Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1945-11-01 / 11-12. szám
2-IK OLDAL ERŐS VÁR 1945 NOVEMBER-DECEMBER HÁLADÁS NAPJÁN Amerikai gyülekezetem önzetlen lelkesedéssel vette pártfogásába a szenvedő európai népnek megsgitését. Nem faji kötelékek, hanem az Isten iránti hálaadás vezette őket arra, hogy testvérekezet nyújtsanak a szenvedésekkel sújtott hittestvéreiknek. Az ő buzgóságuk inditott engem arra, hogy ezen párt sort megírjam. A keresztyén ember egyik legszebb erénye a hálaadás. A hivő szív szeretettel telik meg az Istentől kapott minden ajándékért s önzetlen lelkesedéssel igyekezik osztozni a szenvedőkkel azon áldásokból, melyeket a Mindenható adott számára. Beismeri a szív, hogy valóban jó az Ur, aki meglátogat bennünket áldásaival akkor is., amikor mi mint hűtlen gyermekek pazaroljuk azokat. Hálával telik meg szivünk, nemcsak a mindennapi eledelért, melyben bővelkedünk, hanem azért is, hogy hosszú négy esztendőnek múltával végre békében tölthetjük el azt a napot, melyet amerikai elődeink az Ur iránti hálából piros betűs ünnepnappá tettek. Bár sok családi asztal mellől hiányozni fog egy-egy szeretett gyermek — talán helyét üresen hagyjuk a megtérített asztalnál — mégis hálára kell, hogy kulcsoljuk kezeinket a mindennapi áldásokért. Az Ur megkímélt bennünket attól, hogy ellenséges bombák zavarják meg munkában megfáradt testünknek pihenését, hogy megkímélt bennünket az Ur a harcmezők keserves zivataraitól. Hálaadás ünnepe azonban kötelezettségekre is szólít bennünket. Az Ótestamentum népe hálájának úgy adott kifejezést, hogy terményeinek egy tizedét az Ur szolgálataira adta. Mózes törvényileg kötelezte népét arra, hogy aratáskor ne gereblyézzék tisztára a mezőt s hogy szüretkor ne szedjék le a szőlőnek minden fürtjeit, hanem hagyjanak azokból a szegények számára. Magyarhonból sokan tudjuk, mit jelentett ennek 3 törvénynek megtartása, sok szegény ember számára. Gyermekkoromban jómagam is gyakran jártam a learatott mezőket, szedegetvén az elhullott kalászokat, mint valamikor Ruth tette Moaz földjén, Ótestamentum idején, s kitisztítva a magokat, édesanyám pár csirkéje gazdag eledelt kapott. Magyar testvéreink ezrével vándorolják ma a learatott mezőket s a gyümölcsösökkel kerített országutakat. Vájjon van-e nekik mit szedegetni a saját lerongyolt testeiknek táplálására? Faji szeretetünk kell hogy ezen háláadás napján feléjük vigye gondolatainkat. A testvérszeretetnek kapcsa kötelez bennünket arra, hogy megtérített asztalainkról legalább pár kenyérdarabot adjunk éhségüknek csillapítására. Minden amerikai magyar család képes kell hogy legyen veszélyben levő magyarhoni testvéreinknek havonta legalább egy napi keresetét adni. Kötelez bennünket erre nemcsak a rokoni kapocs, hanem az Ur tanítása is, amely arra int bennünket, hogy nemcsak testvéreinknek, hanem még ellenségeinknek is enni adjunk, ha azok éheznek. (Matt. 5:44). Nem ellenségről van szó amikor saját fajunkat szenvedő gyermekei kiáltanak hozzánk eledelért s ruházatért. “Mindenekkel jót tegyetek, kiváltképpen hiteteknek cselédeivel.” Lehet e hálaadásunk napja örömteljes, amikor tudjuk azt, hogy milliók éhhalált fognak halni ezen a télen, ha segélyt nem kapnak. Evangélikus Világ Akciónkban amerikai magyar evangélikus népünk is kivette részét. Célunk akkor az volt, hogy “lelkeket” mentsünk. MA CÉLUNK KELL, HOGY LEGYEN ÉLETEKET MENTENI. Jövő esztendőben újra fogunk adni a Világ Akcióra, de talán akkor már későn lesz az az életmentésre. Most van az ideje annak, hogy cselekedjünk. Öt tagú bizottság látogatja jelenleg amerikából az európai Lutheránus népet, hogy megtudják a segítségadás módszereit. Milyen rettenetes volna részükről azt választ adni a segélytkérőknek, hogy “Mi szeretünk titeket és meg is fogunk segíteni, HA élve maradtok jövő tavaszig.” LUKÁCS ISTVÁN ÉS FIA TEMETÉS