Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1945-09-01 / 9. szám

1945 SZEPTEMBER ERŐS VÁR 5-IK OLDAL KI AZ ÖNTUDATOS EVANGÉLIKUS? Szeretjük hangoztatni, mások és magunk előtt dicsekedni az­zal, hogy mi “öntudatos evan­gélikusok” vagyunk. Hangoz­tatjuk, mert jól hangzik s úgy érezzük, hogy bizonyos szellemi fölényt értünk el mások felett, mikor azt mondhatjuk, hogy mi “öntudatosak” vagyunk. Sajnos azonban az igazság az, hogy az “öntudatos” kifejezést nagyon sokszor mi is csak abban a si­lány formájában értelmezzük, mint azok az ósdi és régivágá­­su munkás-mozgalmi emberek, akik még sokszor ma is arról beszélnek, hogy ők “öntudatos” munkások. Öntudatos evangélikusnak lenni pedig nem azt jelenti, hogy valaki pöffeszRedve büsz­kélkedik abban, hogy ő jobb, vagy okosabb, mint más, hanem éppen az ellenkezőjét. Aki “ön­tudatos”, az ismeri önmagát, az megvizsgálta magát az evangé­lium világosságában és rájött arra, hogy nyomorult, bűnös ember, aki a Krisztus kegyel­me és vezető világossága nélkül elveszett. Az evangélikus embernek az “öntudata” elsősorban a bűntu­datban rejlik. Ha a Biblia, kü­lönösen pedig az Uj Testamen­tum, több a mi számunkra, mint egy könyv s az valóban az Isten beszédét jelenti, azt a zsinórmértéket, .melyhez hozzá kell mérni a cselekedeteinkét, vagy azt a tükröt, melyben a mi igazi énünket megláthatjuk, akkor kétségtelenül eljutunk önmagunk megismeréséhez. Ez az “öntudat” azután teljesen azonos a bűntudattal. Azonban az evangélikus “ön­tudatnak” van egy másik olda­la is. Amint az evangéliumot vizsgáljuk s amint rájöttünk ennek vizsgálása közben bűnös és elveszett voltunkra, örömmel fedezzük fel azt is, hogy Isten Jézus Krisztus halálában a mi számunkra egy menekülési le­hetőséget is mutatott. Egyszó­val rájövünk arra, hogy ameny­­nyiben mi elfogadjuk Jézus Krisztust megváltónkul, mi Is­ten kedves gyermekei leszünk, aki számunkra megszerzi Jézus által a bűn rabságából való sza­badulást. Az evangélikus “ön­tudat” tehát abból is áll, hogy a bűneit megbánó keresztyén Isten gyermeke s mint ilyen, boldogan tekinthet az örök üd­vösség felé. Az “evangélikus öntudat” lé­nyegét röviden a következők­ben magyarázhatjuk: öntudat­lan ember — rájön, hogy vala­mi baj van — olvasni kezdi a Bibliát — ráébred bűnös vol­tára — megbánja bűneit — szabadulást keres — tovább ol­vassa a Bibliát — szabadulást talál elfogadja a szabaditól aki Krisztus — rájön arra, hogy Isten gyermeke — nincs mitől félnie — ismeri önmagát — is­meri Isten kegyelmét — s igy lesz: “öntudatos evangélikus.” Mikor tehát arról beszélünk, hogy mi “öntudatos evangéli­kusok” vagyunk, legyen az ön­ismeret és az isteni kegyelem evangéliuma az a két gondolat, amit értünk alatta. így lesz a mi “dicsekedésünk” nem a mar gunk erejében, de az Isten ke­gyelmében való igazi, “öntuda­tos evangélikus” dicsekedés! TÁVOZÓ LELKÉSZ Relimann Farkas, a piiis­­burghi evangélikus gyülekezet lelkésze lemondott állásáról. Őszinte sajnálattal vettük a hirt, hogy a pittsburghi gyüle­kezet lelkésze, Nagytiszteletü Rettmann Farkas, a szeptember 23-án tartott rendkivüli egyhá­zi gyűlésen, 1945 október 31-iki hatállyal lemondott állásáról. Rettmann Farkas több, mint tiz éven át vezette a pittsburghi gyülekezetei, akik lelkileg tel­jesen egybeforrtak s az evan­géliumnak odaszánt hiveivé váltak. Anyagiakban is óriási lépéseket tettek az ő lelkészsé­ge alatt úgy, hogy szép és ér­tékes templomuk csaknem te­hermentessé vált erre az időre. A lelkész családot azonban egyik megrendítő csapás után a másik érte, mig végül Rett­mann lelkész egészségét is tel­jesen aláásta. Orvosi tanácsra hallgatva, lett kénytelen gyüle­kezeti munkájáról lemondani. A pittsburghi egyház szomo­rúan vette tudomásul lelkipász­tora lemondását, de a feltárt helyzetet megértve, áldásával és szeretetével fölmentette szol­gálata alól. Rettmann Farkas a Verho­­vayak angol és magyarnyelvű hetilapjának a szerkesztője lesz. Az Erős Vár is mélyen saj­nálja ezt a változást, de bizo­nyos abban, hogy ez a külső változás nem szakíthatja el Rettmann Farkast az amerikai magyar evangélikusság lelki közösségétől. Javuló egészséget és a jó Isten áldását kérjük éle­tére és további munkájára. KULCSÁR BUSINESS EXCHANGE General Fire Insurance Real Estate — Notary Public VInewood 1-7331 8100 W. JEFFERSON AVENUE Detroit, Mich. HALHATATLANSÁG Irta: J. KISS Mit oly jövő, mit koporsók befednek, miről mondod, hogy örökkévaló? Rémárnyék az, mit leikeinkbe vetnek kisérteti a lelkiismeretnek s a képzelet, a szörnyű nagyitó. Begöngyölt múmiáknak kendőpirja, egy költött álvilág, melyet a remény hamis balzsamirja csak biztatásul küld a fagyos sírba — ez neked Halhatatlanság? Reményekért — a bomlást sohasem nézted? — feláldoznád a földi jót? Hatezer éve hallgat az enyészet, s jött-e halott, hogy tanúként idézzed, jelenteni, hogy látott fenn bírót. . . ? S az öröklétbe szálltak évek, évek és hullaként meredt nyomukban a tar, elvirult természet, a sírból, aki holt volt fel nem ébredt s én mégis hittem az ígéretet. Odaadtam mind, mi édes volt előttem, bírói székedhez most térdelek: a tömeg kacajával nem törődtem, csak benned hittem s az ígért szebb jövőben, ÖRÖK IGAZSÁG! add ki részemet. S egy messze hang szól: egy mértékkel mérek, szeretem egyformán gyermekeimet. Két szép virág van, össze sohsem érnek, csak egyet érhet el földi lélek: vagy remény, vagy élvezet'. . . Ha egyből tépsz, a másik hervad rögtön. A gyönyör csak annak való, ki nem tud hinni. E tan áll örökké, mint a világ: aki hisz, nélkülözzön. A világtörténet világbiró. Hittél? Jutalmad elnyered magadtól, osztályod a reménysugár. • Kérhetted bölcsebb férfiaktól: mit el nem fogadtál a pillanattól, egy öröklét sem hozza vissza már . . .

Next

/
Thumbnails
Contents