Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Nyolcadik oldal “ERŐS VÁR” 1939 Január hó. képviseltette magát és koszorút tett sírjára, melynek költségeire Pavlinyi Jánosné, Segyó Sándorné, özv. Varga Béláné, Papp János Lászlóné, Majoros Pálné, Rajki József, Körö­si Lajosné, Rossner Jenőné és Daróczy Pálné adakoztak. — Néhai Varga Sámuelné igazi jótevője volt a magyarságnak és különös sze­retettel karolta fel a bevándorlás első éveiben — felekezeti külömbség nélkül — az idesereg­­lett magyarságot. Háza, nyitott ház volt min­denki előtt és vendégszeretetét mindnyájan él­veztük. Méltán nevezhetjük őt, kit mindnyájan szerettünk Windsor Magyar Nagyasszonyá­nak. — Az “Igaznak emlékezete legyen ál­dott.” Temetése után Varga Sámuel tb. gond­nokunk stóla megváltás címén $100.-t ajándé­kozott gyülekezetünknek. BUFFALO, N. Y. JUBILEUM : Májusban ünnepli meg egy­házunk 25 éves fennállásának jubileumát. Igazi ünnepünk az lenne, ha a régi egy­háztagok újból odaállanának az egyház ki­bontott, szent zászlója alá! DETROIT, MICH. Női oltáregyesületünk január hó 29-én, vasárnap este 7 órai kezdettel tombolajáték­kal egybekötött társasösszejövetelt rendez is­kolatermünkben. Fánkestélyft tart) gyülekezetünk február 18-án, farsang utolsó szombatján az iskolate­remben. Keresztelés. — Múlt vasárnap keresztel­tük meg templomunkban Tóth Lajos és neje, szül. Emma Jane Kittle fiacskáját Lajos Vil­mos névre. Keresztszülei Fred Kittle és neje. Halálozás. — Szügyi György testvérün­ket január hó 14-én, szombaton délután temet­tük el általános részvét mellett. Hívek látogatása. —- Múlt vasárnapi köz­gyűlésünk határozata értelmében a gyüleke­zet lelkésze és a gondnoka a többi tisztviselők­kel együtt a közeljövőben fel fogják keresni a detroiti és környéki magyar evang. családo­kkal hogy az egyház rendszeres támogatására megnyerjék azokat, akik eddig nem vették ki részüket az egyházfentartás terhének hordozá­sában. KI ADTA A CENTET? Évekkel ezelőtt az egyik burmai vad törzsfő­nöknek a fia egy darab papirost talált. Azon a darab papiroson pedig egy történet volt ar­ról, hogy a szerető Isten mire képes azért az emberért, aki vétkezik ellene. Ez a fiatal ember 250 mérföldet gyalogolt, amig találkozott egy misszionáriussal. A misz­­szionárius megtanította olvasni a történetet. A történet pedig elvezette a fiatal ember szi­vét az Istenhez. Megtanulta szeretni Istent teljes szívvel. Alikor elhagyta a misszionáriust, magával vitt egy egész kosárral azokból a papírokból amelyekre a történet volt írva. Mivel, hogy egy törzsfőnök fia volt, édes­apjának alattvalói mind eljöttek őt meghall­gatni, mikor hazatért övéi közé. Egy év alatt ezerötszáz embert segített ahhoz, hogy Istent kezdje szolgálni. A kis történet, amit a törzsfőnök fia ta­lált, csak egy centbe került. Valaki adta azt a centet, amely elvitte a történetet Burmába. így láthatjátok, hogy egy csekélyke pénz milyen messzire elmehet. De olyan sok ilyen apró centeket kell még elguritani messze-messze idegen földre, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon! Ki ad még egy centet pogány misszióra? mja "l> • mjm ~~ mjm • mjm • mjm ■ ■ ■ ■ mjm Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszé­deim semmiképen el nem múlnak. (Máté 24,35.)

Next

/
Thumbnails
Contents