Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
1940. Február hó ERŐS VÁR 7 Oldal A mi Lutherünk Rovatvezető: Markovics Pál A TULAJDONJOG UTHER MÁRTONNAK volt egy szolgálója, Erzsébet, aki egy alkalommal minden szó nélkül ott hagyta Luther családját. Idő múltával súlyosan megbetegedett s betegségében Luthert kérette magához. Luther elment meglátogatni a súlyos beteget s beteg ágyánál ezt a kérdést tette fel: “Mondd, Erzsébet, mi a baj ?" “Bocsánatot kivánok kérni, — mondotta a beteg — azért, hogy elhagytam családját minden szó nélkül, lelkiismeretem azonban más bűn is nyomja — átadtam a lelkem a Sátánnak.” “Az még nem jár olyan nagy következménnyel, — válaszolt Luther. — mi más nyomja még lelkiismereted?" "Sok gonosz dolgot cselekedtem, válaszolt Erzsébet. hanem ami legjobban ■ elszomorít, az, hogy tudatosan a lelkem a gonosznak adtam. Oh, mondd meg nekem, uram, hogyan tud ilyen nagy gonoszság kegyelmet találni?’’ "Erzsébet, hallgass reám, tegyük fel. amig te az én házamban éltél, eladtad vagy átadtad volna a gyermekeimet egy idegennek, törvényes lett volna a te cselekedeted?” “Oh nem. válaszolt a mélyen megalázkodott leányzó, mert nekem nem lett volna jogom ugv cselekedni.” “Nagyon helyes, neked még kevesebb jogod van a te lelkedet a Sátánnak átadni, az kevésbé tartozik hozzád, mint az én gyermekem ; az kizárólagosan a Jézus Krisztus tulajdona. Ö teremtette azt. Ő váltotta meg, amikor elveszett. Az az övé minden teljességében és te nem adhatsz vagy ajándékozhatsz el olyan dolgot ami nem a tied. Ha megkisérelted, az egész cselekedet törvénytelen és értéktelen. Most menj a te Uradhoz, valid be a te bűneidet alázatos és esedező lélekkel, és kérd az Ö bocsánatát; ami a bűnt illeti azt add vissza a gonosznak. mert az egyedül az övé." A leányzó engedelmeskedett, megtért, s erős hittel és reménnyel halt meg. (Markovics.) MOLNÁR JÁNOS temetkező és vizsgázott balzsamozó 8671 DEARBORN AVE. — DETROIT, MICH. Nem kell előre fizetni! Telefon: VINEWOOD 2-155 Koporsók állandóan raktáron — Kápolna használat díjmentes. “Két” áttérés története íróasztalomon fekszik a szükséges hivatalos bejegyzés elvégzésére Borbély Albert szombatfalvai (Udvarhely megye) születésű testvérünk Születési anyakönyvi kivonata, amit a régi jó békevilágban a székelyudvarhelyi anyakönyvi kerület állitott ki. A kiállítási keltezés: 1909. szept. 3. — A bejegyzett régi adatok a következők: A törvényes atya családi és utóneve, vallása, foglalkozása: Borbély Mózes, evangélikus református, kisbirtokos. Az anya: családi és utóneve, vallása: Sándor Rebeka, evangélikus református. A gyermek születési ideje: 1897. augusztus 22, neme: fiú, vallása: evangélikus református, utóneve: Albert. Az anyakönyvi kivonaton, Székeludvarhely 1902. október 24-iki keltezéssel a következő szószerinti bejegyzés olvasható: “A székelyudvarhelyi római katholikus plébániai hivatalnak 510/1902 számú értesítése folytán feljegyeztetik, hogy az itt bejegyzett gyermeknek az atyja Borbély Mózes az evangélikus református vallásról a római katbolikus vallásra tért át és igy a gyermek vallása is római katholikus vallásra VÁLTOZOTT.” Eddig a bejegyzés, amelyhez nem sok kommentár kell. Egy régi és elavult törvény alapján Borbély Albert testvérünk, aki egy régi protestáns székely család sarja anélkül, hogy véleményét nyilváníthatta volna, 5 éves kora óta, mint "római katholikus” volt nyilvántartva. 1939-ben, az utolsó és íentemlitett bejegyzés szerint, tehát 37 esztendővel későbben, Borbély Albert testvérünk saját maga jelentkezett lelkészi hivatalunkban, hogy születési anyakönyvi kivonatába mégegy utolsó “bejegyzést” tegyünk. Ez utolsó bejegyzés szerint Borbély Albert vallása máskülömben “változott” át, mint 1902-ben. Testvérünk 1939 évi december hó 17-én, a windsori magyar evangélikus templomban evangéliomi hitéről az Isten szent színe és a Jézus Krisztus nevében egybegvült gyülekezet előtt nyilvánosan vallást tett és ennek alapján őt az ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyetemes egyház tagjául elismerte. A “két” áttérés közötti különbség az, hogy az egyik egy fonák földi törvény alapján történhetett meg. mig a másik és igazi áttérés evangéliomi meggyőződés alapján ment végbe, amikor Borbély Albert testvérünk érett férfikorban tett nyilvánosan vallást arról, hogy az evangélikus egyháznak kész hive lenni. Borbély Albert testvérünknek a protestáns egyházba való visszatérését tegye az Isten áldottá és gyümölcsőzévé különösen azok okulására, akik még mindig tapogatódzva járnak és nem mernek nyilvánosan odaállani az Isten oltára elé bátran vallást tenni evangéliomi hitüktől. “Áldott, aki jö az Urnák nevében!” (Papp János László)
