Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
2 Oldal ERŐS VÁR 1940 Január hó ^iiiiiiiHiiiiuiiiimiiiioiiiiiiiitiiuiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiioimiiiimuiiiiE | Uj Év- Uj Ember § S n =aiiiiiiiiiiiic3iiiiiiiiiiiicaiiii!iiiiiiicaiiiiiiiiiiiicaiiiiiiiiiiiicaimiiiiiiiic3iii= GY hívják, hogy 1940. A réginek a neve 1939 volt. Ez tehát egy másik esztendő. A következő esztendő. Vagy ahogy mondani szokás, “uj esztendő.” De hát valóban “uj esztendő” lesz-e ez az 1940-ik esztendő? Miért lenne uj ? Minden óév éjszakáján a világ az öröm mámoros őrjöngésében köszöntötte a következő évet és az a következő év mégis mindég csak olyan volt, mint a régi, vagy még sokkal rosszabb. Miben volna “uj” ez az 1940- es év? Tisztára emberi önkény, hogy január 1-ét az év kezdetének tették meg. Tisztára emberi önkény, hogy az évet 12 hónapra és 365 napra osztották be. De ahogy az országúton egyik mérföld olyan, mint a másik, úgy az életben is egyik év olyan, mint a másik. Az az “uj év” csak egy másik év, de csak másik és nem más. Mi mégis hiszünk abban, hogy van az emberi életben egy olyan UJ ÉV NAPJÁ, melyben valami egészen uj év, egyészen uj élet, egészen uj vándorút kezdődik. Hiszünk ebben, mert a Biblia is tud egy ilyen Uj, és Más esztendőről. Ésaiás prófétát arra hívta el az Ur, hogy “hirdesse az Ur jókedvének esztendejét. “Jézus munkálkodása elején az írásnak ezt a részét ütötte fel és magára vonatkoztatva ismételte azt, hogy őt arra küldötte Isten, hogy hirdesse az Istennek kedves esztendejét és hozzátette e jelentős mondatot: “Ma teljesedett be ez az írás a ti hallástokra.” Akarod-e Magyar Evangélikus Testvérem, hogy UJ ÉVED legyen? Ne a naptár lapjainak maguktól való lehullásától várd azt, ne az órának a folytonos ketyegésétől, ne az idő malmának egyforma kereplésétől. Uj nincs. Csak az idő végtelen folyamának vég nélkül való hömpölygése. CSAK UJ EMBER VAN. Nem az évnek kell megújulnia, hanem az embernek, ki az idő országutján vándorol. Ha engeded, hogy a Te életedbe belépjen a Krisztus; ha engeded, hogy vak szemeidet látóvá tegye; ha engeded, hogy füleid meghallják és megértsék az üdvösség evangéliumát; ha engeded, hogy Krisztus letépje rólad a bűn bilincsét; ha engeded, hogy meggyógyítsa a te szivedet, akkor lesz UJ ÉVED, mert akkor következett el a te életedben AZ URNÁK KEDVES ESZTENDEJE. Akkor Te, óh uj ember, uj lelkeddel és uj sziveddel uj formában fogod elkezdeni az életet. Az idő széles folyója hömpölyög tova, de te uj vágyás uj életet kezdesz. Uj életedben uj örömöt találsz, uj békességben pihensz, uj reménységgel telik meg lelked és uj szeretettől árad ki szived. Az az év nem csak az Urnák lesz kedves, hanem Neked is. Rettmann. ÁLDJON MEG TÉGED AZ UR. LYAN könnyen szoktuk venni azt, amikor az istentisztelet végeztével az áldásra kerül a sor. Sokan úgy tekintik, mint az istentiszteleti fegyelem alól való felszabadulás jelét. Néha egészen bántó, amikor az áldás alatt ruháikat igazgatják, jobbra-balra nézegetnek vagy éppen a menny-ezetre, mintha olyras valami történne, amihez semmi közük sincsen. Pedig, jaj volna minékünk, ha az Isten áldása kimaradna az életünkből. Olyan lenne nélküle a templomozásunk, mint a koldusé, aki akkor szökik el, amikor nyújtani akarnak neki valamit. Istentiszteleteinknek nem mellékes, hanem nagyron is fontos része az, amikor Isten könyörgésünk és hálaadásunk szavai után felénk fordítja orcáját s kegyelmének szavával megérinti homlokunk. Az áldás jelenti azt: meghallgattalak, ne félj, veled maradok. Lelkészi szolgálatomnak legmagasztosabb percei, amelyet soha se tudok lelki szorongás nélkül elvégezni, azok amikor az oltár előtt felhívom a gyülekezetét az áldás vételére és kiterjesztett kezekkel megáldom a gyülekezet népét. Ügy- érzem, mintha az ég megnyúlt ablakává lennék, melyen keresztül Isten sugárzó fénye ömlik az ő népére. Itt nyerek vigasztalódást, itt találok pótlást minden gyarlóságra, mely-et igehirdetésem hordoz, mert tudom, hogyr akit Isten megáld az áldva lészen, az nem jött hiába a templomba, az nem térhet üresen otthonába. Két áldási szöveg az, amelyik különösképpen gyönyörűen fejezi ki Istennek az ő népével szemben érzett gondolatát. Az egyik az u. n. Ároni áldás az Ur Mózesnek, mondotta, hogy^ Áron, a fő
