Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1945-05-01 / 5. szám
6-IK OLDAL ERŐS VÁR 1945 MÁJUS HUMOR A CINKOTAI A cinkotaiak templomukat akarták újra építeni. Az alapok kiásásakor egy olyan követ találtak amelyből kitűnt, hogy valamikor a cinkotai plébánia apáturság volt és ennek megfelelő jövedelemmel ibirt. A plébános nem annyira a maga jószántából, mint inkább mások unszolására eltökélte, hoigy a királyi felséghez folyamodik és elavult jussainak helyreállításáért esedezik. Elment hát Budára Mátyás királyhoz, aki azt válaszolta neki, hogy kivánságát szívesen teljesiti, ha három kérdés megfejtésével bebizonyítja érdemes voltát az ápáturi méltóságra. A kérdéseket a király azonnal feladta s ezek a következők voltak: ‘'Mit gondol a király? Hol kel fel a nap? Mennyit ér a király?” Egyszersmind a napot is meghatározta, amikor a felelettel a király előtt meg kell jelennie. Elszomorodva tért haza Budáról a pap, mert a helyes feleleteken megakadt az esze s elkerülhetetlennek látta megszégyenülését a király előtt. A mester észrevette plébánosának tartós buslakodását s addig faggatta, mig az okát megtudta. A szegény pap akkor is azt hajtogatta, hogy szégyen vár reá a tudatlanság egész életére megbélyegzi. A mindenkor jókedvű és elmés mester elmosolyodott s igy szólt a plébánoshoz: — Oh, ha egyéb oka nincs a szomorúságra, ettől egészen nyugodtan alhatik. Megfelelek én a feltett kérdésekre a plébános ur helyett, csak a kitűzött napon reverendáját bocsássa rendelkezésemre. Azt is megígérem, hogy nekem ugyan a apáturság nem kell, hanem tisztelendő uram számára igyekezem megnyerni ezt a méltóságot. A plébános örömlest reá állott a mester kívánságára, s boldog volt, hogy emésztő gondját másnak engedhette. A kitűzött napon a mester a papi ruhában Budára ment s a király elé járult. A király szokása szerint nagy leereszkedéssel fogadta s azt kérdezte tőle, hogy készen vannak-e feleletei a feltett kérdésekre. — Feleleteim készek — igy szólt, ,— de a próba dönti el, hogy megelégszik-e velük Felséged. — Lássuk hát, — mondta a király, — mire mehetünk egymással. Mi lesz a felelet az első kérdésre: mit gondol a király? — Felséged bizonyosan azt gondolja — felelte a mester, — hogy a cinkotai plébánossal beszél, pedig csak Felséged legkisebb szolgája, a cinkotai mester teszi udvarlását. Elcsodálkozott a király a váratlan feleleten, de meglepődésének nem adott kifejezést, hanem a második kérdést tudakozta tőle: hol kel fel a nap? — Erre a fontos kérdésre, felelte a mester —, leghelyesebbnek tartom azt felelni, hogy Felségednek Budán, nekem Cinkotán kel fel. — Ez is jó — felelt a király. — Még egy van hátra: Menynyit érek én? — Ez a legnehezebb kérdés — válaszolt a mester —, mégis megpróbálom a helyes feleletet. Én senkit a világon annyira nem becsülök, mint Fenségedet. Isten után a legelsőnek tartom, úgy tisztelem, mint annak képmását. Minthogy pedig az Isten fia harminc ezüst pénzre 'becsültetett: úgy gondolom, hogy Felséged megér huszonkilencet. A király elmosolyodott ezeknek hallatára, megdicsérte a mestert s annyira megszerette elmeségét, hogy az apátursággal megkínálta. De ő megköszönte ezt a kegyet s azt kérte a királytól, hogy az apáturság legyen a plébánosé. A maga számára, hogy egyért könyörgött, Cinkotán a rendesnél nagyobb legyen az icce. Azóta, mint mondják, mind e mai napig nagyobb az itt, mint minden más (pestvármegyei helységben. MEGY A SZEKÉR Manapság talán autóbusz jár Almáspuszta és Szilvásfalva között, de mikor ez az eset lejátszódott, még csak Varga András fuvaros egylovas, rozoga szekere bonyolította le a két falu között a forgalmat. Ebben az időben történt, hogy Keresztes János vegyeskereskedő Almáspusztán elhatározta, hogy átkocsizik a szilvásfalvi hetivásárra. Meg is állapodott annak rendje és módja szerint Varga András fuvaros gazdával, hogy öt forintot fizet neki, ha átviszi a szomszéd faluba. Kora reggel vágtak neki az útnak. Egy ideig csak mentek. Lassan, de biztosan döcögött a szekér, ám mikor egy kis dombhoz értek, megállt az öreg ló és