Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-03-01 / 3. szám
1942 március hó ERŐS VÁR 5. oldal Böjti levél evangélikus testvéremhez Kedves Testvérem! Mindezt személyesen szerettem volna neked elmondani, de vasárnaponkint hiába néztelek az istentiszteletről kitóduló nép között, nem láttalak. Pedig ott lehettél volna te is. Ott lehettél volna, hiszen messze se laksz és nem is dolgozol vasárnap. Tudom, hogy egész héten nagyon nehezen dolgoztál és nagyon, nagyon kifáradtál De eszedbe jutott-e valaha, kedves testvérem, hogy CSAK AZÉRT dolgoztál olyan erősen, mert az Isten adott munkát neked, mert a munkához adott egészséget és erőt? Eszedbe jut-e az, amit Jézus mondott a Sátánnak, hogy nem csak kenyérrel él az ember? Erről a “nem-csak-kenyér”-ről jut eszembe, hogy ezen nagy háború egyik alapoka éppen az, hogy nem hitték és hiszik el az emberek azt, hogy nem csak kenyérrel élünk. S ne hidd testvérem, hogy boldog leszel, mert oly sok-sok dollárt keresel és mert éjjel-nappal gazdagabb leszel és mert dollárban annyi kényért halmozol fel, hogy még az unokádnak is jut belőle. Ne hidd, hogy ez elég lesz az élethez. Gondolj arra, hogy a huszonegyéves fiadat elviszik vagy már el is vitték. Gondolj arra, hogy a te dollár-kenyered nem tud az ő érdekében semmit sem tenni. Neki le kell tenni az életét azért, mert a Sátán kerekedett felül egyes emberek szivében és kidolgoztak egy olyan világprogramot, ahol nincs semmi más, csak ez a földi kenyér. Egy olyan világprogramot, ahol nincs szabadság, nincs vallás, nincs jóság, nincs irgalom, nincs Krisztus, nincs bocsánat, nincs megváltás. Egy ilyen világgal szemben ment letenni az ő fiatal drága életét a te huszonegyéves fiad. Most már csak ez fizet meg azért a savanyu szőlőért, amit te és veled együtt millió és millió gondatlan családapa és családanya megevett. S ennek az életet-meg-nem-kóstolt fiatal huszonegyéves fiúnak — s vele együtt sok más millió ilyen fiúnak — vásik el bele a foga. Mert határozottan, a keresztyénségét komolyan nem vevő asszonynak és embernek a küszöbére kell letenni ezt a háborút, s mindazt a kegyetlenséget, mely mint rémes előzmény ezt megelőzte. Pedig látod, most is azt csinálod. Amig a huszonegyéves fiuk a vérüket ontják a harcmezőn, hogy itt te szabadon imádhassad az Istent, te lustaságra hivatkozva bújsz el puha párnák közé ezen a fekete böjti világon. Majd a huszonegyévesek visszajönnek és megkédezik nem tőled, de maguktól: “Hát érdemes volt?” Ez csak olyan össze-vissza-beszéd. Nem sok összefüggés van a sorok között, de egy bizonyos: Böjt van. Téged pedig el kell, hogy űzzön a templomba a rossz lelkiismeret. Szeretettel köszönt testvéred. (LEFFLER.) A KERESZT Valamikor a szégyen fája és a legrutabb megbélyegzés eszköze volt. A kereszthalál azt jelentette, hogy az elitéltet kivetette magából a társadalom is, az állam is, az élet is. A bűnös nem tudott vagy nem akart beletörődni a fennálló rendbe, ezért nem volt joga az élethez. Aki tehát összeroskadt a kereszt alatt vagy elvérzett rajta, az egy szégyenletes kudarccal fejezte be életét. Jézust keresztre Ítélte a saját népe. Ezzel adta tudomására a világnak, hogy reá nincs szükség s kivetette magából, mert fel akarta forgatni a régi életet. Nagyon sokan azt hitték akkor, hogy a golgothaai kereszt Jézus végzetes kudarcává lett. De mi tudjuk, hogy Jézus keresztje a szeretet diadaloszlopa s a keresztyénség Jézus megváltói munkájának győzelmes történeti előretörése. És Jézus ezt már előre tudta. Ezért is nem vonta ki magát a kereszt szenvedései alól. Tudta, hogy a fájdalommal hordozott kereszt lesz az a csodálatos hajtóerő, mely az emberiséget előre viszi nagy jövendője felé. Tudta, hogy a kereszt fogja összekötni a földet a mennyel, a bűnös embert a kegyelem Istenével. S ma már sokan vannak, akik őszintén elmondhatják, hogy nem egyszer a kereszt szenvedései mutatták meg a jobb élet útját... az Istenhez vezető utat. Az emberek sokszor igen könnyen hajlandók apró kellemetlenségeiket és balsikereiket keresztnek nevezni. Panaszolják, hogy életük “kálvária-járás,” sorsuk “tragikus,” mert senki sem akarja őket megérteni és törekvésüket méltányolni. Pedig ezeket a kereszteket többnyire maguk ácsolják össze maguknak egy-egy ballépésből vagy meggondalatlanságból. Az emberek sokszor önmaguknak a keresztjei. De mi volt Jézus keresztje, az egyetlen, az igazi kereszt?... Önzetlenül szeretett s ... meggyülölték. Az Örökkévaló hajlékról gondoskodott övéi számára... “övéi azonban nem fogadták be” s néki még a fejét sem volt hová lehajtania. Halottakat hivott életre, őt pedig halálra Ítélték. S
