Erős Vár, 1941 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1941-11-01 / 11. szám
1941 November hó ERŐS VÁR 7. oldal HÁROM TEMETÉS — Elbeszélés — Irta: Rettmann Farkasné (Folytatás) — Erről rád ismerek, Mariskám — mosolygott Ilona, — hogy a templomban szereztél tudomást a gyászesetről. Hát még mindig olyan “krisztuskaparó” vagy, mint voltál? — Hagyjuk ezt, Ilonka — felelte elszomorodva Mariska, — megfogadtam már régen, hogy a lelki dolgokról nem vitatkozom. Én az én hitemben boldog vagyok. Ha már nem sikerült se Téged, se Terit megnyernem, legalább hagyjátok meg nekem az én lelki békességemet. — Jól van jól — mosolygott elnézőn Ilona — azért mi sem vagyunk pogányok, hisz látod, még papot is hívtunk a temetésre. — Vájjon nem késő-e az már? — kockáztatott meg egy halk ellenvetést Mariska. De Ilona talán nem is hallotta, mert elkezdi a mesélést. — Arról hallottál biztosan, hogy a Teri a gyászév letelte után férjhez ment ehhez a Balázshoz, akinek akkor jól menő nyomdája volt. Gyors munka volt, mi ? Nem hiába hívták már az iskolában “ügyes Terinek.” Megérdemelte a nevét! — Ilonkám, kérlek — szakította félbe Mariska — Erről már tudok. Teri maga irta nekem, hogy milyen szerencsét csinált és hogy milyen boldogok. Arról beszélj, hogy Andráskának mi baja volt. — Várj — csillapitgatta Ilonka — majd rátérek arra is, de ha érteni akarod a történteket, akkor ismerned kell az előzményeket is. Szóval Teri irt neked egy dicsekedő levelet. De azt ugy-e nem irta meg, hogy a Balázs miatta vált el a derék feleségtől és a két szép fiától. Az ám, ilyen ügyes ez a Teri. Sok boldondot követtek el érte a férfiak, de a legnagyobb bolondot mégis ez a Balázs tette. — Ilonka, — szólt közbe Mariska — és Te ezt ügyességnek nevezed? Hiszen ez tisztességtelen és lelkiismeretlen dolog volna, ha Így volna. De megmondom Neked, hogy én nem tudom elhinni ezt a Teriről. Gondolj csak arra, hogy milyen becsületes, nyílt tekintetű, kék szemei vannak. Aki egyszer belenéz azokba, az nem hiheti el, hogy hamisság lehet mögöttük. Tudom, hogy Teri egy kicsit könnyelmű, mindig nevet, mindig vidám és mindig szép. Sok az irigye, ennyi az egész. Mariska egész belemelegedett Teri védelmébe. — Óh Te, — intette le Ilonka — te mindenkit rózsaszin szemüvegen át nézel. Jól van no, nem beszélek többet Teri hibáiról, csak a tényeket mondom el. Tény, hogy Balázs gyermekei az asszonynál maradtak. Hamarosan kisült azonban, hogy Balázs nem jó szemmel nézi Teri gyermekeit. Teri mindent megpróbált, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, de hiába. Nem ment a dolog sehogyse. Végül is engem kért meg, hogy a kis Macát vegyem magamhoz, aki akkor négy éves volt. A hét éves Andráskát magánál tartotta. Már most Teri mindig nagyon büszke volt a fiára. Meg kell hagyni, hogy Andráska gyönyörű szép gyerek volt. Nagyon büszke volt a fiára. Meg kell hagyni, hogy gyón hasonlított az anyjára. De sokat veszekedtek Teri meg Balázs a gyerek miatt. Balázs mindig azt mondta, hogy Teri nagyon kényezteti a fiút. Erre Teri bevezette a titkolózást. Balázs háta mögött együtt szidták a “papát.” Teri titokban pénzt adott a gyereknek azzal, hogy “apád meg ne tudja.” Persze Balázs egy párszor hazugságon fogta őket s ezzel a helyzet még jobban elmérgesedett. De később nagyobb baj kerekedett ebből. Mikor a fiú kissé felcseperedett, már az anyjának se fogadott szót. Hazudott neki; ahogy tőle tanulta. Kimaradozott, éjfél után három tájban járt haza. Teri meg most már restéit Balázs tekintélyéhez fordulni, hát inkább előtte is titkolta a fiú kimaradozásait. Külön kulcsot adott neki. Pedig Terinek nagy tervei voltak a fiúval. Katonai akadémiára akarta adni. Már be is adta a kérvényt, sok utánajárással elérte, hogy behívták, orvosi vizsgálatra s ott tűnt ki a szörnyű meglepetés, hogy a fiúnak előrehaladott tüdőbaja van. Szanatóriumba kellett volna vinni. Az orvos Denvert ajánlotta, Igen ám, de nem volt pénz. Teri oly nagy lábon élt Balázzsal, hogy addigra már az ura után maradt biztosításnak csaz az emlékei maradtak meg. A háború óta Balázs nem keresett jól. Az üzlete tönkre ment. Valami lapnál dolgozik, de rendszertelenül keres. Teri hol kapott konyhapénzt, hol nem. A fiú otthon feküdt, de nem tudták neki megadni, amire szüksége lett volna a felgyógyulásához. Hat évig tartott a betegség. Terit nagyon megviselte. Ó, a külsején nem látszik meg. Még ma is büszke arra, hogy a férfiak megfordulnak utána. De lelkileg sokat öregedett. Talán majd a lányával jobban sikerül, hiszen még ma is ügyes ez a Teri! Most már Maca végleg itt marad Terivel. Nagyon szép lány lett belőle... De már indulni kell. Úgy hallom, a pap most mondta ki az Áment a ravatalos szobában. Én a Teri kocsijában megyek... S már ott se volt. Mariska felsóhajtott: — Szegény Teri! Bárcsak jobban sikerülne neki ezután. (Folytatjuk)
