Erős Vár, 1943 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1943-08-01 / 8. szám
Jézus nevében: Most, mikor minden templomot látogató keresztyén lélek a legnagyobb csodálattal fordul azok felé a lelkesedéssel telt napokfelé, amelyeket a Pünkösdi ünnep-kör név alatt ismerünk, minden gondolkozó és egyházát szerető lélekben egy gondolat uralkodik — ‘‘Hogyan is lehetne újra átélni az Egyház történetében azokat a dicső napokat, amelyek a Pünkösd első ünnepét követték ” Mindnyájan, akik szeretjük az egyházat, azt kérdezzük, hogy miért is nem lehetne az egyháznak éppen annyi biztonsággal és éppen oly nagy sikerrel haladni nagy céljai felé, mint haladott az egyház a keresztyénség első századában? Minél tovább és minél mélyebben tanulmányozzuk a Bibliát, annál biztosabb lesz szivünkben az a hit, hogy az első század keresztyénéinek lelkesedését, hitét és munkabiró erejét a ma keresztyén egyháza is magáénak tudhatja, ha a keresztyén hívek, az egyház keretein belül alázatos engedelmességgel előre! betöltik azokat az ELŐFELTÉTELEKET, melyeket az Ur Jézus Krisztus parancsolt tanítványainak és ha levonják azokat a KÖVETKEZMÉNYEKET, amelyeket egy szent-lélekkel eltöltött szív követel attól, akiben dobog. Az előfeltételek közül az első ENGEDELMESKEDNI Krisztusnak. Az Ur első tanítványai természetesen menekülni szerettek volna Jeruzsálemből, ahol ellenséges és veszedelmes emberek minden pillanatban olyan sorsra hurcolhatták volna őket, mint Mesterüket, a Jézus Krisztust. A tanítványok féltek, mert a főpapok által feldühösített néptömegnek a hirtelen haragjával álltak szemben. Mégis kitartottak és nem futottak el, mert engedelmesek voltak. Jézus parancsát megfogadták és minden személyes veszedelem dacára is helyben maradtak, kitartottak. A Krisztus ügye mellett való kitartás, az Urnák való engedelmesség, az első feltétele a Szent Lélek erejének kitöltéséhez- Hány, máma hatalmas keresztyén gyülekezet tekinthet vissza egy olyan múltra, ahol csupán egy-egy pásztornak kitartása, egy kis csoport keresztyén embernek Krisztushoz való engedelmes ragaszkodása vetette meg a későbbi fejlődés alapjait. Nincs talán magyar-nyelvű gyülekezeteink közül egy sem Amerikában, ahol az első kezdés nehézségeiben nem állt volna ilyen engedelmes szívvel egy kisded nyáj, akik nagyon kevés biztatást kaptak “kívülről," akik legtöbb esetben gúnynak, lekicsinylésnek és nagyon sok esetben még ellenséges lelkületnek is kivoltak téve. De azok, akik kitartottak, azokat megajándékozta az Isten az ő ígéretével. A Szent Lélekben erőt adott nekik és érthetetlen módon felemelte őket- Ha uj Pünkösdöt akarunk látni, akkor legyünk ENGEDELMESEK! A második előfeltétel az ÖSSZETARTÁS. Nézzük csak ezeket az első apostolokat, akik abban a felső szóban egyakarattal együtt voltak az első Pünkösd ünnepén! Egy emberileg kevésbbé összetartozó társaságot nehéz lenne készakarva is összeterelni egy szobába. Jézus mikor tanítványait kiválasztotta, vigyázott arra, hogy mindenféle ember legyen tanítványai között. A hirtelen Pétertől a majdnem lányos-szelidségü Jánosig, minden emberi természet képviselve volt tanítványai között. Az előkelő bankártól a halász emberig, a megvetett adószedőtől a nagyra becsült orvosig, minden foglalkozás ág képviselve volt követői között. És ezek a különböző természetű és különböző műveltségű emberek mégis egyakarattal voltak együtt abban a felső szobában. Ma sincs igazi siker egyházi életben más módon, mint igy. Mindenkinek egy szívvel és egy lélekkel kell együtt lenni az egyházban. Ez az együttlét nem azt jelenti ám, hogy a sógor meg a koma vagy “együtt,” vagy a falubeliek vannak együtt, vagy a megyebeliek vannak együtt, vagy mind az “öregek” vannak együtt, vagy mind “fiatalok” vannak együtt, hanem azt hogy mindenki együtt van, tekintet nélkül arra, hogy melyik nyelvet beszéli jobban,
