Erős Vár, 1935 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1935-08-01 / 8-9. szám
ERŐS VÁR Ezen lélekemelő és szép esküvő után az ifjú pár tiszteletére az egyház nőegylete és preshiteriuma egy felejthetetlen és kellemes lakodalmat rendezett, az egyház gondnoka, pénztárosa és a nőegylet vezetésével. Gafedágon megtéri tett asztal várta az ifjú párt és a vendégeket az iskola teremben, mely ez alkalomra ünnepi díszben volt. Magyar nemzeti szin lebegett az asztalok felett. Az asztalok is tündököltek a szép terítéstől s roskadoztak a szebbnél-szebb virágok, rózsák, torták, sütemények, no meg a több fogásoS magyaros étel alatt. Volt ott magyar gulyás, sült hús, kirántott hús stb. Stb. No és hogy el ne felejtsük jó zamatos bor, csak az volt a hiány, hogy nem tokai volt, csak canadai, De igy is jó volt, Az asszonyok számára ott volt a “lédi bor”, az a ‘‘Coca-Cola”. No és a jó ég tudja mi minden nem volt még? A lakodalmon 47-n voltunk. Az első pohárköszöntőt aS egyház gondnoka mondta aa ifjú párra, amikor az Isten áldását kérte reájuk s az egyház jő kívánságait tolmácsolta. Ezután a felköszöntő után az egész lakodalmi sereg fenékig kiürítette poharát az uj házasok egészségére. Felköszöntőt mondtak még Rév. Miller sváb-német lelkész; a Dán és a Finn lelkész urak is üdvözölték a lelkészpárt s a közönséget. Aztán minden oldalról, sarokból hangzottak az üdvözletek hol komolyan, hol meg tréfásan. A szakácsnék mindég sürögtek-forogtak, hogy senki hiányt ne szenvedjen. Amiért is köszönetét mondunk nekik és mindenkinek, aki a lakodalom előkészítését elősegítette s a mi kedves lelkész urunknak és kedves fiatal nejének örömet okozott. A canadai magyar lakodalom 12 óra 30 perckor ért véget, amikor is még ez ének is felhangzott: ‘ Bárcsak ez az éjszaka, tizenhárom éjjel tartana.” Tisztelettel Bogár András, gondnok. AZ ERŐS VÁR SZERKESZTÖSÁGE ÚGY A MAGA, VALAMINT AZ OLVASÓK ÉS AZ EGÉSZ AMERIKAI MAGYAR EVANGELIKUSSAG NEVÉBEN SZERETETTEL ÜDVÖZLI NT. SZEBIK KÁROLY LELKÉSZTESTVÉRÜNKET ÉLETÉNEK EZEN FONTOS S UJ KIINDULÓPONTJÁN. KÍVÁNJUK, HOGY NEHÉZ APOSTOLI PÁLYÁJÁN ÉLETTÁRSÁBAN TALÁLJA MEG A MEGÉRTŐ SEGÍTŐ , MUNKATÁRSAT S A MINDNYÁJUNK ÁLTAL ÓHAJTOTT BOLDOGSÁGOT. ISTEN VEZÉRELJE UTAIKON S ÁLDJA MEC ŐKET A KRISZTUS BÉKESSÉGÉVEL.--------------OOO-------------Tisztelettel kérjük mindazokat, kiknek előfizetése lejárt, hogy azt újítsák meg. DR. KISS ISTVÁN PÜSPÖK HALÁLA A sámsonházai domboldal csendes temető-kertjében békésen pihen immár a dunáninneni evangélikus egyházkerület jóságos püspöke; Dr. Kiás István. Július 20-án kisérte ki utolsó útjára a gyászolók sokasága, olyan mégható és őszinte részvéttel, ami csak a jóknak és tisztaszivüeknek jut osztályrészül Nem völt temetési pompa és ékesség, de annál több volt a halk komolysággal gyászoló bánat és ennek a bánatnak képmutatás nélküli érzése font koszorút a nagy halott koporsójára. ■—■ Amikor a sámsonházi templom harangja temetésre koftdult, félszázados papi munkának negyvenötéves sámsonházi szolgálatnak és 13 éves püspöki hivatásteljesitésnek utolsó záróakkordjait zengte. Szomorú, de annál fájóbb püspökség volt Dr. Kiss István püspöksége. -Csonka országban csonka kerületnek volt józan, s bölcs feje. Százhatvanhat egyházközség helyett csak 34, 9 esperességből pedig csak 3 maradt. Akkor lett vezér, amikor csak romok voltak körülötte. Hasztalan bánkódás helyett azonban idejekorán hozzáfogott az újjáépítés munkájához s a letarolt mezőket messze, előrenéző lel ki szemekkel szántotta. Vetett a jövendőnek, hogy legyen idejében aratás Nála beesteledett, az éj beállt. Itt már nem munkálkodhat, mert az Ur elszólhatta s örök nyugalmat adott fáradt testének s lelkének örök békességet és dicsőséget. Legyen az igaznak emléke áldott. Kitartás Egy régi legendába találjuk az alábbi történetet: Rónia lángokban áll; rövid idő alatt a pusztulás sivár képét mutatja a hajdan virágzó város, amelyre halotti szemfedőt borit a romokból felfelé gomolygő füst. Péter ebben az időben Rómában tan tózkodik. Szép hivatás, nagy munka vár rá s iffle az ő gyönyörű terveit is felperzselték a gyilkos lángok s Péter — mint szárnyaszegett madár — tehetetlen vergődésében úgy érzi, felesleges voína már minden fáradozása nincs már célja. Reményt vesztve, mélységes fájdalommal lelkében, elhagyja tehát a halott várost. Amint igy gondolataiba merülve megy szemben vele a távol ködében egy emberi alak rajzolódik ki. Péter nem látja a feléje közeledőt csak akkör tekint fel, amikor az már mellette van és Krisztust ismeri fel benne, akitől csodálkozva kérdi, hogy mi járatban van, és az Ur felel: Romába megyek, hogy felvegyem azt a keresztet, amelyet te elejtettél. És Péter megszégyenülve visszafordul, uj reménnyel kezd munkájához, amelynek nyomában áldás fakad. Testvérem! Érzed-e, hogy mit mond neked ez a történet? Nézz a magad életére! Hányszor estél kétségbe, hányszor láttad céltalannak azt a küzdelmet, amelyre elhivattál s amelyet erős hittel keresztül is tudtál volna vinni? Hányszor csüggedtél el, amikor szép terveid romokban hevertek s — mint Péter— kétségbeesetten rohantál el a pusztulás színhelyéről? Hányszor ejtetted el erőtlenségedben azt a keresztet, amelyet az Ur tett vállaidra s amelyet csak azért tartottál elviselhetetlennek, mert nem hittel hordoztad? Testvérem! Nézz Krisztusra! Tanuld meg Tőle, hogy az igaz hit sohasem csügged, sohasem esik kétségbe, sohasem adja fel a nemes célért való küzdelmet; de tanuld meg azt is, hogy ez a hit valóban csodákat müvei, ez a hit erőt ad kereszted hordozására, képessé tesz még a lehetetlennek látszó feladatok megoldására is. Mert: ‘‘Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. ’ ’ D.E.--------------ooo-------------KEZDETNEK MÁR MA OLVASS EL EGY FEJEZETET A SZENT ÍRÁSBÓL. HOLNAP TALÁN MÁR NEM LESZ RÁ TÖBBÉ ALKALMAD!
