink. Péter valószí­nűleg Pállal együtt szenvedett vértanúi halált. Nem valószínű, hogy ott 25 évig lett volna e világváros első püspöke, csu­pán mesés és célzatos kohol­mány. János sokáig volt az ephezusi gyülekezet egyik oszlopa. Mikor már nagyon öreg volt, bevitet-Az ember adhat, mint Ananiás: “És megtartva valami részt az árból, melyet felesége tud­tával félretett. Aztán egy ré­szét elvitte és letette az apos­tolok lábához.” Cseh 5; 2. Az ember kívánhat meghalni, mint Bálám: “Ki számlálhatja meg a Já­kob porát és kicsoda számát? Kicsoda az Izraelnek negyed részét? Haljon meg az én lel­kem az igazaknak halálával és legyen az én utolsó napom, mint azé.” Mózes 4. könyve 23; 10. Áldozhat az ember, mint Kain: “Kainra pedig és az ő aján­dékára nem tekintene: mely do logért Káinnak haragja igen felgerjede és megváltozók az ő színe.” 1. Mózes 4: 5. Bizonyságot tehet, mint Demás: “És az igazságtól elfogják fordítani a fülüket, ellenben a mesékhez odafordulnak.” II. Tim. 4:10. te magát a gyülekezetbe s csak egy mondatból állott a prédi­kációja: “Fiacskáim, szeressé­tek egymást.” Két Jakabról tudunk. Az idő­sebbik Zebedeusnak fia és Já­nos testvére volt, aki már 44- ben vértanú halált szenvedett. Az ifjabbik, Alpheus fiának életsorsáról még kevesebbet tu­dunk. A többi apostolokról mon dák maradtak fenn, amelyek nem érdemelnek hitelt. Dr. F. H. Knubel (Folytatás az 1-ső oldalról) voltak győződve arról, hogy Is­ten Igéjének tartalmasabb, vi­lágosabb és meggyőzőbb erejű hirdetője közé tartozik. E so­rok írója élete legnagyobb él­ményei közé számítja azt az alkalmat, amikor egy konferen­cián sorozatos előadásainak a hallgatója lehetett. Dr. Knubel ragyogott és szolgált evangéli­kus életünk legméltóbb szolgái között. Minden evangélikus ember­nek illik emlékezni Dr. F. H. Knubel nevére, mert benne egyik legnagyobb fiát ismerte meg egyházunk. Egészsége meg­akadályozta további szolgálatát, de hátralevő idejében is úgy tekintünk rá, mint az evangé­lium egyik legméltóbb bajno­kára. A jó Isten áldó keze kí­sérje tovább is földi életét, ju­talmát pedig ott fogja majd megkapni, ahol “az igazak fény­lenek, mint nap, az Ő országá­ban.” Munkáján s életén az Isten áldása nyugodjon. Bizhat az ember, mint Ézsau: “Monda Ézsau az ő atyjának: Avagy csak egy áldásod van-e teneked édesatyám ? Áldj meg engemet, én is, atyám, fiad va­gyok és felemelvén szavait Ézsau sir vala.” I. Mózes 27:38. Reszkethet az ember, mint Féliksz: “De mikor ő elkezdett beszél­ni az igazságról, önmegtartóz­tatásról s a jövendő Ítéletről, Féliksz megdöbbent és igy vá­laszolt : most eredj el, majd alkalomadtán hivatlak.” Csel. 24:25. Buzkolkodhat az ember Isten­ért, mint Izrael: “Mert bizonyságot teszek mel lettük, hogy van bennük Isten iránt való buzgóság, de nem helyes ismereten alapuló.” Róm. 10:2. Vegyen War Bondot KERESZTYÉN EGYHÁZTÖRTÉNELEM Bibliai kalauz az emberi élet válasz utjain:

Next

/
Thumbnails
Contents