Erős Vár, 1943 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1943-10-01 / 10. szám
2. oldal ERŐS VÁR 1943. Október hó EGY MATRÓZ LEVELE Kelt 1943, szeptember 28 Great Lakes, Hl., Kedves Tisztelendő Ur! Levelét megkaptam és örvendtem hallani önről. Elhiheti, hogy minden este imádkozok. Igen, tisztelendő ur, minden áldott este! Most hiszek igazán az Isten csodáiban Meggyőződéssel mondom, mert láttam az Ur munkáját. Itt van egy példa, hogy Isten felel az imádság kérő szavára. Úszni mentünk egy reggel és előtte való este imámban kértem a jó Istent, hogy tegyen bátorrá és ne féljek a nagy víztől. A nagy víztől mindig nagyon féltem. Másnap reggel, mikor a vízhez értem, minden félelem elmúlt tőlem. Isten meghallgatta kérésemet, elvette szivemből a félelmet. Még azt is megtanultam, hogy hogyan kell a viz színén feküdni mozdulatlanul Akármit is kérek Istentől, Ő meghallgat engemet. Lehet, hogy nem egyszerre,| de idővel megfelel nekem. S ezt tiszta és erős hittel mondom. Buzgón imádkozom az édesanyámért, az édesapámért és minden rokonomért. Nem szűnöm az Istentől kérni, hogy őket megáldja és tegye őket boldoggá. Van olyan nap, amikor nem kapok levelet és olyankor imádkozom Istenhez, hogy a másnapi posta hozzon hirt kedveseimrőr és még eddig mindig meghallgatott az Isten! Igen. Én láttam Istennek munkáját. Tudom ,hogy Ő soha engem el nem hagy. De azt is megtanultam, hogy én se hagyhatom el őt. Igen hálás lennék tisztelendő urnák, ha megmondaná édesanyámnak, hogy írtam Önnek. Minden vasárnap megyek itt templomba és vasárnap délutanonkint elolvasok egy-két imádságot, abból a kedves imakönyvből, amit a Luther Liga adományozott nekem Olyan jóleső érzés tölti el egész belsőmet, mikor imádkozom. Vannak dolgok, amiket nem| tudok megmagyarázni, de azt tudom, hogy a jő Isten felel az imámra. Most már zárom soraimat, de kérem tisztelendő ur, higyje el mind igaz az, amit leírok. Remé-LELKIPÁSZTORÁHOZ lem, hogy rövidesen látni fogom és addig is Isten áldja meg Önt is, kedves Templomunkat is és adja a jó Isten, hogy telve legyen a templomunk minden vasárnap. Tudja tisztelendő ur, ha mindenki menne templomba, akkor én nem lennék ebben a háborúban, de a többi fiú se. Nem lenne a népek közt akkor háború, amiben benne lehetne lenni! A Navy-ben minden fiú éppen ezt hiszi, amit én! Köszönöm mégegyszer kedves levelét és ígérem, hogy közel maradok Istenhez minden időben. Egy “érdemtelen” keresztény .. Mózes Albert Rtíymond United States Navy U. i. Olvassa eh tisztelendő ur ezt a levelet a templomban, hátha közelebb hozza majd a gyülekezet tagjai közül is némelyiket az Istenhez, a mennyei Atyához. MEGJEGYZÉS: Ezt a fenti levelet szószerint fordítottam le magyar nyelvre, hogy egy igen érdemes, de magát “érdemtelennek” nevező ifjú keresztyéntől tanulhassunk. Leffler Andor, lelkész. GONDOLATOK AZ IMÁDSÁGRÓL. Az ember, aki csendes órát tartva, imádkozik, hasonlatos a hajóskapitányhoz, aki helyére állította az őröket — nyugodtan aludhat. Az imádság legyen reggeled kulcsa s éjszakád lakatja. Ne csak te beszélj Istenhez, hallgasd meg azt is, amit ő akar neked mondani. Kedvesem — nehéz időkben járj az Isten Házába.... Testvéreiddel ne csak magadért, hanem embertársaidért is imádkozzál. (Turcsányi) * * * Jézus megbízható embereket keres arra, hogy az evangéliumot hirdessék és az ő nyáját legeltessék. * * * Három tulajdonság vezet sikerre — törekvés, bizakodás és határozottság. * * * Jézus azért jött, hogy minden embert megmentsen és az ő hivó szava átöleli az egész világot. EGY TANULSÁGOS LÁTOGATÁS. Egy csoport new yorki ifjú tett a minap látogatást az Egyetemes Egyház központi hivatalában. Meglátogatták Dr. Knubel elnököt és Dr. Greever titkárt, akiktől a következő kérdést kérdezték — “Mivel szolgálhatjuk mi az Egyházat?” Ez a két egyházi hivatalnok felvilágosította az ifjakat, hogy az Egyesült Államokban él 12,0,000,000 (szászhusz millió) ember és ezek közül 69,000,000 (hatvan millió) jár csupán templomba vagy vasárnapi iskolába. Ennek hallatára az ifjak elhatározták, hogy mindegyiküknek nem kevesebb, mint egy lelket kell az Istenhez vezetni, ha a maguk feladatát elvégeznék és az Állam pogány felét Istenhez vezetnék. Az ifjak azt is megtanulták, hogy az összes misszió területek közül legnagyobb az, ami a nagy amerikai városokban van, ahol több egyházon kivüli ember él, mint bárhol másutt a keresztyén világon. Az ifjak azt is megtanulták, hogy az a tiz-tiz cent, amit hétrőlhétre elvisznek az Ur házába nagyon sokáig munkálkodik az Isten országában még akkor is, mikor már a mozira, vagy “ice cream”-re költött pénzt régen elfeledtük. Végül az ifjak a következő bibliai idézetet írták fel maguknak — “Azért akár eszek, akár iszok, akármit cselekszek, mindent az Isten dicsőségére miveljek.” (I. Kor. 10, 31). Erről a látogatásról az ifjak beszámoltak a Vasárnapi Iskolájukban A látogatás eredményeként az ifjak egyházukról, gyülekezetükről kezdtek beszélni másoknak. Egy egész délutánt töltöttek el az egyház irodájában, ahol sokszorosítottak egy kis nyomtatványt, mely információt adott az istentiszteletek és gyűlések idejéről. Aztán beosztották maguk között a szomszédos uccákat és házról házra kiosztották ezeket az iratokat. Ily módon több ifjút sikerült Istenhez vezetni, aki nem járt azelőtt templomba és vasárnapi iskolába. Sőt felnőttek is akadtak.
