Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)
1934-09-01 / 12. szám
1934. Szeptember. ERŐS VÁR 7-ik oldal. ha Ö azt a mi emberi elgondolásunk szerint tenné meg, bizony kusza kis havasi gyopár bokrétácskára mosolyognának szemei, igen el is fáradna a hideg, zord sziklák között jártában, messzeségekben, hová az élet felűzte a virágokat, hogy elfeledjék .virágvoltuknak színét, .illatát, s pompáját, — az élet melegének hiányában. Fájó érzés, hogy szolgáló leányai vagytok az Ur templomának ti, kapcsai, fordítói, lámpásai az itteni két ellentétes világ szive szavának, a találkozások igazi vendéglátói itt és meghívottal amott . . . félénkek és szerények követ és hírnök mivoltotokban. Nem hivságos szerep a tiétek, hanem értékes és felelöségtcljcs. Hiszen tudjuk, hogy a követ nem egyéniség, nem önmagáért van hanem elvész abban a fogalomban, amelyben benne foglaltatik az ö általa képviselt csoportnak az eszméje, üzenete, érvényesülni akarása. Azért a legrégibb és legegyszerűbb néptörzsnek is gazdagon megrakva s fényes keretek között igyekeztek követeket küldeni idegen országba, hogy jelképesen is kifejezzék igényüket más népnek tiszteletére, becsülésére s egyenjogúságuk elismerésére. Pcdjg ti egy királyi csoportnak, a legszentebbnek, legméltóbbnak, az elpusztíthatatlan isteni erejűnek, a teremtök, táplálók és megtartók seregének, a vallásos anyai szivek küldöttei vagytok . . . volnátok ... a Jézus Krisztus szellemében. S ha felöltitek hazulról jött puritán, tiszta erkölcsű asszonyaink szive jóságának, minden ragyogó selyemnél értékesebb hófehér len ás meleg gyapjú ruháját, ha megrakodtok könnyeik, csalódásaik igaz gyöngyeivel, gyémántjaival, hogy elmenvén szjnröl-szinre megmutassátok vendéglátóitoknak. úgy csodálkozó meglepetéssel látnák meg azt, amit ők nagy falakkal önzőén elzártak szemeik elől. Jól esik lelkemnek innen megkérdezni egyszer végre, hogy vájjon nem volna-e késő ezt a kérdést kihámozni, tudatára ébreszteni, erőinket összeadni, kézkézben egymást bátorítva oda állani a betöltetlen helyekre, mely reálok vár? Ott egy szív fegyverének nagyobb ható ereje van, Mint évek hasztalan verejtékező munkájának itt a homályban s úgy szolgálhattok, ahogyan hivatva vagytok szívnek, léleknek s szónak hatalmával, nem pedig gyönge fizikai erőtökkel. Ne fogyjon cl a véka alá rejtett gyertya, ne fogyjon el egészen, ne legyen ez a pár szó áldozati ének és ha belőlem erőtlenségemé, tudatában visszamaradvr hattyúdalként száll is e pár sor felétek, a visszhang legyen itt még soha nem hallott pacéirtassó, mely frissen, bizakodóan, fölcsapódva a magasságba, messzehangzóan dicsőíti Istent, akár jégverte, akár gazdag búzatáblák fölött s az Ur mindenkor megérti az ő énekét. Bethlehem, Pa., 1934. szeptember. Testvéri szerete' ,tel ORMAY JÁNOSNÉ. Az “Erős Vár” visszhangja Messze szülőhazánkból levelet hozott a pósta szerkesztőségünk címére. A levelet Nt. Zimmerman Rezső lelkésztanár, akroni egyházunknak volt lelkésze küldte. Közérdekű és értékes tartalma méltó arra, hogy minél többen olvassák, azéTt a levelek, minden további magyarázat nélkül itt köböljük: ZIMMERMAN REZSŐ Nándor utca 18 Nyíregyháza 1934 augusztus 1. AZ ERŐS VÁR SZERKESZTŐSÉGÉNEK BETHLEHEM, PA. KEDVES BARÁTAIM; Néhány héttel ezelőtt kedves meglepetésként vettem lapotok egy példányát, amiért ezennel hálás hálás köszönetemet küldöm. Tudom a ti dolgotokat. Ismerem azt a munkamezőt, amelyen nektek nagy hittel és fokozott erővel kell dolgoznotok annak az eszménynek szolgálatában amelyért veletek együtt én is több mint tiz esztendeig dolgoztam: az evangélikus magyar missziónak a szolgálatában. Egy önfeledt egyház elhanyagolt munkatere ez. S épen ezért a misszionáriusnak magának kell nemcsak a munkamezőt megművelnie, hanem neki magának kell a munkának erkölcsi hitelt szereznie és neki magának kell valahonnan a lét feltételeit is előteremtenie. Ez a hármas tevékenység ugyancsak megpróbálja az embert és ember legyen a talpán, aki itt állja a sarat. Én hét évet töltöttem. Akronban ebben a szolgálatban és meg tudom érteni és méltányolni minden lépésnek az értékét, amelyet előre tesztek, örömmel látom, hogy tényleg, minden téren haladtok, amihez csak szerencsét kívánok néktek. Vallom, amíg élek, hogy a magyar evangélikus misszióra Amerikában szükség van: szükség van reá a magyarországi evangélikus egyháznak. Mert azt tartom ma is, amivel tizenkét évvel ezelőtt kimentem Amerikába. Ezt a gondolatot talán igy fogalmazhatnám meg: A magyarságnak a mai Magyarországon kívül másütt is kell művelődési területének lennie. Mindenütt, ahol magyarság van, meg kell próbálni, lehet-e ott a magyarság művelését elkezdeni és folytatni. Vagyis meg kell próbálni mindenütt azt, hogy a magyarság a müveit nemzetekkel fel tudja-a venni a versenyt, mint magyarság. Ehhez a célhoz több nt vezet, ezeknek az utaknak egyike az egyház. Az egyház nagyon alkalmas a nemzeti erők ébrentartására. Ezért minden egyház köteles külföldön ebben a munkában résztvenni. Amelyik egyház nem érzi a felelősséget, az önmagáról a lehető legrosszabb bizonyítványt állítja ki. Világosabban mondva: amelyik egyház nem érzi, hogy kötelességei vannak a nemzeti misszió terén, az azt (Folytatás a 8-ik oldalon.)
