Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-10-01 / 10. szám
1942 október hó ERŐS VÁR 7. oldal hanem a Szentirás tanításai szerint kell élni. A római egyház Vald Péter és követői ellen keresztes háborút intézett, mely húsz évig tartott és egész dél Franciaországot kipusztitotta. Maga Vald Péter Csehországban halt meg, 1217 körül. W1KLIF JÁNOS (1320-1384) Angliában végzett reformátort munkát. A Bibliát nagyon szerette és azt le is forditotta angol nyelvre. Azt mondta, hogy aki nem ismeri a Bibliát, az nem ismeri Krisztust sem. Főleg azt tanította, hogy az Úrvacsorát úgy kell kiszolgáltatni, ahogy azt Jézus elrendelte^ (u. i. két szin alatt). Egyetemi diákokat küldött szét Angliában, akik a nép nyelvén hirdették az evangéliumot. HÚSZ JÁNOS (1369-1415) Wiklifnek volt tanítványa. Prágában, Csehországban, egyetemi tanár volt. Itt kezdett p rédikálni a papok erkölcstelensége, a pápa hatalma és bűnbocsátó cédulák árulása ellen. Tanításai miatt a konstanci zsinaton 1415-ben, előzetes ígéret ellenére is, a pápa máglyán megégettette. Mikor Huszt máglyára tették, a legenda szerint ezek voltak utolsó szavai: “Engem megégethettek, mert én csak “húsz” vagyok, (a húsz szó annyit jelent, mint lúd), de majd támaszt az Isten “lutheri”-t (a luther czó annyit jelent, mint hattyú) és azzal nem fogtok birni.” Húsznak ezen máglyán mondott szavai prófétai szavak voltak. Száz év múlva Isten valóban elküldte a “hattyút”, azaz Luther Mártont, aki a krisztusi tiszta evangélium szent ügyét diadalra vitte. (L.) WEGEN ISTENEK. “Az Isten nem lehet olyan kegyetlen”— mondják egyesek, mikor arról az Ítéletről szólunk. melyre az Isten az írások bizonysága szerint készül. “Az Isten nem lehet oly megalkuvó” — mondják mások, mikor Istennek minden biint uira meg uira isteni türelemmel megbocsájtó jóságáról beszélünk, megint csak az írások szerint. “Az Isten nem olyan, mint amilyennek a templomokban hirdetik!” — mondotta nekem nemrég valaki és hozzátette : “Mindenkinek meg van a saját külön egyéni vallása s abban a saját külön egyéni elképzelése arról, hogy milyen is lehet az Isten.” Igaza volt, mert igy tesznek még a keresztyén hívők is. Kiválogatják az Istennek a templomban és az írásokban hirdetett tulajdonságaiból azokat, melyek nekik kellemesek és alkalmasak arra, hogy lelki kényelmükben elringatózhassanak. És elvetik az Istennek azokat a tulajdonságait, melyeket kellemetlen volna hittel elfogadni. így aztán az egyik azt vallja, hogy Isten nem büntet, a másik meg azt. hogy Isten nem bocsájt meg vég nélkül, a harmadik azt, hogy Isién nem kéri a pénzáldozatunkat és az ötödik azt, hogy nem kell megváltoznunk, mert Isten azért teremtett olyannak, amilyenek vagyunk, mert ilyennek akar látni mindvégig.... és igy tovább.... És nem vesszük észre, hogy amikor igy gon'■'f P-ozun’:. akkor vétkezünk az első parancsolat ellen: “Ne legyenek Teneked én előttem idegen Isteneid!” Mikor ugyanis Istenről úgy gondolkozunk, ahogy mi azt jónak látjuk, akkor magunknak faragunk egy nekünk tetsző Isten képet, mert nem vagyunk hajlandók elfogadni azt az Isten-képet, melyet Isten maga festett önmagáról az írásokban ás a Krisztus életében. Idegen Istent készítünk magunknak. Pedig a keresztyén alázat ott kezdődik, hogy elfogad nik az Istent olyannak, amilyennek ő kijelentette Önmagát azon módon, ahogy Ó nzt jónak látta: az írásban és a Krisztus élete'ben. Pcmm-ok vagyunk, amikor magánál az Istennél ie jobban akarjuk tudni, hogy mii ven is az Isten. (R.)
