Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1945-07-01 / 7. szám
VOL. 13-IK ÉVFOLYAM CLEVELAND, OHIO 1945 JULIUS NO. 7. SZÁM KORUNK EGYHÁZI NAGYJAI: HENRY MELCHLIOR MUHLENBERG RABOK LEGYÜK VAGY SZABADOK? “Gondolj merészet és nagyot És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett.” A Magyarok március 15-ét, az Egyesült Államok pedig julius 4-én ünnepük, mint a szabadság nagy napját. Amerika mindig -megértette Kossuthot, mi mindig lelkesen kapcsolódunk be 4th of July ünneplésébe. A nemzeti élet önállóságának és az egyén szabadságának eszméje azokhoz a szent emberi jogokhoz tartoznak, amelyek nélkül az élet rabszlogaság csupán. A népek nagy harca, véres küzdelme, sok milliós emberáldozata ennek az eszmének a jegyében folyik ma is. Kegyetlenebb csalódás nem érhetné az emberiséget, mint az hogyha a háború befejezése után a békét elveszitenénk. Ellentmondásnak látszik a győztes szemében ez a gondolat: háborút nyerni és békét vesziteni. Pedig a mai világnak ez a legnagyobb aggasztó kérdése. A san franciscoi konferencia minden törekvése az volt, hogy ettől a mindennél rettenetesebb veszedelemtől megmentsék az emberiséget. A világ népeit nyelvi különbségeken kivül főként a inemzet belső életére vonatkozó és más népekkel való együttélési politikája választja el. Az államok éppen olyan gyarlók, mint az egyének és sokszor nemcsak az a kérdés nyugtalanítja, hogy milyen a szomszédsági viszony, de az is, hogy egy-egy nemzet milyen belsőhaztartást folytat. Sokszor ellenségekké válunk azért, mert valaki másképpen él, mint mi élnénk a helyükbe. Nagyon világos, hogy Amerikának és a Szovjetnek a felfogása homlok egyenest ellenkező. Amerika nem kommunista állam és nincs is ilyen irányú törekvése egy néhány atyafit kivéve, akik még az állami törvényekkel szemben se viseltetnek elég tisztelettel. Magyarország erős szovjet befolyása alá került. Milyen formában fog jelentkezni a népek közösségében ma még senki sem tudja. Bennünket politikai szempontból csak, mint amerikai polgárokat érdekelhet, de faji kapcsolataink alapján igenis érdekel annak a nemzetnek a sorsa és a világ népeihez való viszonya. Magyarország felelőssége azonban csak akkor esik a nemzetre is, ha minden befolyástól és kényszertől mentesen tudja a maga életét belül és külső viszonyaiban rendezni. Amikor szabadság ünnepét ünnepeljük, akkor ezt a jogot szeretnénk látni annak a népnek életében, amelynek “balsors sújtotta” életéről oly sokat tudunk. Nem minden volt rossz a magyar nemzet életében és talán nagyon sok, olyan dolog van, aminek az elfogadásától nem kell félnünk. Áldozatok nélkül azonban egy nemzet se lett igazán szabad országgá és nagy néppé. Magyarországnak is szabad nagyot és merészet tenni csak legyenek igaz nagyságok, akik szabadságért s minden szent eszméért tiszta erkölccsel, csüggedés nélkül tudják az életüket odaszentelni. Ma hősöket vár az egész világ, mert sohase volt nagyobb a kérdés: rabok legyünk vagy szabadok? B. G. Az amerikai evangélikus egyháztörténet kezdődik Muhlenberg nevével. Egyháztörténetünkben a neve, mint kristályvizű patak tükre csillan elő az egyházi munka legkülönbözőbb ágaiban. Harmincéves korában küldte őt ki Francke az amerikai evangélikusok lelki vigasztalására és egyházi életük irányítására. 1742 november 25-én érkezett Amerikába s Philadelphiába kötött ki. Amerikának körülbelül háromnegyed millió lakosa volt mindössze. Az evangélikus egyház teljesen szervezetlen sőt igen nagy veszedelemben forgott, mert egyes túl buzgó atyafiak uj szekták felé irányították a kivándorlók figyelmét. Itt volt már akkor gróf Zinzendorfer is, aki bár jóindulatú, de gyenge dogmatikai érzékkel veszedelmes pietista irányba lendítette a hívek lelki életét s hamis lutheranizmust plántált a szivekbe. A nagy munkára min denképpen felkészült ember volt Muhlenberg, akinek alapos tudása mellet erős lutheri keresztyénsége, mély hite és kiváló gyakorlati érzéke volt, aki fizikailag is hatalmas erejű ember. Jelszava és munkaelve volt: “Ecclesia Plantanda”, azaz egyházat irányítással kell szervezni. Ennek az elvnek tett eleget a gyülekezetek szervezésében, lelkészek kiképzésével és iskolák alapításával. Ö vetette meg a ma oly kiváló angol énekeskönyvnek, az u. n. Common Service Book-nak is alapját az egységesített liturgiával, istentiszteleti sorrenddel. A lelkészeket és egyházakat közös egyházi szervezetbe tömöritette, melyből a jó nevű Ministerium of Pennsylvania fejlődött ki, mely ma is egyike a legerősebb Synodusülnknak (Egyházkerü let). Muhlenberg lelkészt tartják az amerikai evangélikus egyház atyjának, melyet gondos szervezeti alapokra épitett. Mun káját az amerikai szabadságharc sokban akadályozta de amelyben szive szerint kivette a részét fiaival együtt, akik magas állami hivatalokat értek el. 1787-ben szólította magához Teremtője, miután nagy munkáját Isten dicsőségére és egyháza javára elvégezte. Az egyház egyik nagy iskoláját Muhlenberg College-nak nevezte el hálája jeléül. Uram, maradj velünk! Mi lesz velünk, ha elfut majd a nyár? Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár? Ha nem marad csak a rideg telünk. . Uram, mi lesz velünk? Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár? A nap lemegy és a sötét beáll. Ha ránk borul örök, vak éjjelünk: Uram, mi lesz velünk? Mi lesz, ha e világból kifogyunk? S a koporsó lesz összes birtokunk. Ha már nem élünk és nem érezünk: Uram, mi lesz velünk? . . .Uram, Tiéd a tél, Tiéd a nyár, Te vagy az élet és Te vagy a halál. A változások rendje mit nekünk? Csak Te maradj velünk.
