Erős Vár, 1938 (8. évfolyam, 11-12. szám)
1938-11-01 / 11. szám
1938. december hó “ERŐS VÁR” Harmadik oldal A francia paraszt és a karácsony A FRANCIA PARASZT egy napon Párizsba ment és ott betévedt egy képkiállitásra. Nagyon tetszettek neki a képek. De különösen egy kép tetszett meg neki. E?t a képet meg akarta venni. Azonban a kép nagyon drága volt. Hazament falujába, de a gyönyörű képet sohasem tudta elfelejteni. Egy napon megint felment Párisba és egyenesen a képkereskedő boltjába tért be. “Meggondoltam a dolgot” — mondotta a kereskedőnek — “mégis szeretném megvenni a ké pet, de mivel annyi pénzem nincs, hogy az egész képet megvehetném, add el nekem a kép felét.” “Hogy gondolod ezt?” kérdezte álmélkodva a képkereskedő. “Hát úgy,” — magyarázta a paraszt — “hogy én elviszem a keretet és megfizetem a fele árát, te pedig megtartod az ár másik feléért a képet, ami benne van.” A kereskedő, természetesen kapott az alkalmon és egy egészen értéktelen képrámát el adott nagyon drága áron. így tesz sok ember a karácsony ünnepével. Ugyanis a Karcsony ünnepe annyira gyönyörűséges, hogy azt idők folyamán az emberek egy aranyos keretbe foglalták, kedves kis emberi szokásokkal, apró csecse-becsékkel vették körül. Szokássá vált az emberek között, hogy egymásnak ajándékokat adna ezen a napon, ellátogatnak egymáá házához és karácsonyi énekeket énekelnek, karácsonyfákat állítanak fel otthonaikban, feldiszitik házaikat, uccáikat, középületeiket millió és millió apró, színes lámpákkal, örökzölddel, csillogó diszitésekkel és egymásnak kedves karácsonyi kártyákat küldözgetnek. Se szeri, se száma annak a sok-sok karácsonyi szokásnak, amivel, mint aranykerettel, berámázzák ezt az emberhallotta legszebb történetet. Ez a sok szép szokás méltó keret a Képnek. De — és ezt szabad legyen hangsúlyozni — csak keret. A Kép pedig maga a bethlehemi jászólbölcső üzenete. Az — hogy az Evangélista szavaival éljünk — “Mert Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adá, hogy mind az aki hiszen őbenne él ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3. 16.) Sajnos, a mai világban nagyon sokan vannak, akik elég balga módra úgy cselekszenek a karácsony ünneplésével, mint a francia paraszt a képvásárlással. Horribilis árakat fizetnek sokszor haszontalan ajándéktárgyakért. karácsonyi csecse-becsékért és azt hiszik, hogy azért mert házaikat feldíszítik, ünnepi ebédet esznek, övék a karácsonyi csodaképnek a fele. Pedig nem. Az. aki a karácsony külső ünneplésére fecsérli el az ő pénzét, lelki kincseit, az éppen úgy becsapódik, mint a francia paraszt. Drága pénzéért, elfecsérelt erejéért és lelki kincseiért cserébe nem kap mást, mint egy üres képrámát, ami semmit sem ér. Mennyivel bölcsebb az az ember, aki — ha talán nincs is pénze arra, hogy ezt az ember-csinálta külső keretet megvegye az ő ünnepléséhez —■ a karácsonyi csoda-képet veszi meg. Persze ezt a portékát nem csillogó városi üzletek, de evangéliumot hirdető szószékek ajánlják. És az ára? — kérdezed. Igaz, drága. Nagyon drága. Drágább minden mesterképnél. Nincs annyi pénz ezen a világon, nincs annyi kincs ebben a világegyetemben, nincs annyi szám az ember képzeletében, mely megközelítőleg is kitudná fejezni az értékét. És mégis megveheti az Isten kegyelméből ezt a nagy kincset mindenki, még a legszegényebb is. Az árát kérdezted? Az ára: Egy sziv! A te szived, melyet Istennek ajándékozol. (Leffler) A leghosszabb vers az egész Bibliában Eszter könyvének 8-ik részében a 9. vers, amelyben 90 szó van. Az “ÉS” szó 35,543-szor van meg az Ó Testamentumban és 10,684-szer az Uj Testamentumban.
