Erős Vár, 1938 (8. évfolyam, 11-12. szám)
1938-12-01 / 12. szám
“Mondjunk angyali dalt!” VOL. Vi.ÉVF. 1938. DECEMBER HÓ NO. 7. SZÁM PÉCZELI IMRE, aki komáromi, majd később érsekujvári evangélikus lelkész volt az 1600-as években, irt egy gyönyörű karácsonyi éneket. A Dunántúli Énekeskönyvünkben a 135-ik ének ez. Mindnyájan ismejrjük. így kezdődik: “Krisztus urunknak áldott születésén, Mondjunk langyali dalt megjelenésén, Mely Bethlehemnek mezején nagy régen Zengett ekképen: A magasságban dicsősség Istennek! Békesség legyen földön embereknek! És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek.” Amikor az Ur 1938- ik esztendejében mi is leborulunk Kri s z t u s Urunknak áldott születésén a bethlehemi bölcső előtt, szentebb dolgot mi sem tehetünk, mint ezt, amire hiv e régi-régi ének: “Mondjunk angyali dalt”. Angyali dalt mondani pedig nem könnyű. Nem könnyű pedig azért, mert e dali Isten dicséretből és ember-szeretet b ő 1 ál 1. És valljuk meg, hogy a mi lelkünk olyan ügye-fogyott hangszer, amelyből nagyon nehéz kicsalni az Istendicséret fenséges hangjait. Jaj de sok hamis hang a mi Istent dicsérő énekünkben!... és —- ugy-e bár? — életünkben. Ha mégis megkövetjük az Istent alázattal s lelkűnkben egy-egy röpke bűnbánati imával dicsőítjük az Ö Szent Nevét, de a z embeyszeretetnek szelíd, angyali énekét bizony ezerféle pokoli díszharmóniában fuj-
