Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1939 Január hó. “ERŐS VÁR” Ötödik oldal kit. Sőt vannak olyanok is, akik még messze idegenbe, Afrikába, Ázsiába is elmennek, hogy hívják az embereket Jézushoz. Ezeket a lelkész bácsikat misszionáriusoknak nevezik. Mi mindnyájan természetesen nem mehetünk el ilyen hosszú és nehéz útra, de segíthetünk a misszionáriusoknak azzal, hogy néhány centet adományozunk az ö nagy költségeikre s igy akkor mi is segíthetünk abban, hogy minél többen ismerhessék meg Jézust és jussanak el az üdvözöltek seregébe. Aki persze önző és csak maga akar eljutni a mennyországba az úgy járhat, mint Péter gonosz szivü nagynénije. Missziói hónap Január hónapját jelölte ki az Amerikai Egyesült Evangélikus Egyház a pogánymisszió hónapjául. E hónapban legalább egy vasárnap erről a munkáról szól az igehirdetés s e munka folytatására kell adományokat gyűjteni. Ez évben a januári hónapban beküldött adományokat a RENTICHINTALAI közkórház kibővitésére forditják. Iindiában az állam nem gondoskodik mindenütt kórházakról. Ezen a missziói területen csak a mi egyházunknak van egy kis kórháza. A legközelebbi 70 mérföldnyire van. Ezt a kórházat ki kell bővíteni. Ez a helyzet Indiában emlékeztet bennünket újból arra, hogy a kórházakat mindenhol a keresztyénség építette. Mert csak a Krisztus követői igyekeztek az irgalmasság utján járni. Hitetlen emberek, akik a kórházakat úgy veszik, mint valami természetes dolgot, jó volna, ha megemlékeznének arról, hogy a kórházakat a világ a keresztyénségnek köszönheti. Milyen vétkes dolog, hogy azok, akik ezeket az intézményeket elfogadják, megvetik az egyházat, mely ezeknek a szülőanyja. A LEGSZEBB AJÁNDÉK Élt egyszer a Selkirk hegységben egy indián, aki vadászattal kereste a kenyerét. Szüleit fehér vadászok kiirtották és félvadan nőt fel az erdőben. Idők múltán egy fehér vadász jött a vidékre, aki lassan és szeretettel magához édesgette ezt a szegény félvad indiánt. Megtanította Jézus Krisztus vallására és kérte, hogy adja önmagát oda Jézusnak. Sok hónap múlva eljött a fehér vadászhoz az indián, ékes és díszes ünneplő öltözetben és miután fehér barátja előtt buzgón imádkozott Istenhez, felállt és a következő hitvallást tette: Indián leteszi a pipát. Indián leteszi a pokrócot. Indián leteszi a tomahawkot. Indián leteszi az Indiánt. KÉPEK A FELSZABADULÁSBÓL 1938 november 5-én léptek át csapataink az északi trianoni határon. Elsőnek Thold Dezső evangélikus ezredes dandárparancsnok csapatai keltek át Győrszabadinál. Lehota község evangélikus lelkészét Valent Jánost egy magyarbarát tüntetésből kifolyólag letartóztatták. A felszabadult Medvénél egy asszony nagy szelet kenyérrel rohant ki a házból, áttöri a bámulok sorát, elkapja az egyik katonát. — Ne kenyér, édes fiam! Jó kenyerünk van ám! A katona szeméből elered a könny, majszolja a kenyeret, de azért a lépést keményen vágja. — Nem vagyok éhes édes néném. Van nekünk ennivalónk! — Tudom fiam, tudom én, de azért csak edd! Magyar kenyér! Rabsági magyar kenyér! Nektek sütöttem!
