Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1940-03-01 / 3. szám
10 Oldal ERŐS VAR 1940. Március hó Szabad-e az egyházból valakit kizárni? Szerkesztőségünkbe, az illetékes lelkészi hivatal jóváhagyásával a következő levél érkezett— Mélyen Tisztelt Szerkesztőség! Ezen pár soraimat legyen szives betenni az Erős Vár cimü újságunkba és az ebben foglaltakra választ adni. Legyen szives nekünk megirni, hogy helyesen cselekedett-e a mi Prezsbiteriumunk, amikor nem fogadta el egyik egyháztagunknak a visszatérését, aki azzal a szándékkal jött vissza, hogy megbocsát mindazoknak, akik ő ellene vétettek, de ugyanakkor ő is elvárta, hogy neki is bocsássanak meg azok, akik ellen ő vétkezett. Ellenben nem hogy tárt karokkal fogadták volna, sőt nem adtak helyet kérésének, hanem bizonyos körülményekhez kötötték visszatérését. Ha azokhoz hü lesz és betartja, akkor hajlandók visszavenni. Ez által az egyházközségünkben ketté szakadt a vélemény. Sokan helyeslik, sokan pedig nem. így ez az eset egyházunknak csak kárára van. Az én véleményem ez — Nekünk, mint egyháztagoknak kötelességünk azon törekedni, hogy az Ur Jézus Krisztus nyomdokát kövessük, amennyire csak tölünk telik, kötelességünk erről másokat is meggyőzni. Nekünk kötelességünk felkarolni mindazokat, akik elakarnak esni, nem pedig c.ltaszitani még azokat is, akik részben már felálltak. Mindenki nézze meg és vizsgálja meg magát és akkor dobjon követ a másikra. Jézus Krisztus ezt igy tanitotta. Kötelességünk felebarátunk bűneit megbocsátani, mert mi is csak igy várhatjuk a mi bűneink bocsánatát. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a szeretet, békesség honoljon az egyházainkban. Legyen egyházunk mintakép a testvéri szeretetről, mert csak akkor érhetjük el, hogy azok, akik nem tagjai az egyházunknak, csatlakoznak közzénk. Egyházunkat csak úgy fejleszthetjük, ha a testvéri szeretet meglesz közöttünk és az Ur Jézus Krisztus nyomdokain járunk. Az Isten világosítsa meg a mi elménket, hogy egymást megértsük. Márton János, West Side, Cleveland, O. A fenti levélre örömmel válaszolunk, mert úgy érezzük, hogy ez a kérdés már nem egyszer fordult elő gyülekezeteinkben. Azonban szabad legyen megjegyezni, hogy semmi esetre nem válaszolhatunk a fent említett esetre, mint olyanra, mert hiszen sem az előzményeket, sem a körülményeket nem ismerjük. Nem tudjuk, hogy a levélben nevezet egyháztag miért hagyta ott az egyházat. Ha az illető megsértődött, akkor szabad legyen figyelmét felhívni a “Megsértettek” cimü cikkünkre a mai számban. Az mindent megmagyaráz. Nem tudjuk, hogy mik voltak azok a feltételek, melyeket az illetékes egyháztanács követelt, nem tudjuk, hogy mi volt az illető egyháztag felelete az egyháztanácsnak. Azonban álltalános szempontból nézve az ügy mindnyájunkat érdekel. A levélben felvetett kérdés ez —- Szabad-e az egyházból valakit kizárni? Szabad-e valakinek azt mondani — A gyülekezet kebelébe nem tartozhatsz. Erre pedig a felelet határozottan igen. Igenis, az egyháztanácsnak joga van egyéneket a gyülekezetből felfüggeszteni vagy őket a gyülekezetből kizárni. Az Egyetemes Egyház a következőkben írja le az egyházi tisztviselők és presbiterek kötelességeit és jogait, ■— melyet minden hivatali eskü-letétel előtt felolvas a gyülekezet lelkésze — “A ti kötelességtek lesz titánná nézni, hogy az istentiszteletek rendes időkben tartassanak és rendben folyjanak az Egyház Törvényei szerint, továbbá, hogy az Istennek tiszta igéje hirdettessék, és csakis azok által, akik erre az Anyaszentegyház által elhivatottak, hogy az ifjúság tanítására gond fordittasség, hogy a fegyelem fenntartassék, A VÉTKEZŐ MEGFENYITÉSSÉK ÉS A KONOK BŰNÖZŐ A SZENTEK GYÜLEKEZETÉBŐL KIZARASSÉK, hogy a gyülekezet anyagi vagyonára gond forditassék.” E fentiekből világosan látszik, hogy az egyháztanácsnak igenis nem csak joga, de kötelességre is a bűnözőket megfenyíteni s a konok bűnözőket a gyülekezetből kizárni. Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a bűnöző kizárásával a presbitériumba tartozó kegyesztyén testvérek munkája még nem ért véget. Mert ugyanazok az emberek, akik mint prezsbiterek jogosan és helyesen egy-egy bűnözött a gyülekezetből a jó rend és fegyelem fenntartása érdekében kizárnak, kötelesek, mint keresztyén egyének, mint Krisztus evangéliumának követői, a bűnözőket — ugyanezeket a kizárt bűnözőket — felkeresni és őket Krisztusban való élethez és ez által az Anyaszentegyházhoz visszavezetni. Tehát a kérdésre a felelet ez—A Prezsbiteriumnak, mint hivatalos egyházi szervnek jóga és kötelessége a konok bűnözőt a gyülekezetből kizárni az egyházi rend jól felfogott érdekében. Ugyanakkor a prezsbitereknek, mint keresztyéneknek, mint Krisztus követőinek, a bűnözőket fel kell keresni és őket szeretettel a tiszta keresztyéni életre és Krisztus igaz követésére rábírni. Leffler Luther mondta: “Krisztusnak nincs pénze, se pénztárcája, sem földi országa. Ezeket Ő a királyoknak adta. De egyet fenntartott magának, aminek a teljesítése nem ember, sem angyal munkája, t. i. azt, hogy Ő a győzelem férfia a bűn, halál, ördög és pokol felett, ő tudja megmenteni a halálban is azokat, akik Benne az ő igéje által hisznek.”
