Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1945-06-01 / 6. szám

1945 JUNIUS ERŐS VÁR 3-IK OLDAL A PITTSBURGH! JUBILEUM Együttesen ünnepelte a Pittsburghi Gyülekezet húsz éves fenn­állását és Rettmann Farkas lelkésznek tiz éves szolgálati évfordulóját. A pittsburghi egyház lelki ar­cára ezt a gondolatot lehetne, felírni: “Nem csüggedünk.” Föl­emelő érzés ünnepelni a kis pittsburghi gyülekezettel, mert nem állítják meg az embert az egyháztagok panaszra, “hogy sokat dolgoztak és belefárad­tak,” hanem meleg szóval üd­vözölték az idegent: “Isten hoz­ta.” Valahogy erő áradáséi, sze­retet melegét éreztük az ün­neplő egyházból. S akik más gyülekezetből részt vettünk, úgy éreztük, hogy áldást és erőt hoztunk onnan magunkkal. Egyik írott bizonyságtétel a gyülekezet gondolkozásáról az„ hogy alapitó lelkészének özve­gyét, Nagytiszteletü Rúzsa Ist­­vánnét meghívta és eljövetelét lehetővé tette erre az ünnep­ségre. A nagytiszteletü asszony rövid pillantást vetett a múlt­ra és Isten előtti felelősséggel jelentette ki, hogy férje annak idején az adott körülmények között a templom mostani elhe­lyezését gyülekezete érdekében igy látta a legjobbnak. Húsz esztendő nagy idő s a folyton váltakozó magyar telepesek mai szétszóródottságát nem láthatta senki. Mindent, amit tettek, sze­retett egyházuk és magyar faj­tánk szolgálatára tették. A gyülekezet meleg szeretet­tel veszi körül lelkipásztorát, Nagytiszteletü Rettmann Far­kast. Az őt ért nagy csapások­ban a gyülekezet, mint egy nagy család vette őt köyül és ez a szeretet ma is megvan az egy­ház minden tagjában. Az egy­ház ünnepségébe az ő tízéves szolgálatának a jubileuma is be­lekapcsolódik. Nehéz örömmel írni egy olyan tiz esztendőről, amelyben egy ember hitvesét és gyermekét veszítette él. De az Ur erőt adott neki nem­csak elviselni, de bizonyságte­vő erővel tovább hirdetni az Is­tennek kegyelmét. Gyülekezete felismerte benne ezt a hivő igye­kezetét és azért ragaszkodik szolgálatához olyan szeretettel. A szolgálat elismeréséül egy nagyon szép luther kabátot adott egyháza és testületéi. -Az istentiszteleten és az ün­nepségen nagyszámban vettek részt nemcsak a hívek, de a gyülekezet barátai is. Vidéki lel­készeink közül Leffler Andor Cleveland East Sídéi lelkész, a gyülekezetnek hosszabb időn át volt lelkipásztora, aki az ünnepi igehirdetést végezte, Papp Já­nos buffaloi lelkész, Turcsányi Gyula loraini és Brachna, Gá­bor Cleveland west sidei lelkész, az Erős Vár szerkestzője vettek részt. Az angol igehirdetést Dr. Schepfer, a pittsburghi Syno­­dus elnbk§ végezte. A magyar lelkészek a banketten beszél­tek s különösen megkapó volt Papp János beszéde, ak a ha­zai magyarság sorsáról beszélt megrenditően. Az egyház és Oltáregylet éle­tét Holéczy Sámuel és neje ve­zetik nemcsak odaadó szeretet­tel de buzgó igyekezettel és szolgálatkészséggel. Az orgoná­­lást és az ifjúsági munkát pe­dig Szakái Margit vezeti, akinek szolgálata rendkívül értékes az egyházban. A híveket mind névszermt lehetne megnevezni, mert nemcsak tagjai, de mun­kásai is mind egytől-egyig a gyülekezetnek. A pittsburghi gyülekezet mindenkor elölj árt az'egyetemes egyház munkájában, példája volt a többi magyar gyülekeze­teknek. A jó Isten áldását kér­jük rájuk, hogy Sionunk vilá­gitó és melegítő vára maradja­nak a jövőben is. SZIVES MEGHÍVÁS A Clevelandi Első Gyülekezet kebelében működő Luther Márton Betegsegélyző és Templom Egylet tagjai sorába hívja Cleveland evangélikus népét. Az Egylet gyűléseit tartja minden hónap harmadik vasár­napján délután 3 órakor a 2830 East Boulevardi Evangélikus Iskolateremben. Érdeklődőket szívesen látunk. Az