Erős Vár, 1941 (11. évfolyam, 5-12. szám)

1941-12-01 / 12. szám

KARÁCSONYI SZENT ELMÉLKEDÉS

Irta: Dr. Stiegler Ernő lelkész, az amerikai magyar lutheránus konferencia elnöke

Tizenkilenc évszázadon keresztül minden esztendőben, december havában visszatér az emberekhez az áldott karácsony, — az Ur Jézus születésének örömünnepe.

Lukács evangélista egyszerű szavakkal mondja el a szent történetet a pásztorokról, akik az éjszakában virrasztottak a nyájuk mellett, amikor megjelent nékik az angyal, aki hírül adá nékik a Megváltó születését.

Az elmúlt évszázadokban változó és megváltozott embereknek egy és ugyanaz a karácsonyi szent történet beszél Máriáról, Józsefről és a bethlehemi elhagyott istálló jászolában alvó Kisded Isteü- Fiáról.

Tizenkilenc évszázadon által sok és nehéz viszontagság jutott osztályrészül a világ népeinek. Háborúk, nyomor, dögvész, szegénység, üldöztetés, jobbágy sors éles tövisei szaggatták az emberek testét és szivét. Változott az élet, megváltozott a társadalmi rend. De a karácsony, a Megváltó születésének szent emlékezése újból és újból felélesztette a reményvesztett szivekben a szebb jövőnek hitét.

Mostan is komor, sötét felhők fedik el az eget felettünk s ^oka'knak tán úgy látszik, hogy az emberiségnek végnapjai következendők el. A tengeren túl háború, nyomor, pusztulás, tömeghalál. A tengeren innen egy eddigelé még békés országban: hitetlenség, közöny, önzés, rosszakarat mételyezi meg az emberek lelkét. És mégis, a bűnben szunnyadó emberek szive mélyén még él — ha csak halovány lánggal is — a hit s a vágy az örök békesség után. Az Egek Ura, aki a sziveket vizsgálja, nem engedi kihalni az emberből az ő lelkét.

Amig kies zöld mezőkön vezette az ő népét az Ur, mit látott ő, az Ember Teremtője? A jó sorsban megtagadta a teremtmény Urát és Alkotóját, a gyermek az Atyát.

Megpróbáltatással, nehéz szenvedéssel lehet csak eszéhez téríteni a dac és gőg fiát.

Immár útban van az Ember a legsötétebb jövő felé, amely utón vér, halál, gyilok. nyomor, éhség, bosszú és pusztulás vár az Ember fiára. Nem az Ur akarta igy, — ezt igy az ember akarta.

De a jövő sötét felhőin által it ott ragyog az Ég határon Bethlehem csillaga, a Megváltás születése napja.

Mindaz, amit az emberek ma szenvednek s még sokkal több, amit szenvedni fognak, az ember anyáknak szülési fájdalma, mert ebből a mostani világégésből fog bizonyára megszületni az Uj Ember, az Isten Fia, az, áki térdre borulva tanulta meg az Urat szeretni és imádni s aki a nyomor napjaiban ismerte meg a Testvér-Embert.

Ne aggodalmaskodjatok azért ti hivő szivek, akiket mindaz, amit mostanában a világban láttok, aggodalomba ejt. Ne felejtsétek el, hogy amikor a legsötétebb az éghatár, legközelebb vagyon a hajnal pirkadása.

A mostani nehéz idők gyermekeinek adja tanácsul az Ur Jézus azt. hogy: “őrködjetek!” Őrködjetek a saját lelketek felett. Ne nézzétek azt, hogy mit csinálnak mások, ti azt cselekedjétek, úgy éljetek, amint azt a ti Uratoktól és Megváltótoktól tanultátok.

“Tartsd meg, amid vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat.”

Ti, hivő magyar evangélikus lelkek, akik itt Amerikában a ti kis, nehezen küzdő egyházaitokat tartjátok fenn, sokszor nehéz áldozattal, máskor szárnyszegett madárhoz hasonló csüggedéssel, kishitűséggel — meritsetek a ti sajgó sziveteknek vizet Bethlehem forrásából, a ti Atyáitoknak karácsonyi szent hitéből és tudjátok azt, hogy nem lészen hiábavaló a ti nehéz küzdelmetek, mert az Ur veletek vagyon.