Erős Vár, 1941 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1941-10-01 / 10. szám
2. oldal ERŐS VÁR 1941 Október hó A REFORMÁCIÓ CSODÁJA A római katholikus egyháznak sok olyan értéke van, mely a tárgyilagos szemlélő számára irigylésre méltónak látszik. Az egyik az, hogy tud engedelmességet követelni még ott is, ahol netalán a lelkiismeret másképpen érez. A kardinálisok a tridenti zsinat óta kénytelenek a pápát “csalhatatlannak’’ tartani valahányszor a “Szent Atya” a vallás dolgaiban nyilatkozik. A püspökök kötelessége az, hogy egyházkerületeikben tiltakozás nélkül hajtsák végre a pápai rendeleteket A papság megtagadja a feloldozást, a keresztséget, a házasságkötést, ha a hívők nem tartják be ezeket a legfelsőbb helyről jövő utasításokat. Sokszor látunk valósággal kétségbeesett embereket, akik azért aggódnak, mert az egyházuk nem engedi őket az ő Istenükhöz. Micsoda hatalmat tudnak ezáltal gyakorolni azokra a jámbor, engedelmes lelkekre, akik abban a hitben élnek, hogy papjuk nélkül nem tudnak az Istenhez menekülni! A római egyháznak ez a hatalma irigylésreméltónak látszik; kérdés azonban az, hogy a hívek is irigylésreméltónak tartják-e ezt a hatalmat akkor, amikor ők esnek annak áldozatul ? A másik irigylésreméltónak látszó előnye a római egyháznak az, hogy a lelki ébredés eseteiből oly hatalmas anyagi tőkét tud kovácsolni. Ha valahol egy kivő lélek isteni kijelentéssel találkozik, akkor azt mindjárt zarándokhelynek jelentik ki s az a hely óriási anyagi bevétel forrásává lesz. Ha ezek a helyek ritkák is, akkor is ott van Róma, a “legszentebb város”. Elég egy “szent évet” hirdetni s a jámbor lelkek mehetnek Rómába, vihetik ajándékaikat s a pápa s a szentek közbenjárása “rendkivüli bünbocsánathoz” juttatják a hivőket. (Rómában az egyik templomban hatalmas üvegbura alatt van egy kis Jézus-gyermeket ábrázoló fababa, melynek hálás lelkek a világ minden tájáról külik a legdrágább ékszereket: tízezreket érő kincs van ott eltemetve egy üvegbura alá! Szerk.) Milyen irigylésreméltónak látszik az a katholikus hivő, aki ilyen kedvezményes bünbocsánathoz juthat! Bizony a reformáció következtében a mi evangélikus egyházunkban ilyen lehetőségek nincsenek. Nálunk nincs se pap, se püspök, se pápa, aki odaállhatna Isten és ember közé s aki akár megkönynyithetné, akár megnehezíthetné az Isten irgalmához vetető utat. Mi csak az Isten igéjére és a saját lelkiismeretünkre hallgathatunk ss ez mindkettő oly tekintély, hogy ellene appellálni nem lehet. Isten igéjét nem lehet megváltoztatni. A lelkiismeretnek csodálatos természete folytán pedig semmit sem lehet bebeszélni, mert az mindig csak azt hajtogatja, ami igaz. LUTHER MÁRTON eldobta magától és követőitől azt a hatalmat, melyet a pápák, szent évek és zarándokhelyek jelentenek. Inkább választotta a lelkiismeret szabadságát és az Isten megváltozhatatlan igéjét, mint a pápák mindent előíró rendeletéit. Luther Márton e tekintetben olyasmit tett, ami nagyon hasonlít a mai kor világháborút előidézett problémájához. A római egyház a DIKTATÚRÁT választotta, mely minden hatalma alá tartozó embernek előírja, hogy mit higyjen, mit gondoljon, mit beszéljen és mit olvasson. Luther pedig a DEMOKRÁCIÁT választotta, mely minden egyes ember saját LELKIISMERETI SZABADSÁGÁRA bízza, hogy e kérdéseket hogyan intézi el. A diktatúrákban a rendeletek végrehajtása simán szokott menni: ezért olyan MUTATÓS a római egyház hatalma és vallási rendje. A demokráciákban a törvények megvalósítása nehéz, mert a demokráciák visszariadnak a KÉNYSZER-erőszakos eszközeitől s ezért SZABAD ORSZÁGBAN ÉS SZABAD EGYHÁZBAN soha sincs olyan rend, mint a diktatúra országában vagy egyházában. De mikor rámutatunk erre az érdekes párhuzamra, akkor azt is megértjük azonnal, hogy miért volt az, hogy a LELKIISMERETI SZABADSÁG VALLÁSA hogy tudott mégis annyira hóditani, hogy ma 86 millió lutheránus van a világon, nem beszélve a többi protestáns felekezetről. Ma a demokráciák és diktatúrák titáni harcát figyeljük. Ugyanezt a harcot megkezdte 400 évvel ezelőtt Luther Márton, mikor az embereket felszabadította a lelki diktatúra alól s az evangélikus egyház demokráciájába helyezte őket. S a Reformáció csodája az, hogy ez a FELSZABADÍTÁS sikerült s hogy ma 86 millió ember él, aki önként és szabad akaratából a lelkiismeret szabadságának zászlaja alatt állva Isten igéjét fogadja el egyetlen tekintélynek a hit dolgaiban. A Reformáció csodája az, hogy ma 86 millió ember van csak a lutheri egyházban, aki tudja és hiszi, hogy a pápák, szentek és zarándokhelyek és szent évek segítsége nélkül, EGYEDÜL A KRISZTUS ÁLTAL odamehet Istenhez és tisztán hallhatja az Isten ígéretét: “MEGBOCSÁTTATTAK NÉKED A TE BŰNEID.” Aki ezzel tisztában van, az nem irigyelheti a római egyház hatalmát és “előnyeit”, mert tudja, hogy a reformáció által szabaddá lett s élete az Isten és a lelkiismseret szabadsága alatt áll. Brachna—Rettmann.