egylet tagjai, vagy tiszt­viselői is felvilágosítással szolgálnak. • PÉNTEK PÁL, elnök SZŐKE SÁNDOR, jegyző BALOGH FERENC, pénz. DOMBI LÁSZLÓ, titkár, 2957 E. 115th St. EGY FARM ÉS EGY SIR Egy francia farmer szántás közben kihagy egy kis szigetet, ahol egy an­gol katona van eltemetve. Kankula Sándorné két katonafia leveléből Édes Anyám... Talán szeret­né tudni, hogy hol vagyok most ? Majd ha haza megyek, elmon­dom... Sok magyar van itt, leségükkel és kisgyerekekkel... Beszéltem velük, nagyon meg­örültek, körülvettek mind, ami­kor megtudták, hogy beszélek magyarul és még a katonák is csókoltak... Nagyon örülnek, hogy amerikai katonák vannak ott, már most nem félnek... Azt mondják, hogy ők nem akartak harcolni... Bennünket németeknek néztek először és nem is akartak meglátni, mert féltek tőlünk. Én összeszidtam őket, hogy nem ismerték fel az amerikai katona ruháját... Még a kezemet is csókolták és pus­kát adtak ajándékba... Ha ha­zamegyek, mindent megmondok magának... Már a nap süt, de mi még megyünk a japánok el­len. .. nehezen várjuk, hogy vé­ge legyen a háborúnak... írja meg, hogy nem szenved­­nek-e valamiben hiányt, mert akkor még ezt a kis pénzt is ha­­zaküldöm, amit most kaptam... Hogy vannak a lányok? Várom a maga levelét... Küldjenek képet a kiskutyámról... Tessék írni többet otthonról... Volt-e szabadságon Károly... (Ponic­­ki). Tóni (Schlezinger) el­­ment-e már? Sanyitól nehezen várom a levelet... írjanak, küld­jenek fényképet... . A maga szerető fia Palkó. □ Édes Anyám:... Bizony na­gyon hiányzik Anyám főztje... Mondja meg a lányoknak, hogy egyenek meg minden friss zöld­séget, mert nekem most nagyon hiányzik, amióta nincsen... Na­gyon nehezen dolgozunk és igen ki vagyunk fáradva... Fü­­rödhetnénk, de nincs hozzá ked­vünk és erőnk. Szívesen haza­mennék és vállalnám azt is, hogy 7 napon át, napi 12 órát dolgozzak a gyárban... csak már béke lenne és vissza mehetnénk a rendes emberi élethez... írjanak sokat, küldjenek fény­képeket ... A Philippi Szigetekről csókol­ja szerető fia, Sándor. A tanító imája Két ember méné fel a temp­lomba, hogy imádkozzék. Az egyik farizeus vala és Babbitt­­nak nevezteték, a másik egy ta­nító. A farizeus, aki Babbittnak ne­vezteték, megállván a templom közepén s szemét az égre vetve igy imádkozék: Uram, köszönöm neked, hogy én nem vagyok olyan, mint né­mely fizetett pap vagy mint eme szegény tanító. Az én egy­házi járulékomból fizetjük a papifizetés felét, az én pénzem­ből építettük fel ezt a templo­most is; a misszióra mindig bő­kezűen adakozók. Az -én -pén­zem az, amelyik a te ügyednek előrehaladást biztosit.* A tanító azonban mélyen meg­hajtotta magát és alázatosan igy imádkozott: “Oh Isten, légy ne­kem nagyon irgalmas. Én vol­tam valamikor ennek az ember­nek a tanítója.” AZ OLASZ VENDÉGLŐS PANASZA. Kezeit tördelve áll a vendéglős, nagy bánat teszi nyugtalanná. Megkérdik tőle: mi baja? i— Uram, a hatalmas Amerika elveszítette legelső emberét, az elnököt s 45 perc múlva már volt másik elnökünk. Engem azonban itthagyott a mosogató legényem a legnagyobb munka idején s hat hónap kell, amig egy másikat' szerzek helyébe.” Jugoszlávia felekezeti megosz­lása a világháború előtt: nagy többségben a görögkeleti egy­házhoz tartoznak. A reformátu­soknak volt 54 egyházközsége 65,000 lélekszámmal. A német evangélikusoknak 70 gyüleke­zete 130,000 lélekkel, melyből német 103 ezer, vend 24 ezer és magyar 2500. A szlovák luthe­ránus egyháznak 26 felekezete és 55 ezer lélekszámú evangéli­kus hive. Van methodista és baptista egyház is, de munká­juk nem komoly az evangélizá­­lás nemes értelmében.

Next

/
Thumbnails
Contents