Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1940-11-01 / 10. szám

4 Oldal

ERŐS VÁR

1940. November hó

AZ AMERIKAI MAGYAR ÁG. HITV EVANG. EGYHÁZAK HIVATALOS HAVI LAPJA Szerkesztők:

LEFFLER ANDOR evangélikus lelkész

8023 Rawlings Avenue, Cleveland, 0. RETTMANN FARKAS evangélikus lelkész 161 Hazelwood’ Avenue, Pittsburgh, Pa. Kiadó: Board of American Mission of U. L C.A.

39 East 35th Street, New York, N. Y. Kiadóhivatal vezetője:

Brachna G. ev. lelkész, 1900 Wf. 28 St Clev. O.

Minden közlemény, hir, cikk Leffler Andor evang. lelkész címére küldendő. Előfizetések, megreidelések, adományok reklamációk 19.00 W. 28th St. Cleveland 0. kéretnek ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY ÉVRE 50 CENT

Szerkesztői üzenetek.

PÉNZTÁRI JELENTÉS:

Rigó Anna Martins Ferry, O-ból 50 centet, Luther Márton Egylet Clevelandból 5 dollárt, a Detroiti Lutheránus Betegsegélyző Egylet 5 dollárt, Szőllősy Temetkezési Intézet Detroitiról 12 dollárt küldtek be.

Cleveland West Sideről előfizettek: Sándor János Sr. 50 centet, Bercsényi József né 1 dollárt, Kovács József 1 dollárt, Vida Ferencné 50 centet és Gelczer Engelbertné 1 dollárt.

PÉLDÁK.

Egy Üdv hadseregbeli kapitány evange’izált az egyik londoni parkban, amikor egy ember megzavarta közbeszólásával. “Nincs nekünk semmi kifogásunk a Názáreti Jézus ellen” —mondotta — “ellenben ellenetek, keresztyének, vas kifogásunk, mivel ti nem követitek a példátokat.” . _ -KIS BESZÉLGETÉSEK EGY EVANGÉLISTA NAPLÓJÁBÓL.

A bizonyságtevő Krisztus vérének megváltó erejéről beszélt valakinek, aki már évek óta nem járult az Ur asztalához. Hivó szavára azonban igy felelt az illető: “Régi divat az Úrvacsora!” Mire az evangélista csendesen igy felelt: “Régi divat pokolba menni s mégse hagyták még el az emberek.”

Mrs. Fukar dühtől vöröslő arccal szidta a bizonyságtevőt: “Bolond vagy, hogy minden centedet a templomra adod! Nézd meg, mire vitted! Mid van Neked?” S a Bizonyságtevő mosolyogva felelt: “Hitem van. Te, ha megnáthásodsz, már kétségbe vagy esve, hogy jaj, mi lesz Veled, meg kell halnod. Én nem félek meghalni. Nekem van valamim, ami Neked nincs: minden félelemtől megszabadított lelkem.”

Mr. Dolgozó épp a “pedáját” gyűrte zsebre, mikor “megkollektálták.” Dühbe gurulva rázta a fejét: “Még én hizlaljam a papot? Te is bolond vagy, hogy gyüjtesz, csak azért, hogy neki több legyen.” — Mire a colíektáló testver igy válaszolt: “Először is nem a papnak gvir'tök, hanem az egyháznak. Másodszor: Nézd meg testvér, az évi jelentést és megláthatod, hogy mit keres a papunk. Tudom, hogy kevesebbet keres, mint te. Azorjdvül, ha te ledolgozod az idődet, mint szakmunkás lesz legalább ötven dollár nyugdijad s neki az egyetemet járt munkásnak nem lesz, csak 25 dollárja. Te házat szerzel öregségedre, az én papom nem fog házat szerezni, mert a gyülekezet házában lakik és a fizetése annyival kevesebb, hogy lakást is kap. Szégyeld man’ad. hogy már nem találsz mást, a kit megirigyelj....”

A Bizonyságtevő szavaira kissé tü^lmámenül igy felelt Mrs. Büszke: “Minek beszélsz? Én hiszek Istenben és Krisztusban....” Mire ezt a választ kapta:” Jól van jól, én elhiszem.... De vájjon Isten is elhiszi-e majd Neked az Ítélet napján?”