Erős Vár, 1943 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1943-12-01 / 12. szám

VOL. 11. ÉVFOLYAM . 1943. DECEMBER 8. SZÁM

A LEGKISEBB CSILLAG

Sok sok esztendővel ezelőtt, mikor minden kezdődött ezen a nagyvilágon, volt egy igen kicsi csillag. Mikor az angyalok oda tették a

csillagokat az égre, hogy az éjszakát széppé tegyék, ezt a kicsike kis csillagot az egyik angyal a keleten egy nagy sötét sarokba helyezte el és azt mondta neki: “Maradj itt addig, amíg a jó Isten majd hiv tégedet.” Ezzel nagy szárnysuhogással elment az angyal.

A kicsike csillag igen félt abban a nagy sötét sarokban és nagyon unatkozott. “Csak legalább valakivel beszélgethetnék”, mondta szegényke.

Teltek, múltak az esztendők, de senki se jött beszélgetni a kis csillaggal. Egy napon azonban a sötét sarkot egy üstökös fénye kezdte be világítani. A kis csillagnak a szeme ragyogni kezdett, mikor meglátta a feléje közeledő üstököst nagy tüzes fejével és fényes farkával. “Most legalább lesz kivel beszélgetnem” gondolta örvendve a kis csillag. Azonban az öröme igen korai volt. A fényes üstökös úgy elsurrant mellette, hogy őt a kis csiliagocskát, még csak észre se vette.

Telt múlt az idő és egy szép csillagos éjszakán egy gyönyörű nap jelent meg a sötét keleti sarokban s vele együtt sok, sok planetta, amelyek közül különösen egy nagy zöld szinü planéta igen megtetszett a kis csillagnak.

— Szép planéta, kérlek szépen, állj meg egy percre, beszélgess velem, hiszen én olyan egyedül va gyök. — mondta szinte sírva a kis csillag.

De a szép planéta csak felemelte zöld ruhája uszáját és tovább vígan táncolt a szép, ragyogó nap körül. Csak úgy félváltói dobta oda a kis csillagnak. “Ugyan honnan is jöhettél te, hiszen olyan kicsi vagy. Bizonyosan az angyalok oda dobtak abba a félreeső sarokba, hogy ne légy útba.” így a kis csillag me gint egyedül maradt a sötét keleti égen.

Egyszer aztán egy igen sötét éjszakán, mikor már úgy látszott, hogy a sötétség ki fogja oltani a kis csillagot, egy másik planéta, nem olyan fényes, mint az első, repült a kis csillag közelében. Ez a planéta volt a föld. “Nem állnál meg beszélni velem?” — mondta a kis csillag. — “Én úgy unatkozom.”

— Szivesen beszélgetnék veled, — felelte a Föld — de ha csak egy szempillantásra is megállanék, ak§ BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS UJ ÉVET KÍVÁNUNK fc 2 AZ “ERŐS VÁR’ MINDEN OLVASÓJÁNAK!