Erős Vár, 1935 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1935-06-01 / 6-7. szám
1935. Junius-Julius. ERŐS VÁR 7-ik oldal. ki “társas-utazásokat” szervez a katolicizmus azok számára, akik egyedül nem mernek elindulni és semmi készségük nincs Livingstone vagy Amundsen sorsának vállalására. Hogyan ítéljük meg ezzel szemben. a protestantizmust? Katolikus és liberális körök kedvenc szórakozása az, hogy a protestantizmust kilúgozzák és puszta világnézetté devalválják, melyben van valami a racionalizmusból is, a liberalizmusból is, az individualizmusból is és bizonyos megszorítással a “vallásosság”-ból is. Ha valóban csak ez a protestantizmus, akkor nagyon hamar le kell takarodnia a küzdőtérről, mert összetevői korhadt gerendák s szólam-arzenáljai korszerűtlenek. Hatalmi szervezet, anyagi erő tekintetében sem veheti fel a versenyt a katolicizmussal, miért szervezetlen, széttágolt és szegény. Mi tehát az, ami a protestantizmusnak mégis fölényt biztosit a katolicizmussal szemben? Elsősorban az, hogy a protestantizmus — nem a puszta világnézeti protestantizmus, hanem a protestáns keresztyénség — tökéletesen független minden földi berendezkedéstől. A katolicizmus egész történelmének az a legjellemzőbb vonása, hogy állandó harcot kénytelen vívni, hogy statikusan kiépített, merev, materiális rendszerét el tudja helyezni a földi berendezkedések keretei között. A protestantizmsunak erre nincs szüksége, mert lényege független emberektől, nemzetektől koroktól, s ez a lényeg akár szociáldemokrata, akár bolsevista, akár kapitalista, akár hitlerista államokban maradék nélkül érvényesülhet és megvalósulhat. Sőt — amit a katolicizmusnál el sem lehet képzelni — a protestantizmus független még a saját szervezetétől is. A protestáns keresztyénség ezután nemcsak a földi berendezkedésektől, hanem a korszellemektől, szellemi áramlatoktól is független. Ma egészen világosan látjuk, milyen veszedelem keletkezik abból, ha a protestantizmus pillanatnyi előnyök kedvéért összeházasodik az uralkodó, divatos korszellemmel. A protestáns keresztyénség számára individualizmus, liberalizmus és antiliberalizmus, stb. nem problémák, mert ezek felett áll. Benne ezek az ellentétes fogalmak magasabb szintézist nyernek. Ebben a világban két végpontot jelentenek ezek, mintha egy kozmikus szellemi háromszög alapjának sarkpontjai lennének. A protestáns keresztyénség ennek a háromszögnek a csúcsa, de nem horizontális, hanem vertikális irányban. Ennek az elméleti világszintézisnek mikrokozmikus vetülete az, amit egy Pál apostolnak, vagy egy Luthernek, a keresztyénség hőseinek az élete mutat. Abban is nagy fölénye van a protestantizmusnak, hogy egységes: egyvonalu és egycélu. A katolicizmus szakadozott, heterogén, sokszínű Különféle fegyverekkel harcol ezer fronton. Különféle embereknek különféle lelki táplálékot kinál, s velük szemben különféle következményeket támaszt. (Szerzetes rendek szabályai, külön erkölcstan laikusoknak és kiéri húsoknak ) A protestáns keresztyénségnek egészen mindegy, hogy valaki batilla, komszomolc vagy rohamosztagos, ujzélendi emberevő vagy kínai kuli, vérszivó kapitalista vagy véresszáju istentelen agitátor, mert mindenki előtt csak egy kérdést vet föl: a bűn és kegyelem kérdését és mindenkinek csak egy célt mutat: az istenfiuságot. Ezzel kapcsolatban azonban föltétlenül ki kell térni arra, hogy ebben van a protestantizmus keretei között elhelyezkedő evangélikus keresz;.yénség ereje és fölénye minden más keresztyénséggel szemben. Nem a theológus, hanem a blbliaolvasó szemével nézve az elipszisnek elképzelt keresztyénség egyik fókusza a bűn és kegyelem, másik fókusza az istenfiuság kérdése. Ez a két fókusz maradéktalanul csak az evangélikus keresztyénségben van meg. Olvastam egy igazán nagyvonalú katolikus regényt. Legmegragadóbb része az iró-hős lázálma egy bolseviki fegyenctelepen. Jönnek emberek: katonák, papok, hóhérok, apácák, misszionáriusok, íilmszinésznők, lovagok, spekulánsok és beszélnek énekelnek, gyárat alapítanak, operettet játszanak, meghalnak, kártyáznak, nevetnek, korzóznak, tömörülnek, gyilkolnak valami irtózatos hangzavarban ; — egyszerre azután minden eltűnik és a megbosszult világ felett megcsendül az édes, tiszta ének: Ave, o crux, spes unica, Üdvözlégy kereszt, egyetlen reménység! Igen, ave o crux, — de itt van a katolicizmus tragédiája, minden hősies erőfeszítésnek kudarca, s ez az, hogy eat a keresztet nem1 ő tartja oda a megbomlott világ elé. A kereszt a protestáns keresztyénség ereje és diadalának záloga. Kékén András.-----------------------ooo---------------------— SZERKESZTŐI ÜZENETEK Az “EKŐS VÁR” a szerkesztő nagyfokú nyári elfoglaltsága miatt e hónapban kettős szám. Kérjük a lelkész urakat, hogy egyházi híreiket a hónap 10-ig szíveskedjenek beküldeni a szerkesztőségbe. — A beküldött előfizetéseket az “ERŐS VÁR” jövő számában nyugtázzuk. — Szretettel kérjük hittestvéreinket, hogy az ’’ERŐS VÁR’’ra küldjék be előfizetéseiket, mert máskülönben nem tudjuk az “ERŐS VÁR’’-at megjelentetni. — A nyomdának mindég előre kell fizetni s csak úgy adják ki az “ERŐS VÁR’’-at. — Azért ne halassza tovább senki előfizetésének beküldését. — A már többször mellékelt borítékba tegyen egy dollárt vagy egy dolláros Money Ordert vagy csekket s küldje be ezen címre: Rev. John Ormay, 938 E. Fourth Street. Bethlehem, Pa.
