Erős Vár, 1935 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
2-ik oldal Lázadó Lelkek Jorgensen a kiváló író egyik szép példabeszédében leírja a fák lázadását a nap ellen. Történt, hogy egy nap a nyárfa igy szólt a fákhoz és egyéb növényekhez: “Testvéreim Jól tudjátok, hogy ez a föld a miénk, tőlünk függ ember és állat egyaránt, mert nélkülünk meg nem élhet. Csak egy hatalom van a világon, amely uralkodik felettünk. Állítólag tőle függ a mi életünk. De nekem meggyőződésem, hogy az elavult, régi mese, mellyel ijesztgetnek s ez nem méltó ilyen modern felvilágosodott növényekhez! Legyünk szabadok, kiknek nincs szükségük arra a mennyei fényszóróra. Nappal abbahagyjuk életműködésünket s majd a sötétségben fogjuk kifejteni csodaszép életünket ,az éjszakában akarunk nőni, Virágozni, illatot árasztani. Nekünk nem kell a nap, mi a sötétben szabadok leszünk!” Másnap aztán az emberek különös dolgokat vettek észre. A nap gyönyörűen sütött, aranyos sugarai megcsókolták a fákat, füveket és virágokat, de azok meg sem rezdültek. Dacosan, összecsukott kehellyel várták az estét, a fák lekonyitották leveleiket s minden elfordult a naptól. Estére viszont megnyíltak a zárt bimbók és ezerszinü virágok nyújtogatták nyakukat a halavány holdfény és hideg csillagok felé. Néhány nap múlva feltűnő változások mutatkoztak a növényeken. A gabona végigdőlt a földön. Azelőtt a nap felé nőtt, !most már nem volt nap, amely felé ringadozzék. A virágok sápadni, szirmaik száradni kezdtek s a falevelek megsárgultak, minden olyan volt, mint lombhullató ősszel. A növények zúgolódni kezdtek, de a nyárfa bár sápadt levelekkel, tovább lázitotta őket: milyen ostobák vagytok, hát nem látjátok, hogy most sokkal szebbek, divatosabbak, önállóbbak vagytok mint a nap uralma alatt? Betegek vagytok? Ezt ellenségetek találta ki! Megfinomultatok, megnemesedtetek, egyéniségek vagytok. S a félrevezetett növények közül egyesek tovább is hittek a nyárfának és egyre sárguló, fonynyadó ajakkal éjről-éjre hajtogattak: megfinomodtunk, modernek, egyéniségek vagyunk. A legtöbb azonban még idejében visszafordult az éltető naphoz. És amikor eljött a tavasz fölséges pompájában, a kiszáradt nyárfa, mint madárijesztő állott tar ágaival a zsengülő, madárdalos erdő közepén. Ostoba tanításáról nemi tudott már senki, körülötte a virágok illata emelkedett az éltető nap felé és a fák hatalmas koronája meghajtott a nap előtt. A lázadó fák mélyértelrriü története naponta megismétlődik az emberek világában. A dőre nyár-1935. Február fa a LÁZADÓ LELKEKET jelképezi, akik azt hiszik, hogy Isten nélkül is lehet nemes, bensőséges életet élni. Nap nélkül akarnak élni a sötét éjszakában, ahol csak az ész csillagfénye integet h deg sugaraival. Lehet hogy meg lesz bőséges táplálékuk, de lelkűk legnemesebb virágai mind elhervadnak s olyanokká válnak, mint a bányák nyirkos fala, melyre sohasem hull napsugár. Istennek teremtő ereje, a lelkiség csodálatos tava-, sza, az erény, az erkölcs, az eszmény, becsület és jellem sugárzik belőle, közelében megértjük mii az irgalom, szeretet s érezzük, hogy Isten gyermekei vagyunk. Lázadó lelkek, ti az élet tékozló gyermekei vagytok! A lélek lerongyolódik és sivár pusztává vál_k, melyben halódik mint a naptól elfordult fák. Nem tudjátok-e, hogy az Alkotó úgy teremtett minket, hogy nélküle soha boldogok ne lehessünk? Nem érzitek-e, hogy Isten magának teremtett minket és nyugtalan a mi szivünk, mig benne meg nem nyugszk? Térjetek meg! Térjetek vissza Istenhez a ti éltető napotokhoz! KEGYELEM Az élet aLpja, értelme és betetőzője az isteni kegyelem. A kegyelem adott létet a nemlétezőknek, a kegyelem vezérli az életet és a kegyelem nyitja meg a mennyet a lélek előtt. Tehát az ember életében is minden, ami értéket jelent, az isteni kegyelem müve. Kegyelem nélkül az élet értéktelen. Az isteni kegyelem megragadására a Szentlélek biztat bennünket. Ez a kegyelem nem elvont tétel az ember számára^ hanem testet öltött valóság — Jézus Krisztusban Ha hitünkkel magunkba olvasztjuk az ő isteni lényegét, akkor célnál vagyunk, mienk az üdvösség. Sok ember azt hiszi, hogy a kegyelem valamiféle pótlék. Van bennem egy kis jóság — gondolják igen sokan — s ehhez járul a kegyelem és üdvözölök. így nem szabad gondolkozni a kegyelemről. Ez Isten fennségét lealacsonyító, bűnös gondolkozás. El kell ismernünk, hogy értékünk nincs önmagunkban. Méltatlan keret vagyunk, felséges szinpompa, lelket gyönyörködtető művészi alkotás számára. Csendben heverő hangszer vagyunk amely várja, hogy rajta isteni dallamok csendüljenek fel. Múlandó porsátor vagyunk, amelybe bele akar költözni az örökkévalóság, a teremtő Kegyelem, a megváltó Jóság és a bűnös világot Isten Országává formáló, Istenben megszentelő Szeretet. El tehát az érdemekkel és a hiábavaló bűnös dicsekvésekkel! A kegyelem Istenéé az ország, a hatalom és a dicsőség nvndörökké. ERŐS VÁR
