Erős Vár, 1935 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1935-12-01 / 12. szám
1935 Karácsony ERŐS VÁR 5-ik oldal. gszője; üdvözítőnk, örök életre segítőnk, Megváltónk: ez a Krisztus. Szent örömnek napja a Karácsony. Gazdagnak, szegénynek, örvendezőnek és szomorkodónak megnyugvása, vigasztalása, reménye! Bünbs merült lelkek, szenvedő emberek, szersncsétlen népek szabaditója! Hazátlan testvérek, üldözött magyarok, mint már nagyon sokszor, most is repeső szívvel várják a “csillag’' feljöttét: a Karácsony örömét. Legyen áldott az Isten, aki ismét felvirrasztotta ránk az áldott, szent napot; hitünk, üdvösségünk tünkökő napját! “Dicsőség a magasságos mennvkeben az Istenek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat ”-------------------------ooo-------------------------1935 Karácsony Éneke (Folytatás az első oldalról) az ajtó s kitódul a “hivő” sereg, hallom az ember szólás, az Ítélkezés, a gyűlölködés, a rosszindulat nyilhegyes szavait. Kibújik a lélek rejtett szögletéből a fukarság, mely Ananiás és Sajtra mintájára csak a dicséretért adott, de nem az Ur szolgálatából való szent örömért. . . Szeretném utánuk kiáltani: Testvérek, vigyázzatok, Krisztus nincs nálatok, ti nem karácsonyt ünnepeltek . . . ! De nem hallják meg, mert a templomon kívül az Ur követének nincs joga meghallgattatást kívánni . . . Betakarom az arcomat és kicsordul a könny a szememből karácsony napján a betlehemi jászol küszöbén, mely felett angyalok zengték, hogy “békesség a földön a jóakaratu embereknek!” Menekülök . . . Keresem azt az embert, akinek Karácsony az öröm ünnepe . . . A város szélén egy kis viskó. Gyertya ég az asztalon. A villanyt kikapcsolta a társaság. Rongyos kendéikbe burkolva ősz öreg asszony ül az asztal előtt. Fázik. A gázt kikapcsolta a társaság. Előtte biblia. De nem olvas már. Szeméből hull a könny . . . és mosolyog . . . Templomba nem jött el, mert nincs perselypénz s a “hívők” nem jó szemmel nézik az ilyet. Imádkozik. “Hálát adok Néked Atyám, hogy megkönyörültél rajtam nyomornlt bűnös asszonyon . . .” És felsugárzik a szobában minden. Krisztus kegyelmével telik meg a kis ház. Felsugárzik az öreg asszony fájdalomtól felszántott arca. Aztán mélységes sötétség lesz. Egy lélek megszabadult. Eljött érte a Krisztus. Akit senkisem szeretett, akin senkiscm segített, akit a porba sújtott nyomorult élete és igaz bűnbánata . . . azt szerette az Ur. Az utolsót, a szegényt, a bűnöst. .. Az ilyennek örömünnep a Karácsony ... RETTMANN FARKAS.----------------------ooo----------------------KARÁCSONYI GONDOLA TOK “Karácsony ünnepén a karácsonyfa zöld ágai közül egy Krisztusi-fej tekint reánk. De a szemek nézése, az arcvonások játéka, az egész arc egész összhangja megváltozik. Szemünk előtt feltűnik és eltűnik Krisztus hármas arca: a gyermekarc, a messiás arc és a királyi arc. A három arc együtt egy egész. De ez arcok elmúlnak mert csak egy arcban dlcsőülnek meg: a messiási arcban, amely ránk hajol szenvedéseink éjjelén, mellénk áll a kisértések harcán és átvilágit koporsónk fedelén. Áldott legyen Isten kegyelme, hogy ma ismét felénk ragyog a Megváltó Krisztus kiengesztelődött szelíd arca.” “KARÁCSONYKOR a Krisztus gyermek-arca tekint reád. Most még csak gyermek. De növekszik, férfiúvá erősödik, hogy vállaira vehesse a világ bűneit. így kell lelkedben is fejlődnie a Krisztusnak Most még csak ártatlan, mosolygó gyermekfej, de megváltóddá kell lennie.” “A karácsonykor született Jézus a te számodra is a békesség fejedelme akar lenni. Gyermekkezével megérinti karácsonyt ünneplő lelkedet és azt mondja: nem elég, ha a gyermek Jézus földre jövetelének örvendesz! Észre kell venned lelkedben a békesség töviskoronás fejedelmét, aki éppen a te lelkedet keresi és éppen téged akar megajándékozni a békesség ajándékaival.” (Kapy Béla ev. püspök ) * * * ‘ ‘A karácsonyt mindig úgy néztem, hogy az öröm elkövetkezáse, nyájas, megbocsátó, könyöriietes, orv ndztető ünnep, az egyetlen az egész hosszú esztendő nap.á át an, milyen a férfiak és a nők mintegy hallgatag megegyezéssel feltárják lelakatolt szivöket és olybá veszik a náluk alacsonyabb sorban levő embereket, mintha csakugyan nőtársaik lennének a sir felé való vándorlásban, nem pedig másfajta teremtések, kik más utón járnak. Ezért, halár a karácsony még sohase kamatozott egy szemernyi aranyat vagy ezüstöt se, merem mondani, mégis elórtem vele anynyit, hogy ez továbbra is javamra lesz. Hála Is ennek!” (Dickens Karácsonyi Énekéből.) * * # Krisztus számára nem volt hely a vendégfogadóban; van-e hely számára a te szivedben? A karácsony Krisztus nélkül nem karácsony.
