Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-10-01 / 10. szám
Második oldal ERŐS VÁR” 1939, Oktober hó ERŐS VÁR AZ AMERIKAI MAGYAR ÁG. HITV. EVANG. EGYHÁZAK HIVATALOS HAVI LAPJA Szerkesztők: LEFFLER ANDOR evangélikus lelkész 8023 Rawlings Avenue, Cleveland, O. RETTMANN FARKAS evangélikus lelkész 161 Hazelwood Avenue, Pittsburgh, Pa. Kiadó: Board of American Mission of U. L. C. A. 39 East 35th Street, New York, N. Y. Kiadóhivatal vezetője: Brachna G. ev. lelkész, 1900 W 28 St Cleveland, O. Minden közlemény, hir, cikk Leffler Andor evangélikus lelkész címére küldendő Előfizetések, megrendelések, adományok, reklamációk 1900 West 28th Street, Cleveland, O. kéretnek ELŐFIZETÉSI Díj EGY ÉVRE 50 CENT azoknak ma teher a Biblia és fölösleges az olvasása. Akiknek ősei életüket, vérüket és vagyonukat beleépítették egy-egy templomba, azok most hónapszámra érintetlenül hagyják a templom kilincsét. Óh Luther Márton! Óh protestáns ősök! Ti hittetek az üdvösségben és készültetek az ítélet napjára. Nektek tanácsot, vigaszt és reményt a Biblia adott. Ti csak egy urnák szolgáltatok, az Istennek. Ti csak egytől féltetek, az Istentől. Óh, ha látnátok, hogy ez a nemzedék, hogy elherdálta, hogy lábbal tapossa ezt az örökséget. Porladó Bibliák, kongó templomok, visszhang nélkül siketen kongó harangok, molyette térdeplők, bepókhálósodott perselyek ... ez lett abból a drága örökségből, melyet szereztetek. Az amerikai magyar munkásember de sokszor emlékszik meg szidalommal azokról a magyar földesurakról akik a régi gazdaságot hagyták szétesni, kastélyukat tönkremenni, termő szántóföldjeiket rablókézre jutni . . . De amerikai magyar evangélikusok ... Hozzátok szólok, akiknek nem kell a templom, akiknek nehéz a hit és keserű az áldozat, tőletek kérdem: ti talán jobbak vagytok? Mit csináltatok a ti drága örökségetekkel? Hova lett? Mivé lett? 1939 reformációi emléknapján fájdalommal borulunk a porba és a lelki élet e terméketlen sivatagjában vágyódó fohásszal fordulunk Istenhez, hogy küldjön uj Luthert ennek az elveszett kornak. Ő bár éledne fel egy uj apostolban Luther lelke és hozna egy uj reformációt. Ezért imádkozzunk! (Rettmann) 1521 április 18 NYUGODTAN elvégezve a húsvéti ünnepi szolgálatokat, 1521 április 2-án, Dr. Luther Márton elszánt határozottsággal fordította arcát Worms városa felé, hogy eleget tegyen a húsz éves V-ik Károly császár elhívó parancsának. Szivében teljes meggyőződéssel hitte, hogy utolsó, halálos végzetü útra megy. Barátai éppen úgy mint ellenségei egyaránt figyelmeztették, hogy ugyanaz a sors vár rá mint Húsz Jánosra háromszáz évvel előtte, vagy Savonarola Jeromosra csupán húsz évvel előtte. A tavasznak szépsége bizonnyal felköltötte az élniakarásnak a vágyát ebben az erős, egészséges, csupán harmincnyolcéves ágostonrendi szerzetesben. A fiatal és erős Luther valóban szerette az életet. Ez az életszeretete mégis csupán másodrendű dolog volt nála, mikor a Jézus Krisztus iránti szeretetére és hitbeli meggyőződésének bátor és szükséges vallására gondolt. Semmi sem tudta volna visszatartani az egyszerű szerzetest. Minden figyelmeztetésre igy felelt: “Ha egy akkora máglyát építenének Wittenberg és Worms között, hogy annak lángjai az egeket nyaldosnák, akkor is elmegyek és hitet teszek az én Krisztusomról.” A tömeg akkor sem volt más mint ma. A Worms és Wittenberg közti városok és falvak lakossága ezrével tódult ki az országutakra, hogy egy pillantást vessen arra a két egyszerű utazó szekérre, melyen Luther és kis kisérete utazott. Diadal ut volt ez. A nép mindenütt éljenzéssel fogadta ezt a bátor szerzetest, aki felmerte a népért emelni szavát. — Worms kapujában a szász választó fejedelem kísérete várta és kisérte szállására Luthert és kíséretét. Végre elérkezett a világtörténelem legdrámaibb jelenete: Luthernek megkellett jelen*
