Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-08-01 / 8. szám
2. oldal ERŐS VÁR 1942 augusztus hó dani? Talán tudjuk áldani az Istent azért, mert bennünket is részesit a Gideoniták győzelmeiben?! Mert ha az, hogy kevesen vagyunk, azt hozza magával, hogy fontosabbak vagyunk, jobban megtapasztaljuk Istennek hatalmát, közelebb jutunk egymáshoz és fejlődünk, növekszünk emberi értékünkben ... akkor nincs okunk siratni azt, hogy kevesen vagyunk. Akkor inkább legyünk büszkék rá. Mert ha kevesen vagyunk is, de erősek vagyunk. Velünk az Isten ereje. (R.) VÉRTANUK Vértanuk ma is vannak. Itt, gyülekezeteinkben. Arcuk véres verejtékével lótnák, futnak, írnak, alkusznak, vásárolnak, fűrészelnek, javítanak, tisztítanak, építenek. Miért vértanuk? Mert jutalmuk — kritika. A gyülekezeti semmit-tevők gyűlölködve nézik a kezük alatt égő munkát. Mert akik nem akarnak dolgozni, azt akarják, hogy más se dolgozzon, hogy ne kelljen szégyenkezniük ellenkezésük miatt. Olyanok, mint a kutya, amelyik ráfekszik a csontra. Nem kell neki, de azt se akarja, hogy elvigye a másik. S az ilyenek szájából, mint felajzott Ívből, mérgezett szónyilak százai fúródnak a szolgálatkész, hűséges hittestvérek szivébe. Hány éjtszakát hányódtak már ébren ágyukban egy nagy elvégzett munka után kapott rosszindulatú kritika fájdalmában! Egy örökkévalóságot tenne ki az ilyen könnyes verejtékben átkinlódott éjtszakák összessége. De ne sírjatok evangélikus vértanuk. Mert igy tettek Krisztussal is — a Krisztus ellenségei! (R.) Ha az a sok nagyot tenni akaró atyámfia a sok mellveregetés és Ígérgetés helyett vasárnaponként elhozná az alázatosság centes ajándékait, akkor templomaink mind adósság nélkül épülhetnének s mi büszkék lehetnénk rájuk s ők a templomukra, igy azonban büszkeségeihk helyett ők az egyház szemétdombjai, akiket nem merünk kiseperni a névsorból, mert ígérgetéseikkel mindig megcsalnak, mint a szemétben csillogó üvegdarabok. I Telefon: Perth Amboy 4-4443 v FULLAJTÁR JÁNOS PÁL I Papirozó-festő és építési vállalkozó X 59 WILDWOOD AVE. FORDS, N. J. | PÉNZÜGYEK ÉS EGYEBEK Valaki a múltkor azt mondta nekem, hogy azért nem jön a templomba, mert a papok mindig pénzről beszélnek. Aki rendesen jár a templomba, az tudja, hogy mennyire igazságtalan ez az általánosítás, de az viszont azt is tudja, hogy a papok igenis beszélnek pénzről a templomban. Legyen azonban a papok mentségére az, hogy ők szeretnek a legkevésbé beszélni pénzről, hiszen ott, ahol a hívek tisztán látják az Isten kegyelmi ajándékait, ott a hívek minden unszolás nélkül fognak adakozni. Tapasztalatból tudom, hogy az, aki igazán tartja valamire az ő hitét, minden papi unszolás nélkül ad. Ad pedig azért, mert meglátta a pénz tulajdonképeni jelentőségét az Isten országában. Mi is a pénz? A pénz, mikor azt becsületes munkával kerestük, a mi munkánkat, annak minőségét jelenti. Ilyen formában a pénz jelenti a kenyeret, a lakást, a ruházatot, melyért testi, vagy szellemi munkában megdolgoztunk. Ehhez a munkához azonban Isten adott erőt és egészséget, Ő adott szellemi és testi ügyességet. Végső elemzésben tehát, a becsületes munkával szerzett pénzt maga a jó Isten adta nekünk. Ezért mi a jó Istennek hálával tartozunk. A mi hálánkat a jó Istennel szemben csak úgy tudjuk megmutatni, ha a tőle kapott erőt és egészéget ,testi és szellemi tehetséget, az Ő országának építése és növelésének szolgálatába helyezzük. Mivel az Isten országában, éppen úgy mint a polgári életben, bizonyos dolgok elvégzésére hosszú esztendőkig tartó tanulás szükséges, ezen speciális munkák elvégzésére nem vállalkozunk külön-külön, hanem a munkánk gyümölcsét, a pénzt, átadjuk Isten országának a szolgálatára, hogy ezen a pénzen fogadjunk valakit, vagy vegyünk valamit, aki, vagy ami azt a bizonyos munkát elvégezze. így az egyháznak adományozott pénzen fogadunk lelkészt, akinek lehetővé teszi egy-egy gyülekezet azt, hogy először esztendőkön keresztül tanuljon, majd állandóan a gyülekezet lelki ügyeinek intézésével foglalkozzon. Az egyháznak adományozott pénzen építünk és fenntartunk templomokat, melyek művészi külsejükkel, szépségükkel, lelkünket közelebb viszik Istenhez. Az egyháznak adománnyozott pénzen misszionáriusokat küldünk ki olyan területekre, ahol még nincsenek keresztyének, hogy hirdessék a mi küldötteink az Istennek igéjét és megtérítsék a pogányokat. Az
