Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-08-01 / 8. szám
Negyedik oldal “ERŐS VÁR” 1939 Augusztus hó GYERMEK ROVAT Szerkeszti: RETTMANN FARKASNÉ Egy kis fiúról és két kis halról A MÚLTKOR meséltem nektek gyerekek Timotheusról, aki olyan nagyon szerette Jézust, pedig sohase látta az Urat, épp úgy, amint mi se láttuk Őt soha. De ma egy olyan kisfiúról akarok mesélni nektek, aki látta Jézust, ismerte öt és beszélt is vele. Tudjátok ugy-e, hogy Jézus egyszer a pusztában ötezer embernek beszélt az Isten országáról. És este lett és az emberek megéheztek. És nem volt senkinek semmi ennivalója, csak egy kis fiúnak volt ott két kis hala és öt kis kenyere. Nem is tudjuk, hogy hogy hivták azt a kis fiút. De azt tudjuk, hogy biztosan szerette Jézust, mert ott volt Ő is, ahol Jézus volt és hallgatta Jézus beszédét. Azt is tudjuk, hogy rendes, okos kisfiú volt, mert hozott magával ennivalót. Vitte magával a hosszú utón, és ott a pusztában meg vigyázott rá. Szépen, rendesen megőrizte. És tudjuk, hogy ez a kisfiú szerette Jézust, mert mikor Jézus kérte tőle az öt kenyeret és a két halat, szépen odaadta. Pedig hát biztos éhes volt ő is. És biztos arra gondolt már, hogy milyen jó vacsorát fog ő enni, azután, hogy egész nap hurcolta és őrizte a kosarát. És mégis odaadta. Nem mondta azt, hogy nem. Ugy-e szép és nagy ajándék volt ez ettől a kis fiútól? Hát ti megtennétek — ezt ? Csak egy “ice cream-cone” árát is, odaadnátok-e, ha Jézus kérné? Lemondanátok-e egy moziról, ha annak az árát elkérnék tőletek a Jézus nevében? De lám, érdekes az is, hogy ámbár a kis fiú odaadta a vacsoráját, mégse maradt éhes. Jézus adott neki vacsorát és Ö jól lakott. Ha mi adunk valamit Jézusnak, Ö visszaadja nekünk, de úgy, hogy még többet is ad, mint amennyit mi adtunk. Ezt azért teszi, mert szeret minket. De hát akkor miért akarja, hogy' odaadjuk neki ? Azért, mert csak akkor látja, hogy szeretjük őt, ha odaadunk neki valamit, amit szeretünk. És Jézus azt is akarja, hogy megtanuljuk adni másoknak abból, amit Isten nekünk adott. Egy édesanya egy'szer vett két zacskó cukorkát a kislányának. Mikor odaadta neki a zacskókat, bezzeg megörült a kislány és mindjárt majszolni kezdte az édességet. Kis vártáivá igy szólt az édesanyja: “Adjál nekem is belőle.” A kislány gondolkozott egy kicsit és akkor az egyik zacskót egészen odaadta az anyjának. Nagyon megörült az édesanyja annak, hogy igy szereti őt a kislánya, megkóstolt egy szem cukorkát és a többit visszaadta, megsimogatta a kislányát. Neki elég volt az az öröm, hogyr a kislánya igy szereti őt. így tesz mivelünk is sokszor az Ur Jézus. Nagyon örül, ha mi adunk neki valamit, de különösen ha egy kislány, vagy egyr kisfiú ad neki valamit. Vissza is adja neki, de sokszorosan ! :aiiiiiiiiiiiic3iiiiiiiiiiiic3iiiiiiiiiiiic3iiiiiiiiiiiic3iiiiiiiiiiiic3iiiiiiiiiim: ORAMY ÉVA ÖSZTÖNDÍJAT NYERT A Bethlehemi Híradó jelenti — Ormay Éva, Ormay János bethlehemi magyar evangélikus lelkész és neje bájos leány'kája, aki nemrég végezte el a Moravian Seminary leányiskolát, kitűnő tanulmányai előmenetele jutalmául ösztöndíjat nyert a philadelphiai Moor Institute of Art főiskolára. Ormay Éva, akinek nagy tehetsége van a festésre, rajzolásra, az ősszel kezdi el tanulmányait a fenti iskolában. Istennek gazdag áldása kisérje az evangélikus papiak kedves leánykáját. Mi is büszkék vagyunk rá! IIIIC3IIIIIII1IIIIC3IIIIIIIIIIIIC3IIIIIIII1IIIC3IIIIIIIIIIIIC3IIIIIIIIIIIIC31IIIIIII “Lelkesedés nélkül csak félig meddig sem megy tökéletesen semmi, még a legkisebb dolog sem.” Szechenv
