Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1940-11-01 / 10. szám
2 Oldal ERŐS VÁR 1940. November hó Rádió -- Keresztyének Van a keresztyén társadalomnak egy meglehetős népes osztálya, melynek tagjai hátatforditottak a templomnak s a vallásos életnek, ugyanakkor nem hajlandók vállalni azt, hogy ők akár hitehagyók, akár istentelenek vagy atheisták volnának. Ezeknek kapóra jött a rádió feltalálása, mert ezzel egy uj kifogást nyertek, melynek címén kibújhatnak a templombahivó lelkiismeret kényszere alól. Ma már majdnem minden rádióállomás közvetít Istentiszteleteket s ezek a testvérek ezekre hivatkozva igy utasítják el a hozzájuk bekopogtató templomba hívogató egyháztagokat: “Minek menjek a templomba? Bekapcsolom itthon a “Lutheran Hourt“ s azon bizony jobb szónokot hallok, mintha a templomba mennék. Minden vasárnap meghallgatom s igy nyugodtan állíthatom, hogy vagyok olvan jó keresztyén mint akárki a templomba járók közül.” Ez a gyakran hallott kifogás avatja e testvéreket “rádió keresztyénekké”. Az a kérdés, hogy igazuk van-e? Ha a keresztyénség azon múlna, hogy ki hallja a jobb egyházi szónokot, akkor talán igazuk volna. Azonban, minden kétségen felül bizonyos, hogy nem ezen múlik. Jézus Krisztus idejében nem volt rádió, az igaz. Ellenben Jézus Urunk magával az élő Istennel élt oly tökéletes lelki közösségben, hogy az ő élete valóban az Istennel való közvetlen kapcsolatban, állandó érintkezésben és imádságos beszélgetésben állott. Ő neki tehát még többje volt, mint a mai rádió közönségnek. Mégis Jézus minden ünnepen megjelent az Isten házában és egyetlen ünnepet el nem mulasztott. Nem érezte, hogy az Istennel való lelki kapcsolat teljesen pótolja a gyülekezet közös Istentiszteletét. Sőt: úgy érezte, hogy Isten minden törvényét be kell tölteni és senkit sem hatalmazott fel arra, hogy az Ur gyülekezetét elhagyja. Ezért Írja az apostol: “El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképen szokásuk némelyeknek.” (Zsid. 10, 25.) Jézus tehát példával is megerősitett.e Istennek az Ótestamentumban kijelentett törvényét, mely szerint a “hetedik nanon nyugodalomnak, SZENT GYÜLEKEZÉSNEK szombatja van!” Ezt a törvényt az apostolok is megerősitették. Hogyan mondhatia tehát magát valaki egyáltalán keresztyénnek, aki az írás minden kijelentését félrerugva azt vallja, hogy ő már mindennek eleget tett azzal, ho<rv ebédfőzee. vaev ebédelés közben meghallgatott egy rádió-igehirdetést? Tudjuk, hogy Jézus Urunk rendelte az Ur szent vacsoráját azzá, hogy ebben a szentségben vegyük bűneink bocsánatát és egy uj életnek megszentelő erejét. Még nem hallottuk, hogy rádión osztottak volna úrvacsorát s tudjuk, hogy a rádió-keresztyének nem szoktak Úrvacsorát venni. Hogyan nevezheti magát keresztyénnek valaki, aki megveti és fölöslegesnek itéii Jézus Krisztus értünk hullott vérének áldozatát és sakramentumát? Végül az se áll, hogy a rádió-igehirdető beszéde minden tekintetben különb, mint a kis gyülekezetek egyszerű papjaié. Minden embercsoportnak minden gyülekezetnek más lelki képe van, mások a körülményei, kérdései, nehézségei és erényei. A rádió- igehirdetésnek által lános jellegűnek kell lennie, mig a gyülekezeti igehirdető a gyülekezet lelki állapotához szabja az ő prédikációját. S itt kell még valamit lelepleznünk. Azt, hogy a rádió-keresztyének épp azért szeretik jobban a rádió-igehirdetést. Azt végig lehet hallgatni, meg is lehet könnyezni s s fel lehet sóhajtani, hogy “jaj de szép”, de ezzel aztán meg is lehet állni. Kényelmes. Az alvó lélek tovább aludhat vele. Mig a gyülekezeti igehirdető Isten kijelentett akarata szerint arm a bűnre mutat rá, ami az ő gyülekezetében akadálya a hitélet kifejlődésének és azt az utat mntatia meg. melyen az ő szemei előtt ülőknek kell Isten országa felé elindulni. Az ilyen igehirdetés kellemetlen annak, aki csak “szép beszédet” akar hallani, de nem akar engedelmeskedni. He most kérdezem : tudják-e a rádió-keresztyének, hogy azok a kiváló rádió papok a hűséges, áldozatkész, templombajáró egyháztagok jóvoltából hirdetik az igét a rádión? Tudják-e azt, hogvha nem volnának templomok s azokban szorgalmas, hűséges, lelkészek nem prédikálnák az igazi evangéliumot, akkor nem lehetne hallani a rádión sem igehirdetést? Mert ne higvie a rádió-keresztvén, ha egvszer egy hónapban elküld egv dollárt, hogv abból meg lehet, vásárolni a rádió idejét! Azt az idő* hivő keresztyének vásárolják meg nem azért, hogv a templomkerülők számát gvaranitsák. hanem az ért. hogv több lelket vonjanak- Isten országának körébe. Megelégeltük már azt. hogv egv sa”eg ember elv nevet viseljen, amihez nincs joga. Ka pay gyár vagy egy üzlet nem tisztességesen bánik a munkásaival, akkor azt a gyárat leleplezik: “nicketelik”; a bejárat előtt hangos táblák hirdetik, hogy az illető vállalat “unfair”, vagyis nem tisztességes az alkalmazottaival szemben.
