Erős Vár, 1943 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1943-12-01 / 12. szám
1943. December hó ERŐS VÁR 5 oldal Egy Uj Történet Abban a régi jó világban, mikor még százegy csizmadia élt Miskolc nemes városában, mikor a Bükk hegység kies völgyeiben vígan füstöltek a régi kohók, élt egyszer az egyik hámor közelében egy derék kis legényke, akit Egyszerű Jánosnak hívtak. János, aki szorgalmas legényke volt, a közelgő karácsonyi szent ünnepekre két egész fényes forintot rakosgatott össze magának. Az ünnep előtti héten pedig Egyszerű János felkerekedett és beballagott a miskolci vásárra, hogy a százegy hires csizmadia leg hiresebbjétől egy tükörfényes sarkantyus csizmát vásároljon magának. Mire beballagott a városba, mái nagyban állt a vásár. Hosszú so» ban ott lógtak a csizmák a rudakon, egyik pár szebb mint a másik. Szinte gyönyörűség volt őket néz» ni. János szeme hamar meg is & kadt egy szép pár csizmán, ami annál is inkább tetszetős portéka volt, mert olyan ragyogó réz-sarkantyu volt rajta, mint annak a rendje. Nézi János a csizmát, topog körülötte. Jobbról is balról is megtekintgeti. S amint igy topog a nagy csizmadia rúd mellett, egyszer csak belebotlik egy kis rongyos leány-gyerekbe, aki merően bámult valamit. Első gondolata az volt, hogy odébb tolja a kis bambát, de mikor jobban szemügyre vette a kis rongyos, szomorú arcát, mást gondolt. Megszólította: — Ugyan kis hugám, mit bámészkodói te olyan nagyon? A kis leány félve nézett Jánosra, majd megnyugodhatott János mosolygó szemétől és felelte: — A hajas babákat nézem, ott a másik sátorban, szeretnék venni egyet kék selyem ruhában. S már ment is a gyerek a sátor felé. János csak csupa kíváncsiságból utánna ballagot. A kis rongyos leányka félve állt a sátor elé és a hidegtől kék kis kezeivel végigsimogatta a sok-sok drága portékát s magának mondogatta “egy szép napon, majd egy szép napon.” Mikor a kövér kofa asszony reá förmedt, hogy: “Hát te mit ólálkodsz itt?” félénken kérdezte a gyermek: “Né-Egyszerü Jánosról ni, kedves, van-e egy kék ruhás hajas babája, amit három krajcárért meg lehet venni? A kofa asszony rekedten nevetett. — Eredj innen, te kis kődis, mán hogy vóna! A kékruhás hajas baba drága portéka. Egy pengő az ára! S azzal már tuszkolta is a kis rongyost. A gyerek szeme könnyekkel telt meg és sóhajtva mondta megint magának: “egy napon, majd egy szép napon, lesz nekem is hajas babám, szép kék selyem ruhában.” Jánosban megmozdult valami. Arra gondolt hogy hiszen neki nem is kell sarkantyus csizma. Jó lesz az amolyan közönséges is. Hisz, minek az ő csizmájára sarkantyú, mikor az ő Ráró lova még a gazdája gondolatját is tudja, nem hogy sarkantyuzni kéne? Még aztán Isten és ember ellen való vétek lenne két egész forintot költeni egy lábbeliért. Addig gondolkozott, addig tűnődött Egyszerű János, miglen elővette az egyik fényes forintot és megvette azt a hajas babát, amelyiken szép krinolinos kék selyem szoknya volt és oda tette a bámészkodó nagyszemü kis rongyos leány remegő karjaiba. ‘Háj'szén mi mást is tehettem volna” — mesélte harmadnap a falubelieknek — ‘hisz’ annak a kis szógálónak megszakadt vóna a szí' ve is.' ‘Tán meg se érdemelte a gyeink’, vetette oda az egyik legény, ‘Nem-e?’ kérdezte János. ‘Tudjátok az nap este haza se mert menni a kis lány a hajas babával, hanem úgy találták meg éjfélkor a Sötét Kapuba, összefagyva. A kis rongyos kendőjét is levetette magáról és azzal takarta be a hajas babáját. Úgy aludt el.’ ‘Meghót a gyerek?' kérdezte az egyik szánakozva. ‘Dehogy is hót meg’, felelte János. ‘Nem kék az embernek meghoni, hogy a menyországba jussék. Mer hisz átmegyen az ember a szoros kapun mán akkor, mikor valaki mást jobban tud szeretni mint maga magát, még ha az a más valaki csak egy hajas baba is kék ruhában.’ (Leffler Andor) NYISS KAPUT! Egy fiatal katona mesélte a következőket : — Kaszárnyánk kapujában álltam egyszer őrt. Sötét éjszaka volt s ezért figyelmesen tekintettem jobbra is, balra is, nehogy feljebbvalóim valamelyike is meglepjen s az előirt tiszteletadás elmulasztása miatt megdorgáljon. Amint igy figyeltem, egyszerre csak lódobogást hallottam a távolból. A szigoráról jól ismert századosom volt. A mikor közelembe ért, fegyveremmel szabályszerűen, a lehető legfeszesebben tisztelegtem neki, s ő ahelyett, hogy megdicsért volna, ezt kiáltotta felém. “Tisztességeddel ugyan sokra megyek. Nyisd ki inkább a kaput, hogy bemehessek azon.” Erre lekaptam a fegyveremet s villámgyorsan nyitottam ki előtte a kaput, amelynek kinyitásáról egészen megfeledkeztem.” Az adventi időszakban ez a kis történet mondani akar valamit. Azt akarja mondani, hogy tiszteletadással és ünnepléssel nem megy sokra a te Urad és Üdvözítőd se, aki ajtód előtt áll és zörget .... ö többet, sokkal többet vár tőled ebben az időszakban, ő azt várja tőled, hogy szived ajtaját, fímelynek kinyitásáról eddig megfeledkeztél, nyisd ki előtte. (Vitéz Berkényi Ede) * * * A nép, mely sötétségben jár, lát nagy világosságot. Akik lakoznak a halál árnyékának völgyében, fény ragyog fel felettük. (Ézs. 9, 2) ij Flowers by Wire Everywhere 5 ORBAN’S FLOWERS Producers and Retailers MA. IS«* Greenhouses: Medina, Ohio J llfli# IfeMfcaye Bead, derslaná, Ohio C ^ a * e a e Phone P. A. 4-1S1* j Ha megbízható helyen akar vásárolni, | akkor menjen u AMERICAN RADIO SALES AND SERVICE BndW, Refrigerator ég Mosógép üzletébe Könnyű lefizetés—Dón evangélikus üzlet *• hsuk Misái Forth Ansboy, N. J. VI 'v1 V V ■ v o -r-v -'e" e ■> rrV
