Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)
1934-09-01 / 12. szám
4-ik oldal. ERŐS VÁR 1934r. Szeptember. leltek s hullattak. Abból van az ő életük. — Vájjon lesz-e belőlük szálfás, élettel tele zugó erdő vagy satnyán, lélekben szegényen s nyomorultul élik le napkeletről vagy a magyar tájakról átörökölt életüket? Nem tudjuk. Csak azt tudjuk s értjük késő bánattal, amint a varjú károg. Kár, kár. Kár volt elszakadni a talajtól, amelyből vétettünk, a tájtól, melyet először nézhettünk. Kár volt meglátni a messzi tengert s a még messzibb túlsó partját, a parton épült gyárakat, itteni földek fekete mélységét. Mert most itt vagyunk, mint az üszkös irtás vagy a haldokló erdő a pennsylvaniai, newyorki vagy virginiai hegyeken. Az elmúlás szele süvít át lombtalan élettelenSégünkön. * * * 'C' ME halálraítélt tájra vájjon ki virrasztja fel az életet adó Napot, ki küldi el az áldásos esőt, tisztitó vihart, ki vet magot, hogy itt újra Isten kertjének fái, földjének termése legyünk? Senki más testvéreim, csak a mi mennyei Atyánk, az Élet ura és forrása, akit lélekben és igazságban imádunk és prédikálunk evangélikus Anyaszentegyházunkban és a mi Megváltónk az Ur Jézus Krisztus. Ez keltsen életre téged, testvéreidet, gyermekeidet, hogy lelked s családod a becsületesség, tisztaság, önzetlenség és a szeretet megszentelt temploma legyen. Légy azért igaz és hü tagja egyházadnak, el ne hagyd hütlenül semmi és senki másnak a kedvéért s pusztuló életed felcserélődik az örökélettel. “Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztus. ’ ’ (Ev. Ján. 17:3.) o. j.------------------------ooo-----------------------AZ AMERIKAI EVANGÉLIKUS MAGYAR SAJTÓ JELENTŐSÉGE Irta: PAPP JÁNOS LÁSZLÓ windsori ev. lelkész. Az ezelőtt Pittsburghban megjelenő “Erős Vár” cimü magyar nyelvű evakigéűkus lap uj szerkesztővel az élén újra megindult, hogy életbevágóan fontos hivatását toválbb is betöltse az amerikai és canadai magyar evangélikusság életében. Immár az ötödik szám jelenik meg azóta, hogy a lap Bethlehembe tette át székhelyét. Mindegyik szám oly gyönyörű formában jelent meg eddig, hogy minden magyar evangélikus méltán büszkélkedhetik a MI LAPUNKKAL. A lap jelenlegi vezetői mindent elkövetnek, hogy az “Erős Vár” újabb megindulása ne maradjon csak gyorsan elhamvadó szalmaláng, hanem ÁLLANDÓAN ÉGŐ FÁKLYÁJA LEGYEN AZ EGYETEMES MAGYAR EVANGÉLIKUSSÁGNAK ÚGY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK, MINT CANADA FÖLDJÉN. Nekünk azonban becsületes és céltudatos munkát kell végeznünk, ha azt akarjuk, hogy a MI LAPUNK tovább éljen és fejlődjön. Nem a lap szerkesztőinek a magánügye, hogy a lap fennálljon, HANEM ELSŐRENDŰ KÖTELESSÉGE MINDEN IGAZ MAGYAR EVANGÉLIKUSNAK! Nem hiányozhat egy evangélikus magyar család asztaláról sem és nem állhat a fórum előtt egy lelkész és gyülekezet sem felemelt fejjel és tiszta lelkiismerettel, ha a saját lapjával szemben nem teszi meg a kötelességét. Évek óta erősen éreztük egy magyar evangélikus lap hiányát. Kicsiny gyülekezeteinket és a szélrózsa minden irányában szétszórt szórványainkat csak nehezen tudtuk gondozni, mert hiányzott az állandó összekötő kapocs lelkész és gyülekezet között: az evangélikus sajtó. Most, hogy néhány becsületes és öntudatos evangélikus lelkész és hivő buzgóságából és áldozatkészségéből végre megvan a MI LAPUNK fundamentuma vetve néni szabad közömböséggel és kicsinyhitülséggel félre állani! Minden magyar evangélikus BECSÜLETÜGYE az evangélikus sajtó léte vagy nem léte. Ezzel áll és bukik evangélikus öntudatunk és. becsületünk. — Akármilyen súlyos és nyomasztó is a gazdasági válság havonta nyolc-kilenc centünk kell legyen az evangélikus lapra. Gondo.juk el, hogy ezért a pénzért mit kaphatunk? Hányszor szórjuk el könnyelműen ennek az összegnek szoksorosát anélkül, hogy kellő ellenértékét látnánk?— EVANGÉLIKUS LAPUNK pedig olyan felbecsülhetetlen szolgálatot tesz az egyetemes evangélikusságnak, hogy annak fel nem karolása a bűnnel egyenlő. — Hány olyan evangélikus testvérünk él száz kilométerekre a magyar templomoktól, akiknek egyetlen kapsolata a magyar evangédkussággal az “Erős Vár”? Hány betegen sínylődő testvérünknek nyújt vigasztalást s ad erőt a további szenvedések elviselésére? Milyen sokat jelent az olyan közösségekben élők számára, ahol bennünket egyáltalán nem ismernek s ennek következtében csak lekicsinyléssel emlegetnek! Mennyire támogatja a lelkipásztort a munkájában, ha a vidéken élő híveivel állandó kapcsolatot akar fenntartani s őket máskülönben csak levél utján tudja felkeresni. Számitalan érv és komoly ok serkent bennünket arr*a, hogy segítsük és erősítsük a MI LAPUNKAT. Nem lehet ennek a lapnak sorsa közömbös egyetlen igaz hittestvérünk előtt sem s ezért hiszem, hogy csak azok maradnak távol az “Erős Vár”-tól, akik megmérettek, de könnyűek találtattak. Jertek evangélikus testvéreim álljunk sorba és tegyük meg becsületbeli kötelességünket a MI LAPUNKKAL szemben! Ha az “Erős Vár”-at segítjük, akkor az Egyházunkat segítjük és erősítjük, magunkat pedig felvértezzük arra a nagy harcra, amit minden jó keresztyénnek meg kell harcolnia a bűn ellen.
