Erős Vár, 1941 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1941-10-01 / 10. szám
1941 Október hó ERŐS VÁR 7. oldal HÁROM TEMETÉS — Elbeszélés — Irta: Rettmann Farkasné I. Milyen szép még a gyászruhában is — súgta a temetési szertartásra összegyülekezett gyászolók egyike a mellette álló asszonynak. Igazán — felelte az — ez a Teri mindig vigyázott a megjelenésére. Látod még ebben a nagy gyászban sem felejtette el kifesteni magát. Pedig nagyon oda van — bizonygatta a másik — háromszpr is; elájult ma reggel. Tudom — felelte Ilona — hiszen itt voltam. Tudod, Mariska, hogy második unokatestvére vagyok a megboldogultnak. Kötelességem most az özvegy mellett lenni. Nagyon kért szegény Sándor, hogy törődjek Terivel. Mindig bálványozta a feleségét, még a halálos ágyán is csak rágondolt, miatta aggódott folyton. — Nem csoda — felelte Mariska — hisszen Teri a lánya lehetett volna. Van vagy húsz esztendő közöttük. Te még olyat nem láttál — folytatta Ilona —• hogy ez a Sándor hogyan kényeztette Terit. Mindig csak “Édesem igy, Drágám úgy, Kincsem amúgy’’ beszélt vele. Szakácsnőt tartott neki. Még azt se akarta neki megengedni, hogy a konyhába betegye a lábát, nehogy ételszagu legyen a keze. Bezzeg az én Gyulám azt se sokalná ha mindennap tizenhat órát dolgoznék a konyhában, csak jókat főzzek neki. A hasa mindene az én emberemnek — panaszolta Ilona, kinek férje jómódú kereskedő volt. Te, de mondd csak — kérdezte kíváncsian Mariska — hogy áll most Teri? Gondoskodott róla Sándor? Nem kell, hogy gondjai legyenek — nyugtatta meg Ilona — lesz mitt aprítani a tejbe neki is, meg a két gyereknek is. Húszezer dolláros életbiztosítása volt Sándornak. Abból szépen felnevelheti a gyermekeit is, még ha nem is megy férjhez. Pedig hát biztosan hamarosan hozzá megy valakihez. Nekem mondod? — vágott közbe Mariska halkra fogott hangon — hiszen mindig tetszett a férfiaknak. Lánykorában volt vagy egy tucat kérője. Azzal a szép Szilasi Pistával el is volt jegyezve már mikor Sándor megismerte. El bizony — bólogatott Ilona — és nagy volt a szerelem. Nagy port is vert fel, mikor Teri viszszaküldte a jegygyűrűt. Mikor Teri észrevette, hogy mennyire tetszik Sándornak, azt gondolta, hogy mem vár még két évet a vőlegényére, hanem inkább megfogja Sándort. Két hét múlva már meg is volt az esküvő. De láttad volna csak, hogy odavolt Teri, mikor egy év se telt bele és Pista azt az óriási vagyont örökölte! Amit most mondok, azt bizalmasan mondom, erről csak én tudok: Teri akkor üzent Pistának, hogy szívesen elválik az urától és hozzámegy Pistához, mert még mindig öt szereti. Pedig akkor már útban volt a kis András. De azt a választ, amit Pista adott, Teri nem tette az ablakába! Belebetegedett. Idegletörést kapott. Szegény Sándor hurcolta egyik szanatóriumból a másikba. Jaj, a világért sem tudtam volna megmondani neki, hogy mi baja tulajdonképén az ő drága Terijének. Hiszen szegény jó ember anynyira bízott a feleségében! Haláláig bízott benne! De jobb is igy neki. Hát igaz — sóhajtott Mariska, — de hát ha Teri hibázott is, meg is bűnhődött érte. Nagyon fiatal még, talán az élet megkomolyitja. Psszt-----intette le Ilona -—- hallgassunk, már kezdik az éneket. II. Húsz évvel később Mariska és Hona egy másik temetésen találkoznak össze. Ilonkám! Jaj de régen láttalak — ujjongott Mariska. — Ugye Sándor temetésén volt? És most már megint ilyen szomorú alkalomkor találkozunk ! Óh Mariskám — sóhajtott Ilona — de jó is megint veled találkozni. Mióta nyugatra költöztünk, nem volt még egy olyan jó barátnőm, mint Te, aki annyi érdeklődéssel hallgatna végig. Ahol most élek, valahogy csupa olyan ember van, akit nem érdekel a más beszéde, csak a magáé és nem volt alkalmam egyszer sem elmondani mindazt, ami a szivemen van. Hát csak mesélj most, pótold ki azt a húsz évet — biztatgatta Mariska. De először is Terikéről mondd el, amit tudsz. Hogy történt ez a szörnyű gyászeset? Én még semmit sem tudok. Tisz tára véletlen, hogy idekerültem. Látogatóban vagyok itt és a templomban hallottam, mikor kihirdették a gyászesetet. (Folytatása következik) JOHN K. SZŐLLŐSY FUNERAL HOME MAGYAR TEMETKEZÉSI INTÉZET Szőllősy János Kálmán, okleveles balzsamozó és engedélyezett temetkező 8027 W. JEFFERSON AVE., DETROIT, MICH. Telefon: VInewood 1-2353
