Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

1942 Január hó

ERŐS VÁR

5. oldal

bértömeg vár a világosságra és a mi áldozatkészségünkön múlik, hogy az a nép, “mely sötétségben ül,” meglátja-e a nagy világosságot.

A százéves jubileum alkalmával az indiai missziói munukát irányitó hatóság $50,000-t kér egyházainktól és gyülekezeteinktől. Hogy megértsük, hogy mi az, amit tőlünk várnak, hát kiszámitjuk, hogy minden egyes megkonfirmált egyháztagra esik 6 cent. Egy kétszázlelkes gyülekezetnek kvótája $12.00. Lehetetlennek tartjuk, hogy a mi magyar gyülekezeteink, melyek annyi segítő készséget tapasztaltak ebben az országban anyaszentegyházunktól, ne tennék meg azt, hogy ennél még- valamivel többet is adjanak. Az 50,000 dollár minden centje az indiai missziói munka kfejlesztésére lesz fordítva: hogy csak egy-két tételt említsünk, 50 falusi templomot fognak ebből a pénzből építeni, még pedig darabját $250.C0-ért, egy theológiai szemináriumot indiai származású lelkészek kiképzésére, férfi-kórházat Rajahmundry-ban, stb. Mily sokat tud tenni egy kis összeg egy szegény országban! Adjunk hálát Istennek, hogy kis áldozattal ily nagy dolgokat cselekedhetünk a Krisztusért és mutassuk meg, hogy méltók vagyunk őseink evangéliumi örökségéhez !

Krisztus és a gyászolók

(Folytatás)

A GYÁSZRUHA felöltére sem keresztyén dolog. Pogány szokás volt még a keresztyénség elterjedése előtt. Senkisem ölt gyászruhát, ha a kedvese elutazik egy szebb és boldogabb országba. Sírunk az elválás miatt, de ez a sirás elmúlik és mosollyá válik abban a tudatban, hogy aki elutazott, megtalálta a boldogságot és nemsokára mi is követni fogjuk öt oda, ahol ő most van. Gyászolhatjuk az elkárhozottat, de nem az üdvözültet.

Sok keresztyén ember ragaszkodik a gyászév leteltéhez. Sokszor az az érzésünk, hogy keresztyén emberek vallásossága ilyen “illemszabályok” megtartásában találja meg a kifejezését. De a gyászév gondolata ELLENKEZIK az evangélium minden betűjével. A gyászruha és a gyászév a hitetlenség szimbólumai. Ezek által csempészi be az örödg a hivő lélekbe a kételkedés mérgét.

OLY KEGYETLENEK az emberek az igazán gyászolóval szemben. Nem elég, hogy az az anya elvesztette a gyermekét, vagy a férfi a feleségét, vagy az asszony a férjét? Nem elég fájdalom érte az ő szerettének megbetegedésében és elköltözésében? Úgy látszik nem. Mert az emberek és főleg a rokonok MEGKÖVETELIK attól, akit Isten Így meglátogatott, hogy zárja magát börtönbe, hintsen hamut a fejére, öltözzön feketébe, kerülje az emberek társaságát és általában viselkedjen úgy, mint ahogy a zsidók között csak a (bélpoklosöktól várták el. Es mindezt az emberek a “gyászolótól” VIGASZTALÁS CÍMÉN követelik meg. Hát nem értjük meg még keresztyén létünkre sem, hogy az evangélium ÖRÖMHÍR és hogy ez az ÖRÖMHÍR épp egy SÍRNÁL, a KRISZTUS MEGÜRESEDETT SÍRJÁNÁL SZÜLETETT MEG? Milyen legyen hát a keresztyén ember viselkedése azután, hogy valakijét eltemette? Mosolyogjon, mint aki tudja, hogy akit szeretett, az Atyának karjaiban nyugszik. Mosolyogjon, mint aki tudja, hogy ugyanannak az Atyának szemei rajta nyugszanak az ő életén is és kárpótolni fogják azért, akit elvesztett. A rokonai pedig jobban tennék, ha ahelyett, hogy zárdái börtönfogsággal sújtanák a gyászolót, meghívnák őt magukhoz és kivinnék őt magukkal másokhoz, szerető és jókedvű emberek körébe, hogy NE HIÁNYOZZON NEKI annyira az, akit Isten bölcs és szerető akarata elvett tőle. Ez volna a szerető vigasztalás !

Nincs nagyobb hazugság, mint mikor valaki talpig feketében és évekig gyászolja azt, akit életében nem szeretett. Fordítva kellene annak lenni. Az élőt kell szeretni, az élőt kell szolgálni, az élőt kell ápolni és az ÉLŐNEK KELL MEGADNI A TISZTESSÉGET, nem pedig akkor, mikor már meghalt, akkor elmenni megadni neki az UTOLSÓ tisztességet, ami sok esetben nemcsak az utolsó tisztesség, hanem az első is.

Halottak napján mi fordítsuk szemünket HÁLAKÖNNYEKKEL TELVE a Megváltó felé, aki megnyitotta a holtak sírját, hogy az az örökké élők nyitott kapuja legyen a mennyek országába. Mondjunk HÁLAIMÁT az Istennek, aki ILY CSODÁLATOS MEGVÁLTÁSSAL ajándékozott meg minket, mely örökre és teljesen elvette tőlünk a halál fájdalmát.

Nem, a mi számunkra halottak napja nem szomorú nap. ÖRÖMÜNNEP EZ IS, mint minden ünnep: az ÉLET DIADALÁNAK ÜNNEPE A LEGYŐZÖTT HALÁL FELETT. Áldassék érte a mi Urunk, a Jézus Krisztus!