Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1945-10-01 / 10. szám
VOL. 13-IK ÉVFOLYAM CLEVELAND, OHIO, 1945 OKTÓBER NO. 10. SZÁM Mi volt, van és kell újra Reformáció? Irta: PAPP JÁNOS LÁSZLÓ buffaloi lelkész. 1938 őszén a győri templomban hirdettem az Ur igéjét. Elutazásom előtt az" egyik lelkésztestvérem egy könyvvel ajándékozott meg, amelynek címlapjára a következő ajánló sorokat irta: “Szolgatársamnak Krisztusban való közösségben”. Azóta hét hosszú esztendő telt el, de nekem még mindig élénk emlékezetemben él ugyanezen lelkésznek tanitása, amikor a gyenesdiási “Kaparneum” lelkészüdülőben közel kilencven evangélikus lelkészt és teológust gyűjtött össze és vett pergőtűz alá ezekben a napokban Isten Szentlelke. Bevallom, még mindig e lelkész szavai hatása alatt állok, merthiszen azok kitörölhetetlen nyomokat hagytsic lelkemben és szivemben. Egy esztendővel MstgySrOF szagról való elutazásom után vettem a hirt, hogy a tiszakeruietl egyházkerület bizalma ot a “primus-inter-pares”-i püspöki méltóságra emelte, mig ez év nyárutóján megrendültén olvastam a hirt, hogy e nagynevű igehirdetőnket tiz évi börtönre Ítélték. A Reformációi ünnepéllyel kapcsolatosan e szenvedő és méltatlanul meghurcolt Krisztus szolgájának is emléket óhajtok állítani, mert úgy érzem, hogy az ő élete is szoros kapcsolatban állott és áll azzal a lelki megújhodással, amelynek folyamatát Luther Márton 1517 október 31-én indította el. A középkori egyház, úgymond, a tékozló ifjú útjára lépett és elkerülhetetlenül szükség volt a hit javítás munkájára. Luther Márton a maihoz hasonló korban élt és őt is halálra keresték a poroszlók, akár csak a Megváltót. Pál apostol az efézusiakhoz irt levelében igy szól ma is mindannyiunkhoz: “Mert a mi tusakodásunk nem test és vér ellen folyik, hanem a fejedelemségek ellen, hatalmasságok ellen, ez IDŐSZAK SÖTÉTSÉGÉNEK világurai ellen, a gonoszság magasságbeli szelleínei ellen.” Ma, dacára az állítólagos lelkiismereti és sajtószabadságnak, nehéz teljesen nyíltan megírni az igazat és sokunk lét- és mozgási szabadsága van veszélyeztetve akkor, ha egész világosan és minden allegória nélkül megmondanánk és írnánk, ami szivünket és lelkünket nyomja mázsás súllyal. Ugyhiszem azonban, hogy a Reformációval kapcsolatosan nem rejthetjük véka alá az igazságot és nyíltan szembe kell szállanunk e világ minden bűne és gonoszságával. Mert ha ezt nem tesszük, akkor eldobhatjuk a Bibliát, vagy ha nem dobjuk el, annak értelmét tudatosan félre kellene magyaráznunk. Luther idejében is olyan kor volt, amikor szembe kellett szállni az akkori időszak sötétségének világuraival és merész bátorság kellett hozzá, merthiszen pápai kiátkozás egyenlő volt a halálos Ítélettel. Luther azonban mégsem torpant meg és a wittenbergi vártemplom kapujára kiszegezett 95 tételével megindította az ő harcát a világ urai ellen. Amikor a wormsi birodalmi gyűlés elé citálta a hatalmas német császár, tanításából egy jottányit sem engedett és igy nyilatkozott: “Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen”. Abban az időben ő volt az a férfiú, aki a sötétség uraival szembeszállott. Dacolt kiátkozással, pápai bullával, császári rendelettel, börtönnel, száműzetéssel. Vájjon, mennyire tarthatjuk magunkat méltóknak a lutheri hogyamányokhoz, Krisztus világos és félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan tanításaihoz, ha nem mérnénk cselekedni hasonlóképpen? Abban az időben az egyház tért a tékozló fiú útjára. Azóta ez többször újra és újra előfordult nemcsak a középkori és megtévelyedett egyházzal, hanem a megjavított egyházzal és annak híveivel is. El. kivitték életünkből az Urat és nem tudjuk hová tették őt! Szükség volt a lutheri reformációra, hogy a szándékosan tévútra vezetett emberiséget újra rávezethessék a világosság amebereinek útjára. Szükség volt a hit javításra, mert a középkori egyház gonosz nyerészkedési A&kui szinte eltiltott: attöT, >.v “Krisztusban és annak tiszta es világos tamtasaban közös legyen” a másik embertársával. Merev rituális szabályokkal, totalitáriánus rendszerrel titiltották a hívőt az Evangélium ismeretétől. Állami hatalommal és szigorú rendszabályokkal írták elő mindenki számára, hogy kiben és mit lehet és szabad hinni. Ez ellen tiltakozott Luther és ez ellen harcolt Pál apostol. Ezt Ítélte el Krisztus és ezért feszítették őt keresztre, mert szembeszállott a templom kútáraival és megtisztította az Ő Atyjának házát a gonosz szellemi emberektől, aki az rablók barlangjává tették. Cikkem elején az 1517-ben megindult reformáció FOLYAMATÁRÓL írtam. Igen, ez egy állandó folyamat, ami ezelőtt 428 esztendővel feltartózhatatlanul mintegy lavinaképpen indult meg. Nem állította meg semmiféle ármány. Ég és föld elmúlik, de az Ő Igéje megmarad! Ennek a reformáció folyamatnak szolgálatában állunk mindnyájan, hívek és lelkipásztorok. Ennek a folyamatnak áradatában sokunk fog elpusztulni és áldozattá válni, de a diadalmasan elindult hitjavitó munkát semmi emberi erő e földön nem tartózhatja fel. , A világ urai jönnek és mennek, de az Ő Igéjének áldó, megszentelő, felemelő, lelkesítő, építő, buzdító ereje örökkévaló.. Krisztusban való közösségben mindannyian szolgatársakká kell legyünk, mert Ő az Evangéliumát drága kincsként, talizmánként reánk bízta. Ősi hitünket nemzedékről-nemzedékre átörökítjük! Ezért építtettünk és építünk templomokat! Ezért tartunk fenn mi magyar evangélikusok is egyházakat. Legyen az ránknézve, akármilyen nehéz is anyagi szempontból. Mi átérezzük és felfogjuk hivatásunk, kötelességünk magasztos mivoltát és ha kell dacolni fogunk e világ minden poklával és a sötétség világurai minden ármánya, önkénye, zsarnoksága ellen! Eltökélt szándékunk megmaradni Krisztus közösségében! A reformáció folyamatot bátor felemelt fejjel, öntudatos lélekkel és szívvel további győzelmekre vezetjük mindaddig, amig ez és az eljövendő korszakok sötétség világurai térdet nem hajtanak szintén Jézus szent neve előtt. Mindaddig, amig minden ember nem fogadja el és nem teszi szivvel-lélekkel Isten akaratát sajátjává! 1945. Reformáció havában. 1 4 r
