Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-07-01 / 7. szám
1942 julius hó 3. oldal. ERŐS VÁR És mégis a legtöbb ember azt hiszi, hogy a HITET nem kell gondozni, azt el lehet hanyagolni, az megmarad ápolás, fejlesztés, gondozás nélkül is. Mért volna a hit kivétel? Az elhanyagolás mindenre veszélyes: házra, kertre, testre, egészségre, tudásra, szokásra, beszédmódra. Veszélyes a hitre is. Ahogy a házat állandóan kell tisztogatni, úgy kell a hitet is. Ahogy a kertet mindig kell öntözni, úgy a hitnek is kell kapnia isteni harmatot. Ahogy a test egészségére mindig vigyázni kell, úgy kell vigyázni a lélek egészségére is. A lélek egészsége — a hit. A hit kertje a templom. Ott terem meg, ott kell gyomlálni, táplálni, öntözni. A hit orvosi rendelője a lelkészi hivatal: a meggyengült, megbetegedett, bajban lévő hitet oda kell elvinni. Az sem gyógyul meg magától, ahogy a rákbetegség sem gyógyul meg magától. A hit kapája az imádság, ásója a Szentirás. A hit nagytakarítása a gyónás, az Ur vacsora vétele. (Hány asszony van, aki évente többször is csinál nagy takarítást, de lelkében otthagyja az évtizedes pókhálókat és tűri, hogy hitén élősködjenek a hitetlenség sötétjének élősdi bogarai.) Minden gondozáshoz eszköz kell. Asó-kapa nélkül nem lehet kertet művelni. Rongy, kefe, viz, szappan nélkül nem lehet házat takarítani. A hit gondozásának is megvannak ezek az eszközei. A templom, a hívők társasága, az imádság, a biblia, a szentségek. Ezek nélkül hitet ápolni nem lehet. Semmi a világon nincsen magától. így teremtette az Isten. A hit sincs meg sem magától, sem magában. Kötelességünk használni azokat az eszközöket, amelyek nélkül a hit elsorvad, tönkremegy, megsemmisül, összeomlik. Nem a papnak teszünk szívességet, ha templomba megyünk, hanem a hitünket ápoljuk, hogy ne lepje be a gaz. Olvassuk az írást, a hitnek könyveit, mert nem akarunk elmaradni, mint az a tudós, aki 60 éves korában is azzal akar tudós lenni, amit 20 éves korában megtanult. Aki nem tud hinni, az nem azért nem tud hinni, mert oka van a hitetlenségre. Isten minden embert a hitre való képességre teremtett. Ahogy mindenkinek szivébe adott szeretetet, érzést, akaratot, úgy adott hitet is. Aki nem hisz, azért nem hisz, mert elhanyagolta a hitét. Talán “nem ért rá” gondozni a hitét templomba járással, biblia olvasással, imádsággal. Nem ért rá, mert a kertet kellett ápolni, gondozni. Sokan vannak, akik majd összeroskadnak a kerti munkában és annyi zöldséget termelnek benne, hogy nem tudják, mihez fogjanak vele és a végén odaajándékozzák fünek-fának, mert rájuk rothad a sok “eredmény.” De inkább a kertem gazosodjon el, mint a lelkem. Inkább a ház szakadjon rám, mint a lelki világom. Ha kertre, házra van időm, több időm kell, hogy legyen a hitemre. Mert ha a kertem elgazosodik, az csak a kertem lesz. De ha a hitem elmúlik, akkor azt megszenvedi a családom, a rokonságom, megsínyli az életem, munkám, hivatásom, megsínyli a boldogságom, életem értelme. Minél értékesebb valami, annál több gongozásra van szüksége. Csak a gaz az, ami nem szorul ápolásra, megnő magától. Minél értékesebb valami, annál veszélyesebb, annál nagyobb kár azt elhanyagolni. De nincs a világon még egy dolog, amit olyan veszedelmes volna elhanyagolni, mint — a hitet! Mert a hitünk adja meg személyiségünk értékét, életünk tartalmát. Templomaink tornyai intő jelként szökkennek a magasba. Erre intenek: “Vigyázz a hitedre. Ápold, gondozd, fejleszd. Használd mindazokat az eszközöket, amiket Isten e célra adott. Mert a hitet — elhanyagolni veszélyes!” ______________________ (R.) TAPASZTALAT Bárhová mégy munkát keresni, mindenhol azt keresik, hogy van-e “tapasztalatod,” “gyakorlatod” (experience.) Nem is csodálod, ha nem vesznek fel egy kenyérgyárba, ha semmi gyakorlatod nincs a kenyérsütéshez. És nem várod, hogy munkát adjanak egy vasgyárban, ha mindeddig csak deszkát fűrészeltél. De az egyházi életben majdnem mindenki azt hiszi, hogy tapasztalat és gyakorlat nélkül is meg lehet élni. Hányán vannak, akik soha a szentirást nem olvasták át egyszer sem, de jogot formálnak ahhoz, hogy beleszóljanak abba, hogy hogyan kell vezetni a gyülekezetei. Hányán vannak, akik azt sem tudják, hogy mi az Egyesült Amerikai Lutheránus Egyház, de jogot formálnak arra, hogy leszólják a programját, lekicsinyeljék a tevékenységét és elutasítsák a kéréseit. Hányán vannak, akik soha életükben egy igehirdetést se vettek a szivükre és mégis a leghangosabbak itt, ahol a gyülekezeti és vallási életről van szó. Tessék tudomásul venni, hogy a keresztyén egyházi életben épp úgy szükség van a tapasztalatra, mint a gázgyárban vagy az acélgyárban. Aki pedig azt se tudja, hogy miről van szó, akinek se vallási tapasztalata nincs, sem gyülekezeti tudása, sem hitét nem gyakorolta sohasem Isten kijelentette akarata szerint, az ne szóljon azok ellen, akiknek van tapasztalatuk. De még kevésbbé engedhető meg, hogy tisztviselő legyen egy gyülekezeti csoportban olyas valaki, akinek semmi, de semmi hitbeli tapasztalata nincsen. (R.)
