Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1939-11-01 / 11. szám

VOL. VII ÉVF. 1939. NOVEMBER HÓ No. 11 Szám

“Hála Istennek”

ÉT ember beszélget az utcán. Kérdi egyik: “Hogy vagy ? Még mindég munka nélkül ?” — “Már nem — feleli a másik örömmel — HÁLA ISTENNEK megindult a munka.”

Két asszony érdeklődik egymás egyészége felöl s az egyik igy szól: “HÁLA ISTENNEK, most már jobban érzem magam.”

Egy édesanya gyermeke előrehaladásáról beszélve ezt mondja: “HÁLA ISTENNEK, a fiam most jól tanul.

Amerre csak járul, ezer meg ezer ember ajkáról halljuk ezt a két szót: HÁLA ISTENNEK. És ha utánanézünk, akkor megtudjuk, hogy ebből az ezer meg ezer hálaistenkedő emberből csak néhány száz, ha jár a templomba, hogy e hálájának kifejezést adjon. HÁLA ISTENNEK, mondják az emberek uton-utfélen s ezzel az áhitat nélkül odavetett köszszönöm —- szerű szóval akarják elintézni azt a tartozást, melynek nagyságát megsúgja nekik a lelkiismeret, de amelynek a megfizetetéséről lebeszéli őket a hitetlen, hálátlan lelkilustaság.

Miért mondja annyi hitetlen ember, hogy HÁLA ISTENNEK? Miért veszi Isten nevét az ajkára annyi ember, aki nem tiszteli Istent, és nem imádkozna hozzá soha? Miért mondja

ezt, hogy HALA ISTENNEK annyi ember, aki nem hajlandó hálát adni Istennek?

\ an erre a kérdésre felelet. Az, hogy még e hitetlen emberek is érzik a leikük legmélyén, hogy életük sorsfordulataiban döntő szerepe van annak a földöntúli hatalomnak, melyet mégsem tudnak máskép meghatározni, minthogy rámondjuk, hogy ISTEN. A jó szerencse szép napjaiban a hitetlen is érzi, hogy annak az Istennek, aki megsegítette, hála járna s ezért kimondja, hogv HÁLA ISTENNEK.

De gondoltunk-e már arra, hogy amikor ezt a szót: ‘HÁLA ISTENNEK” kimondjuk, akkor tulajdonképpen azt tettük, hogy NYIL\ ÁNOSAN ELISMERTÜK, hogy Istennek hálával tartozunk? Mint ahogy az adós elismeri. hogy a váltón az ő saját aláírása van, úgy mi is elismerjük, hogy életünk áldott eseményeiért Istennek lettünk adósai.

Mikor tehát valaki azt mondja, hogy HÁLA ISTENNEK, de azután életének semmi tettével nem mutatja meg, hogy hálás Istennek, akkor tulajdonképen súlyos bűnt követ el. Azt teszi, amit az adós, mikor elismeri, hogy a váltó az övé, de kijelenti, hogy mégsem fizet. Mikor ezt kimondom, hógy “HALA ISTENNEK,” akkor elismerem, hogy Istennek részemről hála jár azért, amit nekem adott; de ha e kijelentés után sem törődöm többet Istennel, mit azelőtt, akkor azt