RENDEZŐK Betegszállítás kórházba éjjel-nappal díjmentesen 12014 Buckeye Road LOngacre 7524 2728 Woodhill Road CEdar 0593 CLEVELAND, OHIO Megteritett asztaloknál ünnepeljük háláadás ünnepét... Adjunk hálát az Urnák életünkért... CSELEKEDETEKKEL. Tegyünk áldozatot az Ur oltárára még ma. Saját gyülekezeteinkben adakozzunk, ha szórványban élünk küldjük adományainkat az ERŐS VÁR címére s azok is bizonyságot fognak tenni arról, hogy van még emberszeretet bennünk. E VILÁGI JÓKBAN, KIIKNEK VAN BŐSÉGE, S nem könyörül azon, kinek nagy a szüksége. Az rosszakarója. Felebarátjának — S megrontója az Ur Szent akaratának. Aki azt megvárja, hogy őt a szegény kérje, Megvédni nem siet, hogy őt kár s baj ne érje. És nem előzi meg keserves bánatát: Az nem szereti még a Felebarátját... MARKOVITS PÁL, lyonsi lelkész Az Első Clevelandi Egyház Ifjúsága négyszáz dollárt adományozott az egyház uj iskola alapjára A Clevelandi Első Egyház ifjúsága megmutatta ismét, hogy azoknak az egyház alapitó apáknak, akik negyven esztendőn keresztül ezt a gyülekezetei Isten segítségével feltartották, méltó ivadékai. Nem első eset ez az East Sidei egyház életében. Mikor most öt esztendeje a gyülekezet uj temploma felépült, annak egyik színes ablakát az egyház buzgó Luther Ligája adományozta. Az uj templomban elhelyezett orgonát, az akkoriban működő u. n. Orgona Kör, a gyülekezet ifjaiból az orgona megvásárlására alakult intézmény vásárolta. Most, hogy az egyház leakarja a financiális alapjait fektetni annak az uj iskolának, melyet a gyülekezet a nem túl messze jövőben meg akar építeni, a gyülekezet ifjúsága szép példával jár elől. A Vasárnapi Iskola 300 dollárt, a Luther Liga pedig 100 dollárt adományoztak a múlt hetekben az uj iskola alapra. Hisszük, hogy a gyülekezet egyesületei és tagjai követni fogják ezt a nemes példát és hamarosan együtt lesz az egyház uj iskola felépítésének költsége. KÉSZÜLJÜNK A KARÁCSONYI ÜNNEPEKRE Régi téma ez, amely azonban minden Adventkor aktuális és megszívlelendő. Amig a Karácsony minden bizonnyal megragadja az átlag ember szivét, mert romantikus gondolatokat fejez ki akkor, mikor békéről, jóakaratról, ártatlan csecsemőről beszél, bizonyos az is, hogy a karácsonyt és annak üzenetét teljes egészében csak az érti meg, aki az ádventi időkben a bünbánat, a bűn ismeret, a bűnből való szabadulás utáni vágy nagyon is reális gondolatait ápolja. Nem elég a karácsonyra szén timentálizmussal készülni. Egy szóval nem az a fontos a karácsonyban, hogy mennyi színes álommal készítettük magunkat elő a karácsonyi gyertyagyújtásra. Az ilyen előkészület csak annyit ér, mint a törékeny üvegből készült csecsebecse a karácsonyfán, szép, de bizony nem nagyon hasznos. Az utca embere ebben meríti ki legtöbbször a karácsony ünnepét. Nem csoda az, hogy azok a puritán amerikaiak, akik Salemben és Bostonban megalapították az első keresztyén egyházi rendeket itt Amerika földjén, törvényileg tiltották el karácsony ünneplését. Ez a tilalom nem azért volt, mintha nem hittek volna a karácsonyban, hanem azért, mert a lelkikarácsony gondolatát meg akar ták tisztítani mind attól a soksok külsőségtől, mely az igazi üzenetet kortársaik számára eltakarta és — sajnos — ma is sokaknak eltakarja. Az isteni szeretetnek a kitöltése, mely a karácsony igaz lényege, akkor lesz valóság az ünneplő szivekben, ha az ártat lan gyermek bölcső mögött meglátjuk a keresztet is, melyen Isten ártatlan gyermeke szenved a mi bűneinkért. A karácsonyi örömhír ez: Isten Megváltót küldött a világra. Ez a fontos és a mi örömünk ebben kell, hogy kimerüljön. Képzeletben minden csillogó karácsonyfa elé, minden csilingelő karácsonyi dallam elé rajzoljuk oda a keresztet, hogy egy percig se feledjük, hogy egy percig se higyjük, hogy a karácsony lényege kimerül abban a romantikában, amit a világias lelkűiét köréje rajzolt. (Leffler)
