Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
1942 április hó ERŐS VÁR 5. oldal “HA NEM LÁTOM...” Tamás volt a nagy kételkedő. Kijelentette a Jézus feltámadása felett ujjongó tanítványoknak: “Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.” A modern ember evangéliuma ez. A mai “müveit” ember, aki, miután megtudta, hogy bacillusokat górcső alatt lehet látni, az Istent is górcső alatt akarja látni. A “tudományos bizonyitékokat” követelő ember, aki kijelenti, hogy addig nem hajlandó elfogadni az evangélium útját, AMÍG NEM LÁTJA, hogy az az igazi rit... Jézus szerint “Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” így is van. Boldogtalan, aki mindig látni akar s anélkül nem tud hinni. Vannak ilyen házastársak. Nem hiszik el egymásról, hogy a másik szereti őket: örökké bizonyitani kell és ez az örökös bizonygatás felőrli és tönkreteszi házasságukat. Milyen boldogok, akik elhiszik egymásról az igaz szeretetet! Vannak ilyen egyháztagok, hittestvérek, a kik nem hiszik el egymásról, hogy szeretet van a hittestvérekben. Mindig gyanakodnak és mindig újra bizony itékokat akarnak arra nézve, hogy őket szeretik, becsülik. A vége az, hogy nem lehet nekik eleget bizonyitani. Elmaradnak a gyülekezetből, megkeseredett szivvel, mert “nem tudnak hinni, csak ha látnak.” És vájjon van az embernek mindig módja arra, hogy csak akkor cselekedjen valamit, ha bebizonyitva látja, hogy az jó lesz? Az élet fontos dolgaiban soha sincs erre mód. Mindenki úgy köt házasságot, hogy “reméli” és “hiszi.” hogy az élettársában megtalálja azt, amit keres. Csak azután, hogy már létrejött a házasság, dől el, hogy ez a remény valóra vált-e. Ha mindenki arra várna a házasságával, amig meglátja, hogy minden úgy lesz, ahogy ő várja, akkor senkisem házasodna meg soha. Ki tudja, hogy abból a házasságból milyen gyerek fog születni? És mégis mindenki belemegy abba, hogy gyermekeknek adjon életet és elinditsa őket egy oly életutra, melynek egyetlen napjáról sincs fogalma sem. Ki tudja, hogy milyen lesz az az életpálya, amit választ? Senki. Csak amikor már rajta jár, akkor tudja meg, hogy mi is lett vele. Az emberek mindenbe belemennek, anélkül, hogy tudnák, hogy mi lesz belőle. így is -kell ennek lenni. Isten igy teremtette az embert. Bátornak. Olyannak, aki elindul az utján és minden naptól elfogadja azt, amit hoz. De a Krisztusi Élet útja az egyetlen, melyre a Tamások nem hajlandók rálépni, csak ha ELŐRE LÁTJÁK annak minden fordulatát, minden lehetőségét. Milyen igazságtalanság! És milyen ellentmondás! Lám, ha végiggondoljuk, akkor látjuk, hogy a tamások nem is őszinte emberek. Csak TAKARÓZNAK azzal, hogy ők csak akkor tudnak hinni, ha látnak... Mert hiszen más területen annyi mindent elhisznek, amit nem látnak s annyi mindenbe belefognak anélkül, hogy tudnák, mi lesz belőle... “Boldogok, akik nem látnak és hisznek...” Mert ezek az Isten hamisitatlan gyermekei. Ezekben van bátorság elfogadni az igazságot és élni vele és rábizni Istenre az eredményt. Nem is csalatkoznak ők sohasem. S ezért Jézus azt üzeni Husvét napján minden Tamásnak: “NE LÉGY HITETLEN, HANEM HIVŐ.” R. Az Amerikai Magyar Lutheránus Konferencia hirei A LUTHERÁNUS VILÁGAKCIÓ hónapja lesz MÁJUS, mikor is az egész amerikai lutheránusság összefog, hogy megfelelhessen a háború által teremtett uj feladatoknak. Az amerikai egyháznak meg kell mentenie az elárvult miszsziókat, nehogy évszázadok áldozatos munkáját elsöpörje a mostani világégés mindent elpusztító vihara. Az amerikai evangélikus egyháznak ott kell állnia a katonák hatalmas serege mellett is, hogy a saját hitéből való hős katonák lelkében ébren tartsa a hitet Abban, aki meg fogja váltani őket és mindnyájunkat a gyilkos gyűlöletnek ebből a poklából. Óriási feladatok várnak egyházunkra és e feladatokból a mi magyar evangélikus gyülekezeteinknek is el kell hordozni a keresztyén hit szerint rájuk eső részt. Hogy teljesen megérthesse mindenki, hogy miről van szó ebben a mozgalomban, a lutheránus vilá'gakció központi hivatala gondoskodni fog szerkesztőségünk utján arról, hogy az erről a munkáról szóló röpiratok MAGYAR NYELVEN is megjelennek. Ez az első eset, hogy az amerikai egyetemes egyház a magyarokhoz édes anyanyelvükön fordul és hisszük, hogy ezt a magyar evangélikusság meg fogja hálálni azzal, hogy megmutatja, hogy a saját nyelvén hozzá intézett kérő szót megérti és arra magyar szivének teljes bőkezűségével fog adakozni. Május hónapja előtt az amerikai magyar lutheránus konferencia titkári hivatalától min-