hiába volt a nógatás, nem volt hajlandó felfelé húzni. Varga uram leugrott a bakról és odaszólt utasának: — Hallja, Keresztes ur, szálljon ki maga is, toljuk egy kicsit ezt a szekeret. Feltolták nagynehezen a domb tetejére. Igen ám, de a baj ezzel még nem ért véget, mert a beste állat akkor meg az .előtte elterülő völgytől. rettent vissza és a világ minden kincséért se akar ta lefelé huzni a kocsit. Megállóit makacsul egy helyben. Varga uram ismét csak kiszólitotta a hátsó ülésből Keresztes Jánost: — Segítsünk már ezen a szegény állaton. Tartsuk vissza a szekeret addig, amíg a domb oldalán leszalad a völgybe. És igy mentek azután tovább. Dombnak fel, völgynek le, hol tolták, hol visszatartottak a szekeret. Végre heti vásár elmúltával, alkonyat felé megérkeztek Szilvásfalvára. Keresztes János kereskedő ur becsületesen kifizette Varga Andrásnak az öt forint viteldijat, úgy, amint megalkudtak, de mikor a pénzt átadta, megjegyezte: — Hallja, Varga bátyám, hogy maga eljött Szilvásfalvára, annak okát értem. Öt forintot akart keresni és azt meg is kapta. Azt is értem, hogy én miért, jöttem ebbe a faluba. Dolgom lett volna a vásáron, de az már lezajlott. Magyarázza azonban most meg nekem azt, hogy miért hoztuk magunkkal ezt a szegény lovat? Amire bizony Varga András fuvaros gazda se tudott magyarázattal szolgálni. EGY ALKALMI ÚJSÁG MARGÓJÁRA Ha színdarabot Írnék, kb. igy írnám: Dátum: 1931. Színhely: California, losangelesi iskolák egyike. Szereplők: nők, férfiak, fiatalok, öregek, mindenféle nemzetiségűek és foglalkozásúak. De ez nem színdarab. Karcolat az igazi életből. A sok szereplő közül egy: magyar fiatalember, diák, tele meleg lírával, tanulási vággyal. Idegenben, sok ezer mérföldre szeretteitől. Az angol nyelvet irgalmatlanul gyúrja. Kora reggeli órákban háztartási alkalmazott, délelőtt diák egy ipariskolában, délben ételfelszolgáló, délután megint diák. Iskolából hazarohan öt órakor. Félhattól háromnegyed hétig megint konyhai rabszolga. Este: 7-től 9-ig angol nyelvtanfolyamra jár. Ezen a kurzuson sokan vannak. Úgyszólván az egész földgolyó minden pontja képviselve van. Ez a nemzetközi társaság egy alkalmi angol újságot szerkeszt. Ebből a primitiv lapból elküldenek egyegy példányt úgyszólván a világ minden fővárosába-,; a múzeumba. Az újság célja: jóakaratot hirdetni a népek közt. Meleg nyár. Más tamílóknak ez boldog, semmit tevő vakációzás. Részére és hozzá hasonló sorsban lévőknek ez is kemény tanulás és kegyetlen birkózás a kenyérkérdéssel. A tanulók tele ambícióval. Belőle se hiányzik a becsvágy. Nemes vetélkedésüket ez a kis újság nagyszerűen fűti. Őt is megkérik, Írjon egy kis cikket. Mit Írjon? Megírta kezdetleges angolságával, hogy a hazáját keresztre feszítették. Egy idősebb, jóságos tekintetű tanítónő volt a főszerkesztő. A cikket megdicsérte. Biztosította az . íróját, hogy minden rokonszenve azé a porba sújtott nemzeté, de a legjobb akarata mellett se közölheti, mert ezzel akaratlanul is ellenkezne a többi diákkal és az újság szellemével. Az újság célja, mint a cime is mutatja: JÓAKARAT A NEMZETEK KÖZÖTT. A főszerkesztő hölgy őszinteségét, rokonszenvét megköszöni a diák. A viszszakapott cikket előtte összetépi és lemondóan a papírkosárba ejti. A nő megrémültén nézi a sápadt fiatalembert. Álomszerűén lágy, bársonyos hangon igy szól: — Fiam! írjon valami mást. Irodalomról, művészetről, tudományról. Csak lehetőleg ne politikáról. Igazsága van,' én tudom. Az igazságot nem lehet elpusztítani. írek, lengyelek, finnek, esztek mind tele vannak, vagy voltak hazájuk fájdalmával. Bízza a hazája sorsát az örök Gondviselőre. A fiatalember megindultan csókot lehelt az; elaszott, finom női kézre. Elfátyolosodott hangon ennyit rébegett: thank you. Mikor hazafelé ment, néma ajakkal, könnyező szemmel, az 1921-ben tanult imádságot mormolta: “Hiszek egy Istenben... Hiszek Magyarország feltámadásában ... Amen.” • (H. Gyula.) Szívélyes és körültekintő kiszolgálás BODNÁR A. LAJOS TEMETKEZÉSI INTÉZETE 3929 LORAIN AVENUE Telefon: MElrose 3075 vagy 3076 CLEVELAND, OHIO
