Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-11-01 / 11. szám
ísliQMoh karnak .... Csak az igazán beteg ember tudja, hogy mit jelentenek ezek a szavak. A nagy beteg szeméből olvassa ki az orvos a szenvedés gyötrő kérdéseit s neki mondja biztatás gyanánt, eljövök hamar .... Az ádventi várakozásnak is ez a fj.séges szépsége, hogy életünk áldott orvosa, a megígért Vigasztaló újból és újból visszatér azokhoz, akik várnak gyógyulásukra. Azokhoz fog ma újra betérni, akik kétségbeesés tengere mellett hinni tudnak abban, hogy lelkünk Krisztusa még a mostani mélységből is kitud menteni minket. Ádventnek az a csodálatos jutalma hogy mindig eljön, újból és újból viszszatér, s betér hozzánk mint az orvos a kötelesség kőrútján. Egy nagyon szomorú dolog azonban az, hogy az orvos betege nem gyógyul az emberi bűnös szív nem javul, hanem egyre betegebb lesz. Olyan ez a világ, mint a makacs beteg, aki nem akarja az orvosságot bevenni. Hiába hozza Jézus evangelioma gyógyító balzsamát, hiába mutat utat a gyógyulás felé, az emberiség még mindig a kopár hitetlenség giz-gaz füvein tengődik s több rosszat tesz magának, mint jót. Sokszor nem tudjuk megállapítani, hogy tudatlanságunk vagy gonoszságunk nagyobb e? Vegyük csak a mai világ képét eszünkbe. Jól tudja mindenki, hogy ennek a háborúnak a bűn az oka tekintetnélkül, hogy az a bűn a kapzsiságnak, a gyiilölségnek, a versengésnek a rut bűne vagy más, egy azonban bizonyos, hogy a bűn oka is, a bűn útja is és a bűn eredménye is ellentétbe van Krisztus tanitásával. Ebből pedig az következik hogy, ha az emberek Jézust követnék, tanítványai lennének, akkor nem szakadna a világra ekkora nagy szerencsétlenség, mint ami ma elnyeléssel fenyeget mindnyájunkat. S mit tesz mégis a világ? Siet Krisztust követni í Dehogy, olyan közömbösen állunk az események mellett, mintha köböl lenne a szivünk. Nem tudom megérteni ezt a világot, amikor oly sok édesanyának a fia sebesülten fekszik a csatatéren . . . Amikor rémes mértékben folydogál a drága piros vér . . . s az édesanya látja az áldott orvost bolyongani a csatatéren és mégsem kiált utána, mégsem hívja oda: Uram segíts rajtunk mert elveszünk!. . . Csodálatos ádventi ajándék, hogy Jézus újra és újra visszatér miliozzánk, bármily nagy is a közöny, hitetlenség és bűn. Vigasztaló azoknak, akik visszavárják Őt, remény azoknak, akik még nem találkoztak az ádventi Királlyal. A kijelentésének azonban van egy nagyon súlyos ígérete is, amelyik az Ő utolsó visszajövetelére vonatkozik, amikor igy hangzik jövendölése: eljövök hamar .... ítélni elevenek és holtakat. Mikor lesz Neked ádventi találkozásod Krisztussal ? Én édes magyar evangélikus népem, bárcsak megtudnád hajtani kemény nyakadat az ádventi Király befogadására. Brachna. ÁD\. *TI ÜZENET: ‘Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, j.i . hs mint amikor hívőkké lettünk.” RomabeU Levél 13, 11.
