Erős Vár, 1941 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1941-12-01 / 12. szám
1941 December hó ERŐS VÁR 5. oldal MI A BAJ KARÁCSONNYAL? Irta: Szathmáry Gyula lelkész Valami baj van. Ez tagadhatatlan. Mindenki panaszkodik. A postások panaszkodnak, hogy nincs karácsonyuk, mert nyakig vannak a munkával. A kiszolgálók az üzletekben rettegnek a Karácsony eljövetelétől. Apák panaszolva mondják. hogy 3-4 hónapi keresetük fogja helyre hozni csak a karácsonyi kiadásokat. Anyák szánalmasan mondják, hogy fáradtak és kimerültek, úgy, hogy mire a Karácsony elérkezik, nincs kedvük az örvendezésre. Valami bajnak kell lenni. Mikor a nép többet költ mint tehetségében áll, mikor az emberek panaszkodnak és rettegik a karácsonyi szezon eljövetelét, akkor biztosak lehetünk, hogy a fogas kerekek kiugrottak helyükről. Mikor Krisztus megszületett, nem volt hely a fogadóban. Nem volt semmi ellenséges érzelem iránta. Nem űzte őt el a vendéglős. Csupán csak nem volt hely számára, mert más vendégek érkeztek már előtte, akiknek befolyásuk és pénzük is több volt; ők foglalták el a szobákat. Kiszorították őt, mert a szobákat saját maguk számára akarták. A helyzet ma sem más. És ez a Karácsony baja. Ne ítéljük el a vendéglőst és a vendégeket, akik Krisztust kiszorították. Évről-évre eljön sajátjaihoz és. sajátjai Őt be nem fogadják. Az elmúlt hetekben többeket hallottam beszélgetni karácsonyfáról, vásárlásról, ajándékokról, Santa Clausról, karácsonyi kártyákról, de nagyon keveset — vagy semmit •— Krisztusról, az Ő szeretetéről... a Karácsony igaz szelleméről. No, nem vagyunk Krisztus ellenesek. Magunkat keresztyén nemzetnek valljuk, de nincs helyünk Őt vendégül fogadni. Nincs időnk róla gondolkodni s vele foglalatoskodni. Mi elismerjük Őt, de elkerüljük az élet utján. Ez az egyik hiba a karácsonnyal. A karácsony örömünnep kellene, hogy legyen. És ma? Ma, Karácsonyunk szent neve alatt, mint a tenger mélyében kóválygó örvény, úgy kóvályog a félelem, aggodalom, szomorúság és epedés örvénye. A félelem fog el. Félünk, hogy az ajándék vevésben másokkal nem fogunk tudni versenyezni. Félünk, hogy az ajándék adásban valakit kifelejtünk. Félünk, hogy többet költünk az ünnepen, mint anyagi helyzetünk megengedné. Voltál a karácsonyi piacon. Láttad a néptömeget az utcán, az üzletekben és láthattad a fáradt arcok kifejezését. Mindenki futott és kapdosott, mintha “dollár-nap” lett volna és nem karácsony. Hallgasd a gyermekeket, mint csacsognak a karácsonyról. Kis szivükben ott a félelem, ne hogy a Santa Claus elfelejtse őket. Szivükben remegnek azon hazugság felett, melyet szüleik beléjük véstek, az az mondván, hogy ha nem lesznek jók, a Mikulás bácsi nem hoz nekik semmit. A szülők gyermekeik szivébe vésik a karácsonyfa szépségét, kezükbe helyezik az ajándékot... de nem vésik gyermekeik szivébe Jézusnak élőképét. Gyermekeikkel nem ismertetik meg az emberiség és a gyermekek lgjobb barátját. Ez a másik baja a karácsonynak. A karácsony szent napul volt adva. Mi pedig gyorsan elavult ünneppé tettük. A bölcsek imádni jöttek a megszületett Királyt. Hálaérzelmük és mélységes szeretetük jeléül ajándékokkal halmozták el Jézust. Nem az ajándék volt a fontos, hanem a hálaérzet. És most mi a baj ? Ma már majdnem elfelejtettük az egész történetet. Nem emlékszünk vissza Isten ajándékára. Elengedtük csúszni azt, ami a legfontosabb. Megtartottuk a mogyoróhajat, de elveszítettük annak édes magvát. Nem vagyok a jónak elrontója, az életből az örömet nem akarom elfojtani. Akarom, hogy a családi hajlék örömei telt legyen és a kacajok a karácsonyi lelkesedéssel legyen megtelve. De azt nem akarom, hogy az emberiség legdrágább ajándékát, Jézust elfelejtsük. Akarom, hogy az emberek el ne felejtsék, hogy a Jézus előtt a legkedvesebb ajándék az emberi szív. Krisztus legyen a Karácsony Királya. Szülők! Ti, akik gyermekeitek lelki életéről aggodalmaskodtok. Ragadjátok meg a karácsonyi alkalmat. Üljetek gyermekeitek mellé s magyarázzátok meg nékik a karácsony lelki jelentőségét. Felejtsétek el az ámító Mikulás történetét. Ha Krisztust vallásodból kihagyod, ne csodálkozz akkor, ha gyermekedet a vallás nem fogja érdekelni. Ne csodálkozz azon, ha nem azt a szép élet-utat követi, melyet te reméltél szivedben. Ha eljön az a szomorú nap, melyben gyermekedben csalódtál, ne okold Istent. Ne vesd az egyház szemére gyermeked vallástalan életét. Vesdd magad okul... te nevelted. 1. Ne legyünk képmutató Farizeusok. Legyünk őszinték. Ne mondjuk, hogy Őt szeretjük, ha szivünkben nem úgy érzünk. 2. Ha adsz Jézusnak az anyaszentegyház által, akkor add szived szeretetéböl. Annak adj legtöbbet, akit legjobban szeretsz. Ha a postából a
