Erős Vár, 1935 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1935-06-01 / 6-7. szám

1933. Junius-Julius. ERŐS VÁR 5-ik oldal. (Gál. 6:2. V.)) Oh, milyen messze van ettől Marx és követőinek kísérletezése. Oroszország, az isten­tagadó állam, ahol gyilkosságok, éhség, s eddig soha nem látott kegyetlenség és terror az utalk a “szebb jövő” felé. Mi hát az oka annak, hogy terjednek a tévta­­nok? Valószínűleg az, hogy a keresztyénség tanítá­sában és gyakorlati alkalmazásában fontosabb volt a rendszer, a betű, mint pl. a lényeg, az igazi program, melyet Krisztus hegyi beszéde olyan gyönyörűen ir le, de amelynek ökökkévaló igaz­ságait a mai piactereken, rriühelyekben és parla­mentekben nem tartanak elég “gyakorlatiaknak”. “E világ fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.” (Luk. 16:8. V.) Ezért boldogul­nak is ideig-óráig. A végső' győzelem azonban azoké lesz, akik a Krisztus Igéjének világosságában élnek, mert “valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azok­nak, hogy Isten fiaivá legyenek, akik az Ő nevé­ben hisznek.” (Ján. 1:12. v.) Vegyük fel hát az Istennek minden fegyverét, hogy e gonosz napok­ban ellenállhassunk az élet sötétségének világbirói ellen s hitvallásunkkal megszégyenítsünk minden ellenséget, minden bűnt, hogy lássák az emberek a mi jócselekedeteinket s lássák meg, hogy a “Tőke” cimü könyv nem jó recept, hanem csak fércmunlka, az Isten kinyilatkoztatott akarata, a “BIBLIA” mellett. Mint a mennydörgés, úgy hirdeti az Isten igé­je a harcot minden társadalmi igazságtalanság el­len, hangos szóval, a megfeszített Krisztussal hir­deti az elnyomottak és szegényeik igaz ügyét és felszabadít'ás,át. — Elitéli az isten­telen, képmutató, kapzsi elnyomókat akik egykor számot adnak Isten itélőszéke előtt földi sáfárkodásukról. Az örök békét, az általános em­beri testvériséget és szeretetet is hirdeti Isten Igéje. Hirdeti Jézus Krisztust és Szent Evangéli­umát az ember számára s ama boldog időt, amikor nem lesz többé háború . . . Nincs az ember lelke számára jobb étel és ital az Isten Igéjénél! Szabad-e nekünk, Jézus vallása követőinek, evangélikus vallásu keresztyéneknek az istentele­nek táborába menekülnünk az élet bajaiban és nyomorúságaiban, amikor Krisztusunk vjan? — Nem,, soha! Aki pedig megteszi, az Krisztus Igéjének el­lensége s ősei szent vallásának gyáva megtagadó­ja és Judása.-----------------------ooo----------------------­“Az j igaz természettudós sehol sem ha­ladhat a teremtés titkainak ismeretében anél­kül, hogy észre ne vegye Isten ujját ." (Boyle, fizikus.) TELT TEMPLOMOT! Egy-egy gyülekezet életének legbiztosabb fok­mérője sokak szerint az, hogy abban a gyülekezet­ben milyen a templombajárás. Ha tele a templom — él a gyülekezet, ha üres a templom — halott a gyülekezet — mondják. Ez a megállapítás igy semmiképen sem százszázalékos igazság. Telt templom körül is lehet halott gyülekezet és üres templom körül is megtarthat az Isten kegyelme hivő maradékot. Hanem az bizonyos, hogy a temp­lombajárás mértéke sok mindent elárul egy-egy gyülekezet belső életére nézve. Azért hát igenis: telt templomot! De hogyan? Sok helyen egyházi bálokkal (sokszor a templom alatti helyiségben tartják), kártyajátékokkal s különféle szórakozással igye­keznek az embereket a templomba csalogatni. An­gol-országban az üdvhadsereg utcáravitt hangsze­rekkel énekes felvonulásokkal igyekszik híveket toborozni a templomba. Van olyan magyar falusi gyülekezetünk, adói a gondnok minden szombaton végigjárja a családokat s mindenkit meghív a más­napi istentiszteletre. Van olyan gyülekezetünk is, ahol buzgó asszonyok templombahivogató egyesü­letet alakítottak. Ez utóbbi kettőre mindenesetre azt mondhatjuk, hegy bárcsak minden gyülekezet­ben igy volna! De első teendőnk a telt templom érdekében mégis ez: könyörögni az Isten Szentlelkéért. Hogy a prédikáló ajkára Ő adjon mondanivalót s a hall­gatók szivébe Ő adja a jó talaj készségét. Ez töb­bet ér minden buzgólkodó és kétségtelenül szüksé­ges emberi hivogatásnál. Ahol az Isten Lelke fel­rázta a lelkeket, ott a templomlátogatás nem kegy, amelyet egyesek nagy kegyesen gyakorolnak a lel­késszel, egyházzal vagy éppen az Istennel szemben, nem szokás, amelynek gépiesen eleget teszünk, még csak nem is kötelesség, amelyet illendőségből vagy példaadó muszájból hordozunk, hanem ott a templomlátogatás drága kiváltsággá magasztosul, amellyel élünk hálából, lelki szükségből, belső életünk táplálásának, megtartásának vágyából. Telt templomot! Mindenütt! Járj magad is és hívogass másokat is. Legfőképpen pedig imádkoz­zál a lélekébresztő Szentlélekért.-----------------------ooo----------------------­Az ERŐS VÁR az amerikai magyar evan­gélikusok egyetlen lapja, azért pártolja minden evangélikus s küldje be előfizetését s terjessze a lapot.-----------------------ooo----------------------­­' Legyen munkatársunk minden evangélikus s terjessze az ERŐS VÁR-at.

Next

/
Thumbnails
Contents