Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 9 Oldal 1940. Február hó GYERMEK ROVAT Szerkeszti: RETTMANN FARKASNÉ “Szenteltessék meg a te neved.” NE HÍVJ engem Bébinek, mert én már nyolc éves vagyok és van rendes nevem is, Sándor.” — igfy szólt egy kisfiú a barátjához és könnybe lábadt a szeme. “Na te oktondi, — felelt a barátja —• hát azért nem kell mindjárt sírni. Nem olyan nagy baj az, ha valakit Bébinek szólítanak.” “De bizony baj — durcáskodott a kis Sándor — mert már az iskolában is mindenki csúfol engem s a múltkor azt mondta a nagynénim, hogy engem még nagyapa koromban is bébinek fognak hívni. Én ezt nem akarom. Mikor édesapámnak szóltam erről, ő is azt mondta, hogy igazam van, van nekem rendes nevem, amire kereszteltek. Odahaza Magyarországon ő ismert egy bácsit, aki ötven éves volt és mindenki “Pubi bácsi”-nak hívta. Magyarországon az egész kis fiukat hívják Pubinak. Ő már öreg volt és mégis úgy hívták: ráragadt.” Hát ezt Zoltán barátunk is átlátta és megfogadta, hogy ezentúl Sándornak fogja szólítani a barátját. Alig ért haza, hát csengett a telefon. Felveszi és egy hang azt mondja: “Itt doktor Kovács beszél.” —• “Jó napot Laci bácsi” örvendezett Zoltán és meg Ígérte, hogy édesapjának átadja az üzenetet. De mikor édesapja hazajött és ő átadta az üzenetet, akkor meg ezt kapta: “Neked ő nem Laci bácsi, hanem Kovács bácsi.” E'lszégyelte magát Zoltán, hogy neki mennyi baja van a nevekkel és elhatározta, hogy ezentúl aztán igazán fog vigyázni. Volt is alkalma érdekes dolgokat megfigyelni. Észrevette például, hogy Amerikában az angolok senkitse szólítanak “bácsi” és “néni” néven, hanem mindenki Mister. Mindenkinek igazi nevét használják és elébe teszik azt. hogy “Ur. “Már azt hitte, hogy az angolok mégis csak udvariasabbak, mint a magyarok, de akkor az édesapja megmagyarázta neki, hogy Magyarországon meg sokféle rang és cim van. Az ország kormányzójának a cime:: “Öfőméltósága.” A miniszter “kegyelmes” és a birót “méltóságos” cimmel tisztelik. És nagy sértésnek számit, ha valakit nem a nevén és rendes címén szólítanak. Egy nap aztán a vasárnapi iskolában Isten nevéről volt szó. És arról, hogy Isten nevét nem szabad hiába venni. A tisztelendő bácsi például azt mondotta, hogy nem szabad esküdözni. Mikor valamit ígérünk, elég az Ígéret. Akinek a szava nem ér semmit, annak az esküje még kevesebbet. Azt is hallotta, hogy Isten nevét nem szabad tanúnak hívni. Sok ember azt hiszi, hogy neki mindenben amit csak mond, Isten nevét kell emlegetni. És akkor engedélyt kapott, igy szólt: “Tisztelendő bácsi, lakik a szomszédunkban egy néni, mindég jár templomba és vallásos asszony, de mindég azt mondja; “a jó ISTENKE majd megsegít”. Ugy-e igy sem szabad az Ur Istenről beszélni.” “Bizony —■ bólintott a tisztelendő bácsi — úgy van. Olyan sok ember úgy beszél Istenről, mintha egy kis fiú volna. Pedig Ö a Mindenség Ura, a Kir rályok Királya, az örök felérhetetlen fenséges Ur. kiég ha szeretjük is Öt, még akkor is tisztelni kell őt és az Ő nevét csak ritkán, a legünnepélyesebb körülmények között szabad kiejteni és akkor is csak mélységes áhítattal.” Meg is fogadta Zoltán, hogy Ő a Jó Isten nevét inkább sohasem mondja ki, minthogy ne adja meg Istennek azt a tiszteletet, ami neki jár. Ha még az emberek nevéhez is hozzá kell tenni, hogy “Ur,” mennyivel inkább kell Isten nevéhez hozzátenni, hogy “Ur.” És ha egy felnőtt bácsit nem szabad mint egy bébit szólitgatni, mennyivel inkább nem szabad ezt Isten nevével megcselekedni. És azontúl Zoltán, ha Istenről szó volt mindég csak úgy említette, hogy “az Ur”, vagy “az Atya” vagy legfeljebb az “Ur Isten.” És mikor egyszer megkérdezte a barátja, hogy miért beszél igy s azt mondta, hogy ez úgy hangzik, mintha nazarénus volna, akkor Zoltán is felelt: “Nem vagyok én nazarénus, csak keresztyén. És a keresztyén embernek a legszentebb dolog ezen a világon Isten neve.” i]t $ »Je * Két uj rovatra hívjuk fel olvasótáborunk figyelmét. Az egyiket Nt. Turcsányi Gyula, loraini lelkész vezeti. A rovat cime ‘Családi Oltár’. A másik rovatot Nt. Markovics Pál. windsori lelkész vezeti. A rovat cime ‘A mi Lutherünk’. JOHN K. SZŐLLŐSY FUNERAL HOME Magyar Temetkezési Intézet Szőllősy János Kálmán, oklevesles balzsamozó és engedélyezett temetkező 8027 WEST JEFFERSON AVENUE Telefon: VINEWOOD 1-2353 DETROIT, MICH.
