Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1942-12-01 / 12. szám

1942 december hó ERŐS VÁR 3. oldal. ÜNNEPELHETÜNK-E? Valahogy sok ember szivében az a keserű kérdés él, hogy ebben a vérzivataros, háborús időben ünnepelhetünk'e karácsonyt! Nem csu­­folja-e meg korunk a karácsonyi evangéliumot, mely nagy örömhírt hirdetett minden ember­nek és békességet a földnek! Hol várhatunk ma békességet, mikor az egész világ állig fel­fegyverkezve a végsőkig menő vérontásra szán­ta magát? Ha visszalapozunk a bibliában és elolvas­­suk a karácsonyi evangéliumot, akkor azt lát“ juk, hogy Krisztus születése idején az angyali szózat épp úgy ellentmondott a kor hangulatá­nak, mint ma. Hiszen a zsidó nép rabságban sínylődött. És pár nappal az örömhír hirdetése után a gonoszság bérencei megrohanták Bet­lehemet és lemészárolták a kis csecsemőket. És Rámában nem örömujjongás hallatszott az ajakról, hanem ellenkezőleg: “Sirás-rivás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fi­ait és nem akart megvigasztaltatni, mert nin­csenek.” (Máté 2, 18.) Az őröm és békesség hirdetését oly szörnyű vérfürdő követte, ártat­­lan csecsemők meggyilkolása, anyai szivek oly meggyötrése, hogy annál szörnyebbet a mai háborúban nem sokat látunk. Mindebben Ótestamentumi prófécia telje­sedett be. Az angyalok tudták hogy mi fog kö­vetkezni Jézus születése után és — mégis, han­gos ujjongó énekkel, bátor bizonysággal hir­dették, hogy Jézus megszületése öröm az em­bereknek és békesség a földnek. Hirdették, mert tudták hogy üzenetünk igaz üzenet, Isten üzenete. Hirdették, mer tudták, hogy a föld vérbe és tüzlángba borulhat, de azok szivében, akik számára a Kriszus megszületett, öröm és békesség lesz ezen a földön. Hirdették és akik hittek boldog üzenetben, azok azóta mind" máig megtapasztalták, hogy aki Krisztusban Megváltóját látja, annak szivében öröm és bé­kesség uralkodik még ágyutüz közben, viharzó tenger habjában elmerülve, halálos betegség fájdalmas ágyán, vértanuság börtönének bilin­cseiben is. Nem, a mi korunk rettenetes háborsága nem cáfolja meg a karácsonyi üzentet. A mi korunk szörnyűséges haláltusája nem jelenti azt, hogy nem ünnepelhetünk. Ellenkezőleg! Azt jelenti, hogy szükségünk van a Jézus Kristusra. Azt jelenti, hogy el kell fogadnunk Őt Megváltónknak! Mert ha nem fogadjuk el, akkor az élet nem fog jelenteni nekünk mást, mint vérfürdőt, éhezést, nyomorúságot, hábo­rúságot. De ha Ő uralkodik szivünkben, akkor bár dörögjenek az ágyuk, liáborogjon az élet, dúljon a halál, gyötörjön az éhség, a hideg, a nyomorúság . . . szivünkben békesség és öröm lesz. A Krisztus öröme. Az az öröm, melyet “senki el nem vehet tőletek.” Rettmann Farkas. ------o-----­ÁDVENTI ÉNEK A VlII-ik SZÁZADBÓL. Nézd, jö a Vőlegény az éjszaka közepén s ál­dott az, kinek lámpása vigan ég. De jaj annak a lusta szolgának, kit a Mester sötét lámpással, álmos szemekkel majd talál! Vigyázz, oh lelkem jaj vigyázz, hogy álomba ne es, mert halál vár rád, elvész számodra az Ég, a kegyes. Légy józan lelkem s vigyázó éber szemekkel is kiálts: “ Szent, Szent, Szent Is­ten, irgalmazz nekünk igazán!” Majd ama napon félelem jö, de lelkem ne hagyd a munkát. Gyújtsd meg kanócod, lásd el olaj­jal lámpád, mert nem tudod mikor jö el az est" hajnali kiáltás: “íme itt jö a vőlegény, jön, keresi mennyasszonyát! ’ ’ Vigyázz, oh lelkem jaj vigyázz, mert elnyom az álom, mint az öt lányt ki kint maradt, s ak­kor Megváltód hiába várod. Vigyázz hát, lám­pásod fényesen égjen, hogy meglásd Krisztus dicsőségét egykor az égben. (Horologian).

Next

/
Thumbnails
Contents