Erős Vár, 1936 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1936-03-01 / 3. szám
6-ik oldal. ERŐS VÁR 1936. Husvét. kint van a temetőben és a feltámadás himnuszát énekli. . . de a mi díszes sírjaink építőit még nem láttam husvét hajnalán a temetőben feltámadás hitéről boldog bizonyságot tenni. Ez a temetési szertareás lelki részében a hivő bízza a lelkészre magát. Ne kívánjon tőle mást, mint az Ur bízott rá. Az igazi édesanyát, a jó szerető apát, a hűséges gyermeket nem kell dicsérni. Mindenki tudja róla, hogy az volt. A gyászolók ápoló hűségét is csak ott kell bizonygatni, ahol az bizonygatásra szorul, mert nem volt meg. Ellenben TÁMADJ FEL AMERIKAI MAGYAR LUTHER SZÖVETSÉG! feláldozom felséged előtt magamat és le engedem magam fejeztetni.” Ez évi böjtidőnk és Nagyihetünk nem kevésbé a hitújítás .ideje a gyenge hitű evangélikusok, és mindnyájunk számára. Az Amerikai Magyar Luther Szövetség egész tábora karácsony tájékáról a nagypénteki kereszthez közeledik. Ó értsük meg a keresztről szóló tudományt, mely jóllehet “bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje.” Értsük meg a kereszt parancsát, hivatását és áldását s mi Canadában és az Egyesült Államokban élő evangélikusok Krisztus evangéliumi népe, egyesült erővel járjunk az elődök nyomában, mártír papok szenvedéses utján, eltiprott presbiterekkel és a hitvalló hívek seregével, mert MI MINDNYÁJAN FELNŐTT HITVALLÓK vagyunk, mert nekünk “Egy Istenünk, és egy Urunk van, Egy Testnek tagjai vagyunk . . .” És ha Luther Szövetség lennénk, legyünk igazán azok! Meg kell értenünk, hogy az ujhazánkban Íródó evangélikus mivoltunk történetében nekünk sem jár alábbvaló hely és szerep, mint amilyet más nyelveken beszélő ev. testvéreink kivívtak magú írnak. De akkor tennünk is kell valamit. írott reklámokkal, üres lármával meg ne csaljuk magunkat. Dobbal ne próbáljunk verebet fogni, mert ezt csak a balga ember teszi. Gyermekekként és komolytalanul és lelkiismeretlenül dolgozott, az elnökség, a bizottságok, kivéve ezen vád alól sajtónkat, az Erős Várat. Tudom, hogy a titkár felelős sok mindenért, de mentsége az, hogy tapasztalatlan volt s senki sem jött tehetetlenségében segitségére. A jövőben azonban olyan titkárt szeretnénk, aki maga is tud bölcsen irányítani. A jövőre vonatkozólak az ERŐS VÁR-ban megjelent cikkeken kívül Nt. Ormay jános, Nt. Leffler Andor, És Nt. Papp János fejezték ki véleményüket a legközelebbi gyűlésre vonatkozólag. Az ágostai hitvallású evangélikusok vallják, hogy az Ige, az Isten Fia, Jézus, szűz Máriától született, igazán szenvedett, a keresztfán megfeszittetett, eltemettetett s harmadnapra minden bizony nyal feltámadott a halálból. (III. Rész. Isten Fiáról.) Hisszük továbbá, hogy a világ végén eljön a világot megítélni és feltámaszt minden halottat. Az istenfélőnek és elhivottaknak örök életet, az istenteleneket pedig a gonosszal együtt örök kárhozatba veti. (XVII. Rész. Krisztus Urunk eljövő Ítéletéről.) Mindezeket iró és hivő elődjeink nem az óvodában tanulták és nem hit nélkül vallották. Ők olvastak arról, hogy Lukács evangélista, Krisztus Urunk kortársa mit értett az alatt, amikor ezt irta: “eteken ton hüjon autész ton prototokon . . .” (szülte az ő elsőszülött Fiát. Luk. 2:7 v.) Megértették Jézus személyes tanítványának, Máté evangélistának Írásait. “. .. .stanrozantész de autón . . .” (őt pedig megfeszítették, Mt. 27 :35 v.) Megértették Márkot, Pétert, Mária Magdalénát, Jakab édesanyját és Salomét, akik e szavakat hatották: “. . . égerthé, uk eszíin hódé, ’ (feltámadott, nincs itt . . . Márk 16:6 v.) Maga Luther Márton hagyta jóvá mindezeket, mint ifjú, hívén, de felnőtt férfiú korában vallotta ezeket Wormsban 1529-ik évben, mert maga fordította le a Szentirásokat wartburgi tartózkodása alatt. Nemcsak maga volt Luther ezen vallásával, de vele volt György, a brandenburgi fejedelem. Nem kisebb elő't, mint V. Károly császár előtt hangzott el e vallomás Luther szájából: “Minthogy Istent és evangéliumát megtagadjam, inkább szükség van rá, hogy a sírnál a lelkész rámutasson az Isten kegyelmének a halott életében látható útjára, szükség van arra, hogy a lelkész emlékeztesse a gyászolókat arra, hogy mindnyájan erre a sorsra jutunk és szükség van arra, hogy épp ezért hirdesse a Krisztus evangéliumát, mint az egyetlen utat, mely a síron is átvezet. Az a temetés, mely nem ily elvek mellett megy végbe, közelebb áll a halottkultusz pogány sötétségéhez, mint a Jézus Krisztus megnyílt sírjából áradó világossághoz. RETTMANN FARKAS.
