Erős Vár, 1944 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1944-05-01 / 5. szám
VOL. 12. ÉVFOLYAM 1944. MÁJUS 5. SZÁM. JÖVEL SZENTLÉLEK ÚRISTEN Pünkösd jelentőségét és fontosságát valamiképpen nem emeljük ki olyan mértékben az egyházi ünnepek sorából, amint azt kellene. A nagypénteki nagy bánat vagy a húsvéti nagy öröm megbénitja lelkünket s úgy érezzük, hogy ahoz sem hozzá adni sem elvenni nem lehet már. Ebben van is valami igazság, mert hiszen, ha száz mázsás követ tesznek elém, akkor mindegy, hogy egy néhány mázsával többet tesznek még hozzá vagy elvesznek belőle néhányat, saját erőmmel, semmiképpen sem tudom megmozdítani. Istennek Szent Lelke azonban éppen azért jött el, hogy segítségünkre legyen a meg nem érthető és fel nem fogható dolgok elfogadásában. Ki érti meg emberi ésszel az Isten szeretetét, aki értünk egyszülött Fiát a keresztre adta? Ki érti meg, az Isten kegyelmét, aki nekünk elveszett és elkárhozott embereknek olyan bünbocsánatot ád, amely mellett nem vádolhat bennünket senki bűnnel, melyek pedig elborították lelkünket és testünket, amig Krisztus nélkül éltünk? Ki érti meg, hogy a porrá lett test újból az édesanyja válára hajthatja fejét, mert Isten feltámasztja azt dicsőségben? Bizonyára, aki bölcs és elég alázatos, az bevallja, hogy mindezek érthetetlenek az emberi értelem számára. És mégis hisz-Assziszi Ferenc imája Uram, tégy engem a béke eszközévé. Ahol gyűlölet van, mutassak én ott szeretetet. Legyek bocsánat, hol másokat bánszűk, valljuk és tudjuk, hogy ezek a fel nem fogható dolgok a mi sajátunk, örökségünk, nekünk adott ajándékok az Istentől. Mindez csak úgy lehetséges, hogy az Isten lehajolt hozzánk és Szent Lelke által bennünket odavezet a hithez és Krisztushoz s ott megtölti szivünket egy kiáradó örömmel és hinni tudjuk, hogy mindez úgy van, ahogy a Szentirás elénk tárja. Szent Lélek nélkül az Atyaisten fogalma felettünk lebegne egy elérhetetlen messzeségbe és csak úgy imádnánk öt, mint a királyi udvar szolgái, félve és remegve, mert nem tudjuk kiolvasni gondolatát. Krisztus maga is minden fennségével csak a végítéletre váró birói szék méltóságában élne előttünk, ha a Szent Lélek nem nyitná meg az ajtót az állandó érintkezéshez. A Szent Lélek az ember számára a láthatatlan fénysugár, melyik megvilágítja előttünk az Istent, az elrejtett rádió hullám, amely érintkezésbe hoz Vele és a természet fejlődésében élő hajtó erő, amelyik a mi lelki növekedésünket is lehetővé teszi. A Szent Lélek az útra vezető erő és a felébresztő szózat, mely hiv az indulásra. Szent Lélek nélkül a tanitványi sereg tehetetlen, szóbába zárt, el nem vetett gabona szem volt csak. A Szent Lélek kitöltetése után, életté, tüzzé, erővé, világhódító és boldogító hatalommá tanak, legyek hit a kétségek harcában, legyek remény a kétkedésben, legyek fény. ahol sötétség borítja a tájat, legyek öröm a keserű szívű emberek között. Oh isteni Mester, engedd, hogy ne én kérjek vigasztalást, de én vigasztaljak, legyek megértő inkább, mint vált, mely szabadulásra vezette az egész világot. A mai keresztyénségnek tragédiája éppen abban kereshető, hogy nem ismeri fel Pünkösdjét s nem tárja ki szivét a hatalommal és erővel megtöltő Szent Lélek előtt. Nincs látásunk, nincs erőnk, mert nélkülözzük életünkből az Istennek hatalmát, amit a Szent Lélek közvetíthetne. Nem értjük a háborút, nem értjük Isten hallgatását, nem értjük egymást, nem értjük önmagunkat, mert nincs fény, nincs hang, nincs erő az életünkben, mert nem munkálkodik bennünk és rajtunk keresztül maga a Szent Lélek Úristen. Pedig igy önmagunkban elveszünk, nem találjuk meg a kijáratot, nem tudjuk legyőzni ellenségünket a mindent megbénító bűnt. Pünkösdi ünnep kell ennek a világnak, pünkösdi Szent Lélek ereje kell a mi keresztyénségünknek, mert különben elveszünk. Egyháznak, gyülekezetnek, nemzetnek és családoknak a “Szent Lélek mindeneket egyben tartó erejére’’ van szüksége, mert bomlassza a megnemértés, a szeretetlenség átkos viszálya. Kérjük hát a Szent Lélek kitöltetését, hozzánk való eljövetelét, hogy teremtsen békét és egyetértést a mi elhidegült szivünkbe és életünkbe. Jövel Szent Lélek Úristen, töltsd be sziveinket bőven .... bg. megértést kereső és ne engem szeressenek, de én szeressek mindenkit. Add megértenem, hogy amikor adunk, akkor kapunk, amikor megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot s amikor meghalunk magunknak, akkor születünk az örök életre. Amen.
