Erős Vár, 1935 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1935-08-01 / 8-9. szám
ERŐS VÁR TANÉV ELEJÉN (Folytatás az első oldalról) Istent szeretni, embert tisztelni s Krisztust követve öntudatos evangelikíisokká válni. Kedves Szülők! Az ág, a levél, a virág, a gyümölcs az ö törzséből táplálkozik; a nedvkeringés s maga az élet a gyökeréből ered. A ti jó s becsületes szivetekből, jó példaadástokból virágozzék ki gyermekeitek életfájának is sok gyümölcse, hátralevő éltetek öröme és boldogsága. A minden jók örök forrása pedig ott van a Krisztusnál! Azért szülők és gyermekek, maradjatok a szőlőtőben: a KRISZTUSBAN, hogy teremhessetek sok és jó gyümölcsöt. , Uj idők Uj kor, uj idők ezek. Mindég halljuk ahogy mondják: “Uj korban élünk” A régiek elmúltak. Mindenek megújulnak. A vallásban s az egyházban is múlnak lassan a régi rossz szokások. Mindenek megújulnak. Miért? Az Isten akarja ezt a mi javunkra. Jézus is mondja János jelenéseiben: “Imé mindent újjá teszek.” (Jel. 21:5. v.) A régi rosszak megmérettek. A bűnös emberi élet olyan kinövéseit látjuk ma, mint talán soha azelőtt s ezeket mindjobban és biztosan megítéli az igaz bíró, az Isten. Még dőszöl sok ember, tékozol sok gyermek, de már a csömör ize erősebb a mámornál. Ébred, józanodik a kábult lélek. Uj kor van kialakulóban. Az Isten útja népesül. Rongyosan, agyonfáradva lépnek a lelkek az Isten országútjára. Jönnek elő a bozótokból, a sivatagokból s kiáltanak a mélységből. Pásztor nélküli nyájéletük lelki nyomaival vágynak a hűvös patakokhoz s a zöld mezőkre. Isten országának épülése ez e földön a régi romokon, homokra épített házaink romjain. Isten országa a Jézus Krisztus által, “mert Ő benne lakozik az Istenségnek egész teljessége testileg.” (Kol. 2:9 v.) JUDÁS ISKARIOTES Oroszországban a kommunizmus szobrot emelt neki. Isten templomait bezárták, lerombolták, a harangokat némaságra kárhoztatták. A Krisztust eláruló tanítványnak ellenben hatalmas szobrot, emléket állítottak. Eszményükké tették őt. Az újabb theologiával foglalkozó irodalomban és ennek hatása alapján a regény, színmű és dráma irodalomban egyre inkább tör előtérbe a Judás személyes tragédiájának egy olyan színezetű feldolgozása, amely az árulóban nem lát többé tisz tára csak gonosz pénzsóvár, tötét lelkű árulót, hanem drámai hőssé lépteti elő, lelkes idealistává, aki csalódva Krisztusban a várt nemzeti hősben boszszuból, vagy azért árulta őt el, mert úgy vélte nyílt fellépésre kényszerítheti Jézust. Mi ennek a változásnak oka? A régi keresztyénség a leggyalázatosabb bűnként bélyegezte meg tettét, a legnagyobb bűn jelölésére használta fel nevét: Judása lenni valaminek. Ennél megalázóbb kifejezést nem ismert. Az uj időknek, drámai hős. Talán valamilyen komoly történelmi kutatások tették indokolté ezt a véleményváltozást? Nem. Sem komoly ok nyomozó történelmi kutatások eredményei nem indokolják, sem az emberi esznek játéka vagy a mindig újat, meglepőt kívánásnak szeszélye nem eredményeztéík, hanem eredményezte azt a mélységes pszihologiai meglátás. Látás és belépiljantás, nem, Judásnak leikébe,' cselekedeteinek titkos mozgatóiba, hanem látás a modern ember lelkivilágába. Ennek visszfényét vetítették Judás személyére. Innen a nagy ellentét a régi és mostani megítélés között. A régiek a Krisztus árulásában látták a bűnök bűnét. Nem tudtak csak megvetéssel és iszonytató felelemmel gondolni reá. A hires oberanmerga.ii Krisztus játékok Judását a jól sikerült előadás után a közönség majdnem megölte. Ma hőst akarnának csinálni belőle és mentegetni sötét bűnét... A ..valóság pedig az, hogy önmagát akarja mentegetni ez az emberiség könnyelmű Krisztus árulásaiért. Önmagát kénytelen látni a Krisztust áruló tanítványban. Önmagát, lelkét, lelkületét, cselekedetéit menti, amikor őt menti. Azért esik olyan jól az embernek a bűn, mert a maguk mentségét keresik benne. A mai Istent kisértő, Istent tagadó, mindent érdekből, pénzért csináló, gonoszul nagyravágyó világban kisért Judás áruló szelleme. Ezért a szobor, ezért a nagyobb látások leikével biró költőknek gyakori foglalkozása ezzel a problémával. Ezért kell elszínteleníteni hibáját bűnét, hogy vele együtt mentse kissebbitse a saját bűnét is. Milyen döbbenetesen világítanak ezek reá korunk lelkületére. — c h.—